05. Lokális, globális változók, láthatóság, paraméterátadás, névterek

Lokális, Globális és statikus változók

Ha egy program írása során mindig minden változót használnunk kellene / lehetne, akkor a korábban megfogalmazott változónév adási módszereink csődöt mondanának.

Alapszabály, hogy egy változó abban a programblokkban létezik, amelyikben deklaráltuk. Ez az élettartama.

A változó láthatósága azt a programrészt jelenti, ahonnan a változó értékét elérjük, esetleg módosíthatjuk.

Globális változóról beszélünk, ha a változó értékét a program minden pontjáról el tudjuk érni.

A C# teljesen globális változót nem tud használni, ezért a mindenhonnan elérhető változókat itt statikus változóknak hívjuk, ami azt jelenti, hogy a változó értéke akkor érhető el, ha a program futása éppen abban a blokkban zajlik, ahol a statikus deklaráció zajlott. A programozás tanulása során statikus változókra nem nagyon lesz szükség, a valóságban persze szükségesek.

Lokális változóról beszélünk, ha a változó csak a program egy meghatározott blokkjában létezik. Ha egy függvényben vagy egy metódusban (majd később elmondom, ogy mi az) deklarálunk egy változót, akkor az lokális és csak abban a blokkban / függvényben / metódusban használható, ahol létrehoztuk. Ha egy osztályban (már megint mi ez?) mindenhol akarunk használni egy változót, akkor az osztály fej részében kell azt létrehozni.

Paraméterek

A metódusok, függvények a programozás során kérhetnek és kaphatnak adatokat olyan programrészekből, amelyek őket meghívják. Az metódusoknak átadott adatok paraméterek formájában kerülnek át. A paraméterátadással mindig két helyen kell foglalkoznunk.

Amikor definiálunk egy metódust, akkor egyúttal meghatározzuk azt is, hogy milyen paramétereket vár a program. Ekkor meg kell adnunk azt is, hogy hány darab és milyen típusú paramétert adunk át.