01. Az SQL nyelv eredete

1.1          Az SQL története, általános tulajdonágai

Az SQL alapjait az IBM-nél fektették le, még az 1970-es években. Elvi alapot a relációs adatmodell szolgáltatott, amit Edgar F. Codd híres 12 szabályával írt le először, 1970-ben.

Az IBM, az Oracle és más gyártók is érdekeltek voltak egy szabványos lekérdező nyelv kifejlesztésében, amivel a relációs adatbázisok programozhatók lehettek. Az iparági összefogással létrejött ANSI NCITS (National Committee on Information Technology Standards) H2 csoport lerakta az SQL alapjait.

A szabványt az ANSI (Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet – American National Standards Institute) 1986-ban, az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet – International Organization for Standardization) 1987-ben jegyezte be. Az első változatot SQL86 néven is szokták emlegetni.

Az SQL-t folyamatosan továbbfejlesztették, és négy jelentős kiadást különböztetünk meg:

  • SQL86
  • SQL89
  • SQL92
  • SQL99

Az első szabvány kivételével mindegyik szabvány többszintű megvalósítást tesz lehetővé a gyártóknak (belépő szintű, közepes vagy teljes). Általában a későbbi szabványok belépő szintjei az előző szabvány teljes szintjeinek felelnek meg.

Az SQL egy szabványosított lekérdező nyelv, melyet több relációs adatbáziskezelő ismer, különböző operációs rendszeri környezetben. Ennek óriási jelentősége van az adatbázis alkalmazások fejlesztőinek körében, mert így az alkalmazások a különböző operációs rendszerek és adatbáziskezelők között módosítás nélkül vagy csekély módosítással átvihetők.

Az SQL nem algoritmikus nyelv, nem tartalmaz algoritmus szerkezeteket (elágazás, ciklus stb.), hanem halmaz orientált nyelv, mely a relációkon dolgozik. A halmaz orientáltság azt jelenti, hogy nem kell előírni a művelet végrehajtásának lépéseit, hanem a feladat nem eljárás szerű megfogalmazását kell megadni, melyek a szerver a reláció vagy relációk kiválasztott sorain hajt végre. A végrehajtásához optimális megoldásának megtalálása a szerver dolga..

Az SQL nyelvnek két felhasználási lehetősége van:

  • önálló SQL, vagy 4. generációs eszközbe építve
  • beágyazott SQL

Az SQL nyelv önálló felhasználása esetén csak a nyelv utasításai állnak rendelkezésre. Ennek alkalmazására főként akkor kerülhet sor, ha nincs megfelelő alkalmazás az adott feladat elvégzésére, illetve az alkalmazások fejlesztői használják a negyedik generációs nyelvekbe építve. Ilyen eszközök a jelentés készítő, az űrlap készítő vagy menü készítő lehet.

A beágyazott SQL esetén egy algoritmikus nyelvbe (C, PL/SQL, Pascal FORTRAN, PHP stb.) ágyazva alkalmazzuk az SQL nyelv elemeit. Ebben az esetben az algoritmikus feladatokat a harmadik generációs nyelvre, az adatbázissal kapcsolatos műveleteket pedig az SQL-re bízhatjuk. A beágyazott SQL alkalmazását az adott host nyelv illetve a konkrét adatbáziskezelő SQL dokumentációjában találhatjuk meg.

Az SQL a következő elemekre osztható

  • adatdefiniciós nyelv (Data Definition Language – DDL)
  • adatmanipulációs nyelv
  • lekérdező nyelv
  • adatvezérlő nyelv

A fejezet további részében ezekkel a részekkel és utasításaikkal ismerkedünk meg. Az utasítások ismertetésénél használt példákban egy iskolai adatbázist használunk.

A parancsokban szokás szerint nagy betűvel írjuk az SQL parancsokon belüli parancsszavakat, kisbetűvel pedig a felhasználó által megadható részeket. Szögletes zárójelbe tesszük a parancsok elhagyható részeit. A parancsok általános alakjába írt ... (három pont) az előző rész ismételhetőségére utal. A | (függőleges vonal) jelet az egymást kizáró paraméterek közé tesszük, ezek közül csak egy adható meg. A mintapéldákban az olvashatóság kedvéért általában több sorra bontottuk az SQL utasításokat, de azok egy sorban vagy másféle tördeléssel is leírhatók.