05. Az elektromos gitár felvétel előkészítése

A felvétel technikai lehetőségei

1. A zenész koncerteken használt komplett rendszerének használata

Összerakunk egy teljes erősítőrendszert, mint a koncerten, pedálokkal, ahogyan kell. Bemikrofonozzuk és a mikrofon jelét vesszük fel a trackre. Előnye az, hogy a gitáros azt hallja, amit begyakorolt, amit akár koncerten is használt.

Vannak problémák is, mert az eredmény függ

  • A gitár minőségétől
  • az effektpedálok minőségétől
  • az erősítő minőségétől és hangjától
  • a hangfal minőségétől és hangjától,
  • nem mindegy, hogy milyen mikrofonnal vesszük fel,
  • a mikrofont vagy mikrofonokat hová és hogyan helyezzük,
  • a felvételkor használt helyiség nagyságától, berendezésétől, a zaj mennyiségétől.

Mint látható sok tényezős egyenlet, aminek a megoldása nem triviális és bármelyik rész hibája kockáztatja, hogy nem lesz megfelelő az eredmény.

  • A gitár valószínűleg adottság, azzal nem lehet sok mindent kezdeni.
  • Az effektpedáloknál a legnagyobb probléma az lehet, hogy zajosak.
  • Az erősítő és hangfal hagzásának gyengesége a felvételen kijöhet, zavaró lehet, ráadásul nem is szokás felvételen úgy megküldeni az erősítő rendszert, mint egy koncerten.
  • A mikrofonkról azt kell tudni, hogy alapvetően minden típusnak más a karakterisztikája, a hangátvitel görbéje, tehát ki kell választani azt a mikrofont, amely a lehető legjobban szól. A dinamikus mikrofonok átvitele a mély hangokon jobb.

A mikrofonok által vett hang függ attól, hogy milyen közel van a hangforrás - a dinamikus mikrofonok közel mikrofonok, tehát a hangforráshoz közel kell elhelyezni őket, míg a kondenzátor mikrofonok távolabbról is veszik a hangot. Ha a mikrofont egy hangszóró kónusza (közepe) közelébe helyezzük, akkor a hangszóró által kibocsátott hang magasabb hangai jobban hallhatóak lesznek a felvételen, míg a közepétől távolabb helyezve lecsökken a magas hangok aránya. Minél távolabb helyezzük el a mikrofont a hangfaltól, annál inkább beleszól a a felvett hangba a hangdoboz méretezése és a felvevő terem akusztikája.

Ha két mikrofonnal vesznek fel egy gitárt és a két jelet külön sávokon rögzítik később a keverésnél játszanak vele. Ekkor az egyiket a falhoz közel helyezik el, a másikat pedig távolabb, hogy a terem hangja is benne legyen.

2. Hagyományos analóg vagy digitális effektpedálok és erősítő emulátor segítségével vesszük fel a jelet

Az effektpedálokat meghagyjuk, de az effektpedálokon kijövő jelet bevezetjük a számítógépbe és azt rögzítjük.

előnye, hogy a megszokott pedálok vannak, lehet váltogatni játék közben, mintha koncerten lennénk. Nem fog beleszólni a hang minőségébe az akusztika semmiféleképpen.

  • Ha az effektek zajosak, akkor az eredmény is zajos lesz, de ha az effektek jó minőpségűek, akkor a kimenet is jó lesz.
  • A felvételre felkerülnek nem jól szóló hangok is
  • A felvétel alatt a gitáros nem azt hallja, mit szeretne hallani, ezért másképpen fog játszani, mint élőben.

Ha az effektpedálban van erősítő szimulátor, akkor végülis olyan hangja lesz, amilyet a gitáros hallana, ha az erősítőn játszana.

A gitárosnak fejhallgatón keresztül kell hallania a saját játékát, nem szól a külső fal, de ez nem túlságosan nagy hátrány.

3. A gitár hangját közvetlenül vezetjük be a a számítógépbe, és zeneszerkesztő plugint használunk

Például a Native Instruments Guitar Rig nevű önállóan is használható, vagy VST pluginként is meglévő változatát használjuk.

Ekkor olyan szituációba kerül a gitáros, mint az előző esetben, csak biztosan jó minőségű effektpedál működik. A gitár erősítő szimulátorok olyan programok, amelyekben a kibocsátáskor találhat összes effekt típus, erősítő típus, hangdoboz típus és mikrofonozási típus be van építve. Azeffektekből pedig fantázianévvel ellátott beállítások százai találhatók stílusonként, előadónként neves számonként. Ez azt jelenti, hogy még a gyakorlatlanabb gitárosok is készen kapnak jól használható összeállításoka és azokat később módosíthatják.

Ha a körülmények és az eszközök nem professzonálisak, azaz nincsen süketszoba, nincsen profi gitárerősítő, nincsenek profi effektek, akkor ez a megoldás megnyugtatóan jól szól.

A hangszín beállítása

Ha a teljes hangrendszerrel rögzítjük a zenét, akkor kiinduláskor érdemes a hangszínhez a koncerten használt beállításokat használni. Mindenképpen az erősítéshez kifejezetten gitárerősítőt érdemes használni és ha lehet csöves erősítőt, mert a gitárhangok jellegéből adódóan a gitár hangjának a 3-5000 Hz feletti részét csillapítani kell, hogy a hang ne legyen "zizegős". A 200 HZ alatti részt pedig szintén csillapítani kell, mert az a basszusgitár hangtartománya. A torzított gitárhang is csöves erősítőkön szólal meg igazán. Az erősítők legalább 50%-ra kihajtva szólnak jól. A gitárerősítő beállításánál én mindig a lineáris átvitelből indulok ki, azaz basszus, közép és magas sincsen kiemelve és vágva, majd a hangzás alapján magasat és mélyet adok rá vagy veszek el belőle. A hangzás alapján adok vagy veszek le a hangszínből és egy kis presence hangot teszek rá, amely kb. 1,5 KHz-nél emeli a hangot. Függ a beállítás a használt hangszer jellegétől is, ami Elsősorban azt jelenti, hogy single coil vagy humbucker hangszedővel (=pickup) szerelt gitárról van-e szó, hiszen a Fender Stratocaster vagy Telecaster jellegű gitároknak vékonyabb a hangja (single coil), mint a Gibsonok humbucker hangszedőkkel ellátott hangszerei.

Torzítást annyit szoktam beállítani, amennyi arra elég, hogy a lefogott kvint hangok torzan szóljanak, a magasan játszott dallamok pedig "vijjogó" gitárhangot eredményezzenek. Ez a hang olyan, hogy a lassan játszott és kitartott hangokból álló dallam tisztán hallható, van dinamikája (pl. A Vándor című számban 3:20 körül ). Extrém esetekben nagyobb torzítás is lehetséges.

Figyelem: Felvételkor a torzításnak sokkal kevesebbnek kell lennie, mint amit koncerten használ a gitáros, mert akkor a gitárhangban nem lesz dinamika, csak egy kása!!!

Ha blues jellegű zenét játszunk, amelyben teljes akkordokat is szeretnénk játszani, akkor a torzítást vissza kell venni úgy, hogy a kicsit megpengetett húr majdnem tiszta gitárhangot eredményezzen, míg a dinamikusan pengetett már torz legyen. A megszólaló akkordban lehet hallani az akkord összes hangját. Az ilyen felvétel esetén érdemes egy kicsit több magasat adni a hangzásnak és a gitáron érdemes vékonyabb hangszínt használni. ( Mint a lecsúszott tanárok bluesben 1 perc körül). Az ilyen beállításnál a hangszer hagjának tipikus jellege ki tud domborodni. lehet a zene például "fenderes".

Lehetséges a torzítást úgy is szabályozni, hogy a gitáros a kíséret alatt egy alap hangszínt úgy játszik, hogy leveszi a hangerő potmétert a gitárján. Ekkor sajnos egyes hangszerek használata esetén megnőhet a zaj aránya a jelben, ami a kevésbé hangos részeknél hallhatóvá válhat és ez elkerülendő.

Mindenképpen használjunk zajzárat. A zajzárat úgy kell beállítani, hogy a leghallkabb játszani kívánt hangok hallatszanak, de az akkordváltások kéz-zaja, vagy a nem szóló hang esetén a hangszedő zaja ne szólaljon meg.

Ne használjunk a felvételkor zengető (=reverb), visszhang (=delay), vagy bármilyen egyéb durva effektet, amely beleavatkozik a kikevert gitárhangba, mert azt utólag nagyon nehéz korrigálni és a pontos hangzást rontja. Ezeket az effekteket utólag hozzá lehet keverni a hanghoz, jó minőségben. Ha a hang dinamikájától függő wah effektről vagy egyéb speciális effektről van szó, akkor persze azt kell használni és nagyon pontosan kell beállítani a hangzását.

A mikrofonozás

A gitárt célszerűen két mikrofonnal vegyük fel. Több stúdióban a Shure SM-57 dinamikus mikrofonra esküsznek, illetve annak a különböző variánsaira. Ezt a mikrofont a Shure cég több, mint 30 éve gyártja és mások pedig lekoppintották. Jó lehet még a Sennheiser E609 is. A dinamikus mikrofonok irányérzékenyek és közeli hangokat tudják jól felvenni. A hangforrás távolságától változik a karakterisztikájuk. Közelről szóló hangforrás esetén a mély hangok aránya megnő. A hangszóróhoz viszonylag közel érdemes elhelyezni őket - kb 5-10 cm-re, szembe a hangszóróval. A  mikrofon elhelyezése a hangszórók előtt attól függ, hogy milyen jellegű hangot szeretnénk. Ha a hangszóró közepéhez helyezzük el a mikrofont, akkor magas hangokban gazdagabb lesz a felvétel. Ahogyan távolodunk a hangszóró középpontjától a magas hangok aránya csökken és egyre melegebb hangzást érünk el vele.

Ha két mikrofont használunk, akkor a másik mikrofont a hangfaltól távolabb, akár 1 m távolságban is elhelyezhetjük. Ez a mikrofon fogja venni a hangfal többi hangszórójából jövő összetett hangot és a felvevő terem akusztikájából is tartalmaz összeteket. A két mikrofon jelet két párhuzamos csatornára rögzítsük. Ide lehet egy irányérzékeny kondenzátor mikrofont is helyezi, amely magasabb hangokban gazdagabb jelet eredményez. Ilyen például a AKG Solid Tube kondenzátor mikrofon.

A mikrofonok átvitele nem lineáris, tehát az azokon átjövő hang hangzása más lesz, mint amit az alapon beállítottunk.

A stúdiószobában a mikrofonok és a felvétel érzékenységét úgy kel beállítani, hogy a lehető legnagyobb jelet kapjuk, de a játék során a felvétel soha ne vezérelje túl a csatornát.

Ha a második vagy a harmadik módszert használjuk, akkor mindenképpen érdemes egy gitárerősítő szimulátor plugint használni a felvételkor, mert így közel ugyanazokat az eredményeket tudjuk produkálni, mintha igazi erősítőn szólna a cucc.

Azok a digitális pedálok, amelyek az utóbbi 5-10 évben jelentek meg szinte kivétel nélkül rendelkeznek erősítő szimulátorral és a mintavételezésük és effektjeik minősége van olyan jó, hogy bátran használhatjuk az abból kijövő jelet egyenesen felvételi célokra.

A Native Instruments Guitar Rig gitár pluginje, ami önállóan is használható, képes arra is, hogy emulálja a hangfal elé helyezett mikrofon karakterisztikáját is. Ebben az esetben ugyan nem tudunk két csatornára rögzíteni egyszerre jelet, de minden másban hasonló eredményt kapunk, mint egyébként. A szoftver beépített hangzásai, amelyek minden paraméterében módosíthatóak pedig majdnem tökéletesen emulálják az igazi professzionális gitáros cuccokat, ezért home recording esetén teljesen felesleges ennél jobb kütyüt használni.