A művésznő és rajongói - Kritika

Nem vagyok színházi ember, ezért lehet, hogy a kritikám nem lesz a művészi magasságoknak megfelelő, de azért van véleményem - és nem rossz!

Nem spoilerezek!

A darab tetszett. Az Osztrovszkij által írt darab ma is érthető és a valóságban is létező problémakört feszeget. Amikor egy ember válaszút elé kerül, akkor hogyan választ. Tiszta szívű, lobogó tekintetű forradalmár és/vagy mártír lesz, mint Pjotr Meluzov (Rusznák András), vagy inkább konfliktuskerülőn belesimul a lehetőségekbe? Beleáll és megmondja, vagy lenyeli és kicsit jobban él.

A darabban a fiatal színésznőnek választania kell, hogy a tiszta szívű fiatal forradalmár / mártír / jóra tanító pasiját követi-e vagy pedig elfogadja egy "megfelelő" mecénás ajánlatát és él a lehetőségekkel. Különösen az utolsó években, ahogyan a világban elterjedt a meetoo mozgalom, egyre több híres rendezőt, producert, színházi és filmes embert állítanak pellengérre ifjú (vagy már nem is olyan ifjú) hölgyek és néha urak is azzal a váddal, hogy évtizedekkel ezelőtt ajánlatot tettek nekik és az előmenetelük az ajánlat elfogadásától függött. amíg a hatalmi viszonyok a világban ilyenek a konfliktus mindig felmerül. ennyit az aktualitásról.

Alexandra (Lovas Rozi) jól játszotta az elején naiv, majd az események hatására fejéhez kapó és a valóság talajára visszazökkenő fiatal vidéki színésznőt. Abszolút hiteles volt és minden tekintetben elhitette velünk a tehetséges vidéki színésznő figuráját. Domna, a Mama (Börcsök Enikő) kiválóan és nem túlzottan játszotta a sokat megélt és mindent tudó szerepét. Dulebov (Kelemen József) kíválóan hozta a városi főtisztviselőt, Bakin a kistisztviselőt, aki a helyi nagyságok rangsorában persze csak a főnök kikosarazása után meri megnyalintani a koncot, de persze őt is elzavarja az ifjú hölgy. Velikatov - a gazdag gyáros szerepében Rusznák András hozta azt a kicsit sármos, nem nagyon tolakodó, de azért rámenős alakot. A figura nem nagyon kifinomult, de ravaszan gondolkodó üzletember, aki rájött arra, hogy nem egészpályás letámadással lesz nyerő, hanem ha egész egyszerűen olyat tesz a színésznőnek, amitől ő elájul és utána már nem lesz gond.

Jól követhető volt az a folyamat, ahogyan az ifjú színésznő a realitáson kezdett el gondolkozni és végül döntött. Elfogadta Velikatov ajánlatát.

A többiek is hozták a megfelelő zsánert. A volt színházigazgatót Bálint András játszotta, szerintem jól. Én a színészt nem különösebben kedvelem, de szerintem itt jó volt.

Nyina Szmelszkaja szerepében Martinovics Dorina játszott vidéki színésznőt, aki már választotta a mecénásokat és Jeraszt Gromilov (Schneider zoltán) volt a lezüllött tragikus színész, aki hozta az enyhén (vagy nagyon) alkeszt. Migajev Konfár Erik) a színigazgató mellékszereplő volt, talán nem túl jelentős.

A darab végig egy helyszínen játszódik, a színésznő ócska, átjáróház öltözőjében, ahova bárki, bármikor bemehet. A  cselekmény megfelelően pörgött, de követhető volt. Értelmes párbeszédek, értelmes és érthető jelenetek.

Nem volt túljátszás, nem volt ripacskodás.

Ahogyan kezdtem: A darab tetszett.