Értékelés, önértékelés

Értékelés - önértékelés

Korábban már már írtam arról, hogy fontosnak tartom, hogyha tanárokat értékelik külső szemlélők és időnként visszajelzést kapnak arról, hogy ők mennyit érnek, mit gondolnak a tevékenységükről. A szakképzés N+1-ik átalakításának kapcsán szükség volt pedagógusok értékelésére és ennek kapcsán fogalmaztam meg a gondolataimat.

Az értékelés módja

Az értékelés során minden pedagógust értékelt valaki és a pedagógusoknak volt lehetősége megadott szempontok alapján önmagukat is értékelni (önértékelés). Ezt fontosnak tartom, mert ez a cikk valójában arról szól, hogy egy pedagógus önértékelése mennyire esik egybe a külső szemlélők értékelésével.

10 különböző területet kellett értékelni és területenként 2-5 szempont (indikátor) volt, amelyekből aztán a 10 terület megkapta az egyetlen pontszámát. Területenként 1-6 pontot lehetett adni.A skálázás fontos, mert ebben az esetben az átlagot nem lehet adni, attól biztosan el kell térni fel vagy le. A külső értékelők és az önértékelő is ugyanazokat a szempontrendszereket látta és ugyanazokat a magyarázatokat kapta a szempontrendszerhez.

Ez azt jelentette, hogy az értékelés szubjektivitása a világos magyarázatok miatt minimálisra csökkkenthető volt. Természetesen nem lehett kizárni.

Az utasítások szerint az "átlagos" pontszámnak 5-nek kellett lennie területenként, azaz a várható átlagos érték valahol 50 pont lett!

Az eredményeket %-ban elemeztem ki.

Az értékelés menete

Először a területi vezetők értékelték a pedagógusokat. Az igazgató külön értékelt mindenkit. Ezután az igazgató és a területi vezetők külön egyeztettek mindenkiről. Ezután a teljes vezetőség újra egyeztetett mindenkiről. Így állt össze az értékelés.

A pedagógusok megkapták az önértékelési szempontrendszert, majd azt elmondhatták az igazgatónak és a területi vezetőjüknek. Az önértékelést a vezetőség feljegyezte. Megjegyzem, hogy az önértékelés ismertetése után a vezetőség adott információt arról, hogy mi volt a külső értékelés.

Az önértékelés után a vezetőség átnézte az értékeléseket és önértékeléseket és indokolt esetben korrigálta az értékelését.

Mivel az értékelés elvileg lefordítható volt bérre, ezért számított és arra számítottunk, hogy a pedagógusok nem értékelik saját magukat reálisan.

A vezetőséget az igazgató értékelte, az igazgatót az ő főnöke. Ez utóbbi két esetben nem volt formális lehetőség önértékelésre.

Az eredmények

  • A vezetőség eredeti értékelésének átlaga: 83% lett
  • Az önértékelések átlaga: 90%
  • A korrekció utáni értékelés: 84%

Az átlagokból az látszik, hogy ahogyan várni lehetett az önértékelés pontszámai magasabbak voltak általában az értékelés pontszámainál, vagyis a pedagógusok jobbnak tartották magukat, mint a vezetőik. A korrigált értékelésnél a vezetőség természetesen figyelembe vette az önértékelést és valamennyit korrigált.

  • Az értékelések szórása: 43-100% közötti
  • Az önértékelések szórása: 65%-100%
  • Az értékelés és önértékelés legnagyobb különbsége: 27% volt.
  • Az értékelés és önértékelés eltérése a tanárok  6% esetén nagyobb volt, mint 20%.
  • Az értékelés és önértékelés eltérés a tanárok 28% esetén nagyobb volt, mint 10%.
  • Az értékelés pontszámai és darabszámai a Gauss eloszláshoz hasonló görbét írnak le, ahogyan az alábbi képen is látszik. az is látszik, hogy az önértékelés során a görbe csúcsa feljebb helyezkedik el!
értékelés - önértékelés
Képfelirat

Konklúzió

Az eredmények azt mutatják, hogy a tanárok 28%-a messze másként értékelte magát, mint ami a vezetők értékelése, de a tanárok 72%-a hasonlóan látta magát, mint a vezetőség. Ez azt jelenti, hogy míg a kisebb résznek vannak önértékelési vagy súlyos önértékelési problémái, addig a többség reálisan látja saját tevékenységét.

Ezt az anomáliát csak úgy lehet helyrehozni, hogyha az embereket rendszeresen értékelik a vezetők és szembesítik azokkal a szempontokkal, amelyek általában a vezetőségnek fontosak.

A fenti gondolatnak azonban van egy fontos következménye. Az ember általában nem szereti, ha szembesítik a kellemetlen hírekkel, nem szeretik bevallani hibáikat, ezért a szembesítést egyrészt szemtől szemben kell elvégezni, hogy az illető mások előtt "ne veszítse el arcát", másrészt rendszeresnek és objektívnak kell lennie.