A zene ritmikája

A ritmusképlet

A legtöbb pop, rockdal 4/4 vagy 2/4-ben íródott. A páros ütemű zenék eléggé megszokottak, a fülnek ismerősen hangzanak, nincs vele semmi baj. A zenészek magabiztosan játszák, mert ismerik, minden rendben van. Gyakran a ritmusa shuffle, főleg ha astílusa rock and roll ( ZZ Top:Tush ). Igaz, hogy ezek a páros ütemek néha unalmasak. Az ember kipipálja és kész.

Aki blues-t játszik általában 3/4, 6/4 vagy 6/8 ritmikát használ. Az így játszott zene hullámzik, ringat, kicsit bús, merthogy blue. smiley Ha a tempó lassú és a zene hangos, akkor ez a zene lehet "súlyos" is - akármit is jelentsen ez.

A reagge zenében a ritmus hasonló, mint a shuffle ritmika, csak a hangsúly az ütem második ütésén van és az ütem első ütéséhez képest sokkal nagyobb a dinamikája (BobMarley: Iron Lion Zion).

Eddig a szokásos zenék.

Ha már unjuk a hagyományos ritmusokat, akkor érdemes néha elővenni más ritmikákat. Például a legegyszerűbb a 12/4. Az ilyen ritmusokban már a hangsúly nem feltétlenül kerül az ütem felére, hanem például 2., 8. 11. negyedre. Ettől a zene egy kicsit hullámzóvá válik ( pl. FZ: Találkozások ).

Ha tovább megyünk, akkor lehet 5/4-es ritmus, 7/8-os ritmus és ehhez hasonlók. Az 5/4-es ritmus a délszláv zenében gyakori. A7/8-os ritmustfellehet bontani két szakaszra, például egy 3/8-os és egy 4/8-os részre. Ilyen jellegű zenékvoltak valaha a King Crimson korábbi lemezein. Ezek a ritmusok a pop-rock-hoz szokott embereknek furcsák, mert nem lehet egyenletesen ugrálni rájuk, ezért zavarbaejtőek, ezért nem is szoktak ilyen zenét írni a slágereket írók. Ugyanakkor volt már Magyarországon is ilyen zenét játszó rock zenekar - Barbaro: Adjon az isten - 7/8 ritmussal.

Ha egy dalban van egy ilyen ritmikájú rész, akkor a ritmustól kissé idegesé válik a zene és egy szabályos ritmus visszatérése, feloldozást jelent.

A tempó

A zene tempóját BPM = Beat Per Minute = Ütés per perc (negyed / perc) mértékegységgel mérik.

A zenék tempója régebben lassabb volt. Egészen a XX. század közepéig visszamenve a számok sokkal lassabbak voltak, mivel tánczenének készültek. Az ember pedig rendesen nem tudott táncolni akármilyen tempónál. Például a Bonny M. kb 100-120 BPM-es számokat írt. Körülbelül 100-120 BPM a maximuma minden tánczenének ma is.

Az előadásra, nem tánczenének szánt zene viszont egész extrém tempóra is felgyorsulhat. A már a heavy, punk és sok egyéb modern stílust játszó zenekarok akár 160 BPM-mel is dolgoznak. Az ilyen koncerteken gyakran látni a tömegben ugráló, "rángatózó" gyerekeket. Ezt hívják pogónak, és polgárpukkasztó, stb.

A slágerek nem gyorsultak fel, mivel nem lehet akármlyen gyorsan énekelni zenélni sem. A hangszeresek technikai lehetőségei korlátozzák az elérhető tempót.

Minnél nagyobb a tempó, annáől nehezebb pontosan bonyolult dolgokat játszani, ezért a nagy tempójú számok általában egyszerűbb szerkezetűek, mert ott a tempó a lényeg.