02. A felvétel menete

Az előző részben összefoglaltam tömören, hogyan írok én egy számot, tehát abból indulok ki, hogy van egy szám, aminek a dallama, kísérete, szerkezete többé kevésbé ismert. Nézzük, milyen lépéseken keresztül jön végre a hallgatható termék.

Véglegesítem a szám szerkezetét

Meghatározom, hogy hány versszak van, a verzék között mennyi az átkötés, mikor jön a refrén, mikor jön a bridge, a gitárszóló, vagy egyéb hangszeres szóló, van-e intro és van-e outro és ezek milyen a hosszúak.

A szám tempójának rögzítése

Minden szekvencer programba van tempó állítási lehetőség, amely ütem per perc (=Beat Per Minute) adja meg a szám sebességét. A 120 BPM ütem a régi ABBA számok, tánczenék tempója, ennél lassabbak a balladák vagy lassú bluesok, 200 körül már a trash metál zenék vnnak. Olyan tempó kell, amit a hangszeresek kényelmesen el tudnak játszani és az énekesnek sem kell sem hadarnia, se túl hosszan, elnyújtva kitartani a hangokat.

A mankó elkészítése

A mankó a véglegesített szám szerkezete alapján valami minimális dobkíséretre (ami lehet szekvencer is) feljátszott szám. Általában egy gitárral, vagy billentyűvel kísérve felénekelve a számot, a verszakok dallamát nem kell pontosan felénekelni, de ütemre igen. A mankó eredménye általában egy wav (vagy más típusú) hangfájl. Ha egyedül veszek fel egy számot, akkor ezt a lépést kihagyom, mert a zene addig jár a fejemben, amíg össze nem áll rendesen.

A dobkíséret elkészítése

A zeneszerkesztő felvevő programok többéségben van olyan szekvencer program, aminek segítségével komplett dobprogramot lehet felvenni. A dobkíséret sohasem lesz igazi dobos kíséret, de közelíthet hozzá. Ehhez végig kell menni a dal részein és ki kell találni az egyes részekhez tartozó dobritmusokat. Ha nincsenek dobos ismerőseid, akkor gyakran választhatsz előre gyártott ritmusképletek között, de ha tudsz dobolni, vagy legalábbis ismersz megfelelő dobritmusokat, akkor fel is játszhatodod őket. Ha van egy midi billentyűzeted, akkor te magad kalapálhatod fel menet közben. Ha nincsen, akkor célszerű sémákat (=pattern) feldobolni, amihez szokott lenni a programokban szerkesztő felület. A szerkesztő felületen dobonként lehet felvinni a ritmust. A dobszerkesztő automatikusan ismétli a sémát és menet közben lehet módosítani rajta. Vannak olyan szerkesztők, ahol előre be kell állítani a ritmus hosszát, ami akármilyen hosszú is lehet.

Én először egy alapritmust szoktam feljátszani patternként, majd azt másolgatva hozok létre variációkat a szám különböző részleteire. Minden pattern legalább néhány hangban különbözzék a többitől. Lehetnek benne lepörgetések, beütések itt-ott, stb. A patternekben lehet állítani egyesével az ütések hangerejét is, tehát eléggé el lehet hitetni egy átlagos hallgatóval, hogy ez nem dobgép.

Miután megvannak a patternek össze kell szerkeszteni a teljes számot. Ekkor véglegesítődik a szám szerkezete és van egy hangzó anyag.

A sávok felvételének sorrendje

Később lesz arról szó, hogyan érdemes a sávokat felvenni. Itt egyelőre csak azt írom le, hogy milyen sorrendben vegyük fel a szám trackjeit.

  1. Elsőként mindig a gitárkíséret alapot veszem fel. Addigra már annyiszor játszottam, hogy egy-két próbálkozásra felmegy.
  2. Felveszem a basszusgitár szólamát.
  3. Felveszem a másik gitár kísérő szólamát. Fontosnak tartom, hogyha két gitár szól egy zenében, akkor azok csak nagyon ritkán játszák ugyanazt a riffet. Ha meghallgatjuk pl. az Aerosmith, Gun's and Roses vagy az AC/DC, illetve más két gitárral működő zenekarok számait, akkor azt halljuk, hogy a két gitár sokszor teljesen más dolgot játszik. Néha a ritmusalapokat előbb veszem fel és csak utána a basszust.
  4. Felveszem a többi hangszer szólamait, kivéve a hangszeres szólókat. Billentyű, harmadik gitár, színezés, intro és outro dallama, stb.
  5. Felveszem a szólóének sávot
  6. A vokálok következnek
  7. A hangszeres szólók következnek
  8. Színezés, tehát effektek, ilyen olyan vonyítások...
  9. Mikor már kezd összeállni a zene, akkor többször meghallgatva és megkeverve meghallgatom az eredményt autóban, a profi hangfalakon és gyakran a hallgatás eredményeként bizonyos részeket újra rögzítek...

Megjegyzések

  • A felvételkor törekedni kell arra, hogy minél kevesebb effekt legyen a felvett sávon vagy ne is legyen rajta effekt,
  • Minden lépés után érdemes a keveréssel annyit foglalkozni, hogy a következő lépés előtt a zenész annyit halljon a zenéből, amennyire éppen szüksége van. Ne legyenek se túl hangosak, se túl halkak a megfelelő sávok.

Végleges keverés (=Masterelés)

A végleges keverés során minden sávnak be kell állítani a többihez képest a hangerejét, a hangszínét, a sztereo térben elfoglalt helyét, majd a legvégén a teljes zenének a hangszínét és hangosságát. Valójában a mastereléskor áll össze a több féle hangrendszeren lejátszható és hallgatható zene. A masterelés beállításai függnek zene stílusától, a hangmérnök fülétől, a felvett sávoktól, a rendszer tulajdnoságaitól. Erről részletesebben később írok.