19. Hangszerek hangzásának beállítása keveréskor

A stúdiófelvétel keverésénél szabály, hogy a hangszerek egymástól megkülönböztethetőek legyenek.

  • A hangszínüket keverésnél úgy kell beállítani, hogy a felvételen a különböző hangszerek más frekvencián szólaljanak meg.
  • A sztereo térben a hangszereknek különböző irányokból érdemes szólni.

A felvétel közben nem érdemes a hangszínt beállítani, mert utólag esetleg már nem lehet korrigálni semmit, ezért natúr hangzásokat vegyünk fel először. Ha a hangszert valamilyen hangszínnel vetted fel, utána a masterelésnél a track hangszínét ne nagyon módosítsd.

Különböző hangszerek hangzásának beállításai ( A forrás innen származik: http://www.audiorecording.me)

Basszusgitár

A basszusgitár keverésénél a fő probléma az, hogy szét kell választani a basszus hangját a többi hangszer basszushangjától. Ilyenek a dob és a szólógitár, vagy billentyűk alsó hangjai. Az 5 húros basszugitár legalsó frekvenciája 30 Hz, a négy húrosé pedig 45 Hz. Basszusgitár a 45 Hz és 250 Hz közötti hangtartományban szól.

  • Reggae esetén 100Hz erősít kicsit, 200Hz erősít 3dB, 1kHz-nél vág 5-6 dB-t. A Low-End egy kicsit erősebb
  • Jaco hang - 100 HZ-nél erősít 1-2 dB-t, 200 Hz-nél vág 9-10 dB-t, vág 12kHz-nél 1-2 dB-t. Marcus Miller hangzás esetén 800 HZ-nél vág 200 HZ helyett
  • Összefoglalva a basszusgitár hangját
    • 100 Hz alatt csak az 5 húros hangszer legmélyebb hangja szólal meg, ezért 100 Hz alatt érdemes vágni
    • 100-400 Hz között mély tónusú lesz a basszus hang
    • 350-400 Hz emelés: A basszusgitár jelenléte erősebb lesz Ez a legjobb választás általában - dallamot jobban lehet hallani. Ekkor a mélyebb hangokat érdemes nem emelni.
    • 800 Hz emelés - A basszusgitár szólam csillogóbb lesz. Gitár szerű lesz a hangzása
    • 1.5 -2,5 KHz - A pengetés zajok megerősödnek, de a stickelő basszus jobban hallható. Önmagában zavaró lehet, de felvétel során lesznek benne jól hallható csitt-csatt részek.
    • 3.0 KHz - A pengetés és az ujj zajok megerősödnek, a hangzás erősebb lesz. Különösen funkynál lehet  használni
  • Rock basszusgitár. Ha egy hangyányi torzítást keverünk a basszusgitár hangjához - mint amikor a csöves basszus alapot túlvezérlik, akkor a magasabb hangok megjelennek a hangzásban. Ilyenkor lesz igazán dögös rockos a hangzás és követhető a basszus dallam.

Slappelő basszusgitár hangzás esetén kellenek a 300-400HZ közötti emelés és 2.3kHz körüli emelés. Az adja majd a csattogó hangot.

További infokat innen lehet szerezni: http://www.guitars101.com/forums/f80/eqs-for-mixing-bass-guitar-45854.html

Elektromos gitár (rock hangzás)

  • 200 Hz alatt mindent levágni - főleg azért, hogy a basszusgitárral ne akadjon össze a hangzás
  • 400 Hz-nél erősíteni 3dB-t Q=1.0-lal. Ekkor a torzítós gitár hangja erőteljes lesz. Ha a basszust levágjuk 400 Hz-nél, akkor a két hangszer elválik.
  • 800 Hz-nél -6dB Q=1,4. ez tisztává teszi a gitár hangzását és megszűnik az olcsó gitár jellege.
  • 6000 Hz-nél 2dB erősítés country esetén. Ettől tiszta lesz a hangzás

Ha egy felvételen több gitár szól, akkor a szólamokat panorámázni kell.

A single coil hangszedők hangjában több a magas hang, a humbucker hangszedők esetén gyakorlatilag nincsen csillogó magas hang.

A cintányérok hangja

A cintányérok réz tányérok, amelyeknek megütésekor széles spektrumú hang keletkezik. A zenei felvételeken ugyanakkor az alacsonyabb frekvenciákat célszerű elnyomni és a 2-3 kHz alatti hangokat le kell vágni. A beütő (crash) cinek hangja több mélyet tartalmaz és szélesebb a spektruma, de ezeknél is az alacsonyabb frekvenciákat vágni kell.

Dob hang

Szerintem a dobszerelés hangját a legnehezebb belőni. A lábdob felépítéséből adódóan a legalacsonyabb frekvencián szól meg, ennek megfelelően 50-300 Hz között kell szólnia, de ha nem lesz magasabb összetevője, akkor a ritmus elmosódhat, ezért érdemes a 2-4 kHz között kiemelni, mert ekkor hallatszik a lábgép végének a koppanása.

A pergődob élőben másképpen hangzik, mint a felvételeken. Sokkal kevesebb a mély benne és sok a közép hang. A sodrony rezgése is kevésbé hallatszik élőben. A natúr hangzást a jazz zenében szeretik, a rock és a blues zenében a pergő hangját el szokták mélyíteni 250-500 Hz közé és 2-4 Khz között emelni. Ha a pergőnek nem elég dinamikus az ütése, akkor a 400Hz körüli emelés segíthet rajta. Ha a pergő hangjába 8kHz körüli hangokat teszünk, akkor levegősebb lesz a hangzás.

Az alsó és felső tamokat pedig szinte alig kell formázni. Lényeges, hogy a dobszerelést panorámázni kell, körülbelül úgy, mint ahogyan a színpadon vannak az egyes tányérok és dobok. A lábdob középen helyezkedik el, a pergő lehet egy kicsit az egyik irányba, a beütő cin a másik irányba, a tamok pedig elhelyezkedésük sorrendjében.

További infokat innen lehet szerezni:

http://www.guitars101.com/forums/f80/getting-good-guitar-tones-tutorial-...

Énekhang

Az énekhang keverése mindig az énekes alapadottságaitól függ. Az a jó, ha az énekesnek van mély közép és magas hang is az orgánumában. Ha ez nincsen, akkor az EQ-val úgy érdemes játszani, hogy a bántóan erős hangszíneket kicsit visszavágva megfelelő mértékkel adni hozzá mélyet és magasat. A susogó hangok miatt le kell vágni 300 Hz alatt. 2 Khz felett már nincsen csak sziszegő hang. A beállításkor célszerű egy spektrométert használni és annak jelzései alapján korrigálni alapvetően a hangot, majd utána emelni, ahol kell.

Például az én hangomban nincs túl sok mély (szinte semmi), ezért én a hangomat énekléskor megtolom méllyel, a közép tartományból visszaveszek, a magasat pedig hagyom nullán. Ettől kicsit teltebb lesz a hangom.

Az énekhang "fényesebb" lesz, ha keveréskor 8 Khz felett emelünk 2-3 dB-t. Nem szabad túlzásokba esni, mert a túl sok magas hang esetén kotkodácsoló lesz a hang. Az így beállított hang kissé vékonyabbá válik, de élettel telik meg.

Érdemes kondenzátor mikrofonnal felvenni az éneket, mert annak a magas átvitele jobb.

Keverés

A master keverés lényege, hogy rádióban hallgatható zene szülessen a zenékből. Ehhez jól be kell állítani az arányokat. Sok felvételt meghallgatva az látszik, hogy a pop és rock zenében a dobszerelés és az ének hangja mindig hangosabban szól, mint a többi hangszer. A basszus mindig csak annyira hangos, hogy legyen a zenének alja. Sokszor kissé morgósan szól a basszusgitár, amely a keveréséből adódik. Ilyenkor  képes egy plusz szólamot megszólaltatni a zenében.

A gitár és egyéb kíséretek szinte mindig egy kicsit a háttérben szólnak. A kemény zenékben kissé hangosabb a gitár, de mindig halkabb, mint az ének.

Panoráma - szetereo hangzás

A hangszereket panorámázni kell, hogy a hallgatás során a szólamok el tudjanak válni egymástól.

A dobok panorámázását úgy csinálom, mintha egy élő dobszerelést használnék, azzal a különbséggel, hogy a lábdob és a pergő közéről szól mindig. A különböző cinek sem egy helyről szólnak, hanem kissé eltolva balra vagy jobbra, de nem annyira, hogy a másik oldalon ne hallatszon a hangja. A tamok a természetes elhelyezkedés szerint panorámázva.

A kísérő gitár szólamok panorámáját szétrakom. Egyiket balra, másikat jobbra, hogy jól megkülönböztethető legyen. A gitárszólók középről szólnak. Ha zengetést vagy delay-t teszek a gitárhangra, és azt is lehet panorámázni, akkor a másik oldalon szólal meg a zengető / delay.

A basszust mindig középre kell tenni.

Az ének hang középen szólal meg, esetleg enyhén az egyik oldalon. A vokálok a másik oldalon vagy ha van két vokál, akkor azokat is panorámázva.

A billentyűs hangszereket, fúvósokat is érdemes beilleszteni a panoráma képbe.

Ha a panorámát beállítottuk, akkor utólag a gitárokat, a vokálokat, a billentyűt és az egyéb kiegészítő hangszereket úgy érdemes tovább szabályozni, hogy az egyes hangszerek ne pont ugyanonnan szóljanak meg panorámát tekintve, hanem egymáshoz is kissé eltova. Ekkor lesz egy teljes, nem zavaró hangkép, ahol minden hangszer meg tud szólalni és hallatszik is.

Tulajdonképpen az a jó, hogyha úgy szólal meg a felvett anyag, mintha a színpad előtt állnál és a hangszerek előtted szétszórva szólnának.

Utólagos hangszín szabályozás

Ha a hangszerek egymáshoz viszonyított aránya megvan, utána a teljes zenét érdemes egy hangszínszabályozással - spektroszkóp használatával beborítani, hogy a megszólaló hang ténylegesen minden tartományban egyenletes legyen, majd utána kipróbálni az eredményt. Én több módon is meghallgatom az eredményt. Hifi, zárt fejhallgatóban, kicsi fülhallgatóval, HIFI cuccon, és autóban. Mindegyiknél kicsit mások az igények, de mindegyik esetben elfogadhatóan kell szólnia.

Masterelés

Az elkészült és megkevert zenét a végén olyanná kell tenni, hogy a lehető legtöbb féle hangsugárzó rendszeren lejátszva jó hangképet kapjunk. Ehhez célszerű az elkészült digitális anyagot normalizálni, ami azt jelenti, hogy 0 db-ig felerősítem a teljes zenét egy audio vágó programmal, vagy ha a zeneszerkesztő programnak van utólagos digitális szerkesztő funkciója, akkor azzal. A legvégén egy kis kompreszzor limiter alkalmazásával felerősítem a halkabb részeket, hogy a dinamika tartomány ne legyen olyan széles.

Nagyon fontos, hogy a zenének megfelelően kell alkalmazni a technikát! Akusztikus zene általában levegősebb, itt csak a limiter funkciót szabad használni, hogy ne legyenek kiugróan nagy csúcsok a zenében, míg elektromos gitárok, billentyű, stb esetén bátrabban lehet hozzányúlni.

Az így masterelt zene hangzása tömör lesz, tehát a halkabb részek egy kicsit hangosabbá válnak. A dobok ütnek, az ének néha  elnyomja a kíséretet. A részletek kevésbé válnak kivehetővé.

Az utólagos kompresszió helyett az is lehetséges, hogy az egyes hangszerek hangjához teszünk kompresszort és a végeredménynél csak a limiter funkciót használjuk.