Az Első Ember - filmkritika

Az Első Ember

Az Első Ember Neil Amstrong pályafutásáról szól. A film hosszú, nagyon hosszú. A filmben alkalmazzák a hosszú, lassú és csendes részeket a hangos és feszült rövid szakaszokkal. Persze a történet érdekfeszítő, de.... ott van a de. Talán jobb lett volna egy órával rövidebb filmet készíteni. Gosling hitelesen játszik, a többiek csak mellékszereplők. Nincsen különösebb szerepük. Neil Amstrong talán tényleg ilyen volt. A munkáját hidegen, profi módon végezte. A nyitó jelentben, egy kezdetleges repülővel felmegy nagyon magasra (30-40 ezer méterre) és visszatéréskor lepattan a légkörről a sebesség miatt, ott helyben kitalálja a megoldást. Amikor az egyik Gemini űrhajó pörögni kezd és mindenki hisztériázik, akkor Amstrong kiszámolja a szükséges paramétereket egy papírral és ceruzával, majd leállítja a pörgést.

Életrajzi film és talán valóban ilyen volt a családi környezete. Az biztos, hogy a korabeli társadalmi viszonyokat jól adja vissza a film. Természetesen elsősorban csak a családjával kapcsolatos dolgokat. Külváros, középosztálybeli családok. Leginkább a NASA-nál dolgozó emberek lakják. A fia mai szóval kezelhetetlen hisztérikus gyerek. Nyilván az apa csendes zárkózottsága, a tudat, hogy bármelyik alkalommal csak a haláláról szóló üzenet jöhet vissza. Az Apolló program során több katasztrófa is történt. Mivel eredetileg tiszta oxigénnel töltötték fel a kabinokat, ezért az egyik első baleset a kilövőálláson volt, amikor is élve elégtek az asztronauták egy zárlat miatt. Voltak további veszélyes és nem annyira veszélyes küldetések is. sokan azt gondolják, hogy az akkori technológiával szinte lehetetlen volt a holdraszállást véghezvinni. Elsősorban a számítógépes kapacitás volt mai értelemben roppant csekély.

Ha belegondolunk, hogy a pár cm vastag falú űrkabin és a holdkomp leszállt oda és az űrhajósok vissza is tértek hihetetlen teljesítmény volt. A későbbi vállalkozások közül az Apollo 13 esete bemutatta, hogy a technológia bármikor bemondhatta az unalmast. A Challenger katasztrófája is előbb-utóbb elkerülhetetlen volt.

A film végén a holdraszállás jeleneteivel egyfajta csendes katarzis, a problémák megoldása. ezt a film jól érzékeltette. A végtelen csendet, ridegséget, az embertelen környezetet.

Egyszer nézhető, kicsit hosszú film.