Családi vakáció - Irány Ibiza - filmkritika

A francia filmeknek sajátos hangulatok van. Akkor is ha drámák és akkor is ha vígjátékok. A benne lévő hősök általában hétköznapi csetlő-botló emberek, akik akár a szomszédunkban is lakhatnának. Ebben a filmben Philipe ( Christian Clavier  ) hétköznapim, átlagos nagyvárosi ember túl a 60-on, akinek a kispolgári (nyugodt) életébe belépett a nála legalább tizessel fiatalabb Carole ( Mathilde Seigner ). Mindketten elváltak és ezután valamilyen módon összekerültek. Carolnak van egy éppen érettségiző fia és egy tizenhárom éves lánya. A dráma alapja az, hogy a fiú miatt a (majdnem) család elutazik Ibizára nyaralni.

A négy főszereplő eléggé hitelesen megformált hétköznapi személy, a maguk gyarlóságaival és jóságukkal. Philippe a családi életében kissé szerencsétlen, de művelt, széles látókörű, akit ez a kapcsolat próbák elé állít, amiknek megfelel. Carol aki már túl van a virágzáson és ezt azért tudja, ráadásul rendszeresen az orra alá is dörgölik a filmben mások, hozza a kissé egysíkú szőke, béna autóvezető figurát. Igaz nem sikoltozik mindig csak a repülőn. A két gyerek kissé kevésbé sokszínű, de azért a problémáikkal együtt élő, szókimondó, kicsit kegyetlen kamaszok, személyes problémákkal.

A többi szereplőnek statiszta szerep jut és természetesen ezért csak egy-egy tulajdonságuk domborodik ki. Vannak néha humoros jelenetek, amin akár kacagni is lehet, de mosolyogni biztosan. A filmben nincsen semmi vér, semmi szex, francia vígjáték, jó családi szórakozás.