Énektanulás 1 - Elmélet

Egy kis tudomány

Hangmagasság

A hangot az ember a hangszálaival állítja elő. A hangszál hossza meghatározza a kiadható hang magasságát és mélységét. Ez egyénenként változó. Általában a nőknek rövidebb a hangszála, ezáltal ők magasabb hangokat tudnak énekelni, mint a férfiak. A hangszál hossza az idővel változik, növekszik, ezáltal a kiadható hang magassága csökken.

A lányoknál kevésbé, a fiúknál jobban a nemi érés időszakában megváltozik a hangszál hossza. Ezt hívják mutálásnak. A mutálás során a gyerekekre jellemző hang megváltozik, az addigi hangmagasságok sokszor már nem érhetők el. A hang gyakran megbicsaklik bizonytalanná válik. Ez természetes jelenség. A mutálás egy-két év alatt el szokott múlni és utána megint tiszta tud lenni a végleges hang.

A kiénekelhető hangmagasság az egyénre jellemző, viszont gyakorlással a felső határ kitolható. A felső határ közelében erőlködni kezd a hang és bizonytalanná válik. Gyakorlással ez stabilizálható. Gyakori, hogy koncert elején, vagy gyakorlás elején a magas hangok nem tiszták, a beénekelt énekes, azonban később már ugyanazokat a hangokat tisztán énekli.

Normál hang - fejhang (falzett)

Ha az énekesnek magasabb hangot kell kiadnia, mint amit a normál hangján ki tud adni, akkor használhatja a falzett technikát. Ilyenkor a hangszálat nem a teljes terjedelmében használja az énekes, hanem összeszorítja és a felhangokat erősíti. Ilyenkor akár egy oktávval magasabb hangot is ki tud énekelni. Sikoltáskor péládul ezt használjuk. Ez nagyon igénybe veszi a hangszálat. Nem ajánlatos az állandó használat. Sok gyakorlással meg lehet oldani, hogy a normál hangból észrevélenül átcsússzon az énekes falzettba, mivel a falzett alsó határa és a normál módon énekelt hang felső határa között van elég jelentős átfedés. A falzett hang sokkal "vékonyabb", gyakran gyengébb is, mint a normál hang. Michael Jackson sokszor énekelt így.

Hangszín

Az ember által kiadott hang magassága tehát a hangszál hosszától függ, a kiadott hang színe viszont egyéb tényezőktől. A hangszál a rezgés során nem csak alaphangot, hanem felharmonikusokat is kibocsát. A felharmonikusok eloszlása adja meg a hangszínt. Ahogy az énekes változtatja a hangmagasságot a felharmonikusok aránya és ezáltal a hangszín is megváltozik.

A hangképzés során a fej és a felsőtestben lévő üregek rezonálnak, bizonyos frekvenciákat elnyelnek, másokat erősítenek. Ezen rezonanciák összessége adja ki végül is a kiadott hangot. Nem mindegy, hogy az ember milyen egészségi állapotban van, mert ha valaki náthás és az orrüregei el vannak dugulva, tompa lesz a hangja, mivel az ott található folyadékok a magasabb hangösszetevőket elnyelik. Ilyenkor lesz náthás, tompa az énekes hangja. Amúgy a felső légúti betegségek általában a hangszálakra is rárakódást hoznak létre és ezáltal más lesz a hangszál által kiadható hang minősége.

Az ember a szájában és a gégéjében lévő izmok segítségével (például a nyelvtő előre hátra mozgatásával) tudja változtatni a fejüregek milyenségét, ezáltal a hangszínt.

Két véglet van, a levegős, öblös hang és az orrhang. A levegős öblös hang akkor jön létre, ha a szájüreg nagy, a gége teljesen kitágult. Az ilyen hang felharmonikusokban kevésbé gazdag. Az orrhang akkor jön létre, ha az énekes a szájüregét a nyelvével és a gégéjével úgy alakítja, hogy kisebb üreg jöjjön létre. Ilyenkor a kialakuló hangot túlnyomórészt az orrüreg rezonanciája alakítja ki. Ez magasabb felharmonikusok arányának növelését eredményezi, de a mély hangok kivesznek, éles, kellemetlen hagszín az eredménye. Vannak bizonyos zenék, például egyes népzenék, ahol kifejezetten az ilyen hangot szeretik használni.

A könnyűzenében és a klasszikus zenében az énekesek a kettő közötti egészséges középutat akarják többnyire megtalálni.

Minden énekesnek van egy olyan hangmagasság tartománya, amelyben a hangja a legszebben szól. Ezzel célszerű tisztában lenni, mert az énekelendő számok hangnemét úgy kell kiválasztania, hogy a hangok lehetőleg ebbe a tartományba kerüljenek.

Az optimális tartománynál mélyebben a hangok általában pontatlanabbá és tompábbá válnak, magasabban pedig erőlködőnek tűnnek és elvékonyodnak.

Speciális hangok - üvöltés, hörgés

A normális ember ilyet nem tesz. Ezek a hangkibocsátási technikák a mai trash, metál és egyéb zenékre jellemzőek. Az énekesek ilyenkor mindenképpen megerőltetik a torok izmaikat és abnormális működésre késztetik őket. Nagyobb levegőt és megfeszített izmokkat alkalmaznak, ami hosszú távon ezeknek a megbetegedésével is járhatnak.

A különböző hangmagasságokról és technikákról itt van egy jó kis cikk.

Légzéstechnika

Az ember gyermekkorábban szaporábban lélegzik, felnőtt korában lassabban. Nyugalmi helyzetben a felnőtt ember átlagosan 15-20 lélegzetvétellel elvan. Sportolás, testmozgás közben ez felmehet akár 40-60-ra is. A lélegzés alapvető szerepe a szervezet oxigénnel való ellátása, és automatikus folyamat. Lehet akaratlagosan is lélegezni, de ez nem szükséges.

Mellkasi légzés - hasi légzés

A nyugalmi helyzetben a legtöbb ember úgynevezett mellkasi lélegzést használ. Ez azt jelenti, hogy a belégzésnél csak a mellkas izmai emelkednek meg, így töltődik meg a tüdő levegővel. Ebben az esetben a tüdő befogadóképességének csak mintegy 15-30%-át használja ki a szervezet. A sportolók, a jógázók, az énekesek azonban gyakran az úgynevezett hasi légzést használják. Ekkor a gyomrot kidüllesztve a rekeszizom leereszkedik, ezáltal ad teret a tüdő kitágulásának. Ekkor egy lélegzetvétellel a tüdő kapacitásának 80-100%-át ki tudja használni. Ez azt jelenti, hogy a szervezet oxigénellátásához kevesebb lélegzetvétel is elegendő. Ennek összetett fiziológiai következményei vannak, de ez most nem a témánk. Kilégzéskor a megfelelő izmok összehúzódnak, lecsökkentve a tüdő térfogatát és ezáltal kifújva az elhasznált levegőt.

Az énekesek a tüdőben lévő levegő kifújása közben keltik a hangot. A hang milyensége tehát attól is függ, hogy a levegőt milyen szabályozottan tudja kifújni az énekes. Ezt a szabályozást a lehető legjobban kontrollálni kell. A mellkasi légzés során az izmok kontrollja kevésbé lehet akaratlagos, ezáltal a mellkasba vett levegővel kiadott hang általában bizonytalanabb. Az énekesek a hasi légzést használják a levegővételkor.

Ennek két oka van.

Az egyik a kapacitás. Az énekes nem csak azért vesz levegőt, hogy lélegezzen, hanem azért is, hogy hangot adjon ki. Ehhez több levegőre van szüksége. A hasi légzésnél ez a többlet levegő megvan normállis légzésütemmel is. Mellkasi légzésnél szaporábban kellene venni a levegőt az énekesnek.

A másik ok a szabályozhatóság. A hasi légzés esetén hasfal akaratlagos behúzásával és elernyesztésével akaratlagos módon pontosan lehet szabályozni a kibocsátott levegő mennyiségét, ezáltal a megszólaló hang erősségét is.

Énektanulás kezdőknek 2 - gyakorlatok

Színpadi_előadás

További cikkek ebben a témában:

PAP JÁNOS Hangszerlélek - az énekhang