13. Tapasztalatok

Bár majdnem 8 éve síelek, de idén meg kellett állapítnom, hogy valamit nem jól csinálok, mert egy sítáborban a 3.- 4. naptól a combizmaim annyira elfáradnak, hogy pár száz méternél többet egy nehezebb pályán nem tudok menni. Könnyű viszonyok között tudok olyan módon síelni, ami ha nem is szép, de biztonságos.

A carling lécen az élen megyek, a völgy felé terhelek, a forduló után a felső testem nagyjából a völgy felé néz. Lehetséges, hogy nem dőlök eléggé előre, mivel másokkal ellentétben nekem nem fáj a sípcsontom a síelés után. Azt hiszem a súlypontom túlságosan hátul van. Valójában ha ráterhelek a cipő nyelvére, akkor egy kicsit elemelkedik a sarkam a cipőben, úgy fél cm-t. Lehet, hogy szorosabbra kellen húznom a cipőm? A múltkor amennyire lehet meghúztam a négycsatos cipő felső csatjait. Majdnem elzsibbadt a lábam. Akkor éreztem, hogy szorosan tart.

(Márc 17)

Az elmúlt napokban Donovalyban folytattam a Nova Holán a síelést. A cipőmet könnyűre űllítottam (95 pont) és amennyire lehetett meghúztam a csatokat. A combom így is elfáradt. Megnézettem Tóth Bélával (ő okrtatott az első mozdulatokra) a stílusomat. Azt mondta, hogy mindent jól csinálok. Így azt gondolom, hogy a fáradékonyságomnak csak egy magyarázata lehet:

Mivel 2-es típuső diabéteszem van már 14 éve, - és az alapvetően azt jelenti, hogy a sejtekbe nem kerül be elég cukor, de ezt itt most nem fejtem ki bővebben -, ezért szerintem amikor nagy terhelésnek teszem ki az izmomat, akkor egy idő múlva nem jut be elég cukor és azért gyorsan elfárad (ég) az izom. Mivel két-három perc után újra tudok menni, valószínűleg akkor bekerül a cukor és regenerálódik az izom. Ez lehet az oka a combizmom fáradékonyságának.

Ezen a hét végén két tanulságot vontam le:

  • Helyesen síelek és az izomfáradtság nem a rossz technikának köszönhető.
  • A másik következtetés a következő cikkben írom le...