Tehetségkutatók

Kedves nem létező olvasóim. Nem tudok saját élmények alapján cikket írni arról, hogy miért sikerül sokaknak befutni egy televíziós tehetségkutató verseny segítségével. Arról aznban vannak sejtéseim, hogy miért álltak földbe karrierek egy televíziós tehetségkutató után pár évvel.

A tehetségkutató versenyek célja elsősorban a pénzkeresés a nézők szórakoztatásán keresztül. ez azt jelenti, hogy olyan előadókat keresnek, akik vagy zseniálisak a maguk nemében vagy olyan hihetetlenül kicsi az önkritikájuk, hogy rajtuk csak röhögni tud az egész ország (=> ld. bikicsunáj, vicsáj!) . Van olyan ismerősöm, aki ezt felismerve több fordulón továbbment, de amikor látszott, hogy az égetésre megy ki a játék, akkor önként visszalépett.

Az ezeken továbbjutó versenyzők - akik kellően vagyis talán zseniálisan tehetségesek - aláírnak egy olyan "rabszolga" szerződést, amelyben lemondanak minden jogról a TV, rádió és egyéb szerepléseikkel kapcsolatban és amiért szerepelhetnek a műsorban és később részt vehetnek a TV-k által rendezett különböző koncerteken, fellépéseken. Erre az időszakra természetesen kapnak lehetőségeket és egyfajta bért is, ami elsőre soknak tánik, de valójában nem lehet belőle jól megélni.

Miután letelik a szerződésben kiszabott idő, utána jön a saját lábon állás. Akik a pörgős időszakban képesek saját repertoárt kialakítani, menedzsmentet szervezni, saját projektet, stílust, zenekart összeállítani, azok az ejtés utáni időben is képesek lehetnek továbbvinni a sikereket. Ruzsa Magdinak, Karamellnek és még sokan másoknak sikerült. A többiek azonban eltűntek, eltűnnek a süllyesztőben és a show-bizniszben véget ér a karrierjük.

A #rocker bácsi jó tanácsa tehát az, hogyha egy tehetségkutató válogatására bekerülve nem vagy az adott kör egyik legjobbja, akkor véletlenül se gondold, hogy Te leszel a következő karácsony előtti döntő résztvevője. Rossz esetben Te leszel országosan a következő országos gúny tárgya.