Sodródás (Adrift) - filmkritika

A filmesek mindig szeretnek drámákat megfilmesíteni, főleg ha azok "megtörtént esetek" alapján készültek. Ettől a mondattól néhány millió emberrel több megy el megnézni a filmet és néhány millióval több csorog be a kasszánál.

Ez is egy ilyen film. A hős ember küzdelmét és végül győzedelmeskedését mutatja be nekünk. Sajnálom, de kissé kiábrándultam néztem, amikor az 55 kg-os nő egyedül állított fel árbocot, feszített ki rá vitorlát, szextánssal megmérte, hogy éppen hol van a hajó és sorolhatnám tovább a hihetetlen jeleneteket. Rögtön a nyitójelenetben egy hajó belsejét látjuk, tele úszkáló berendezésdarabokkal és mindenféle tárgyakkal és derékig érő vízzel, hiszen egy vihar tört rá a Csendes óceánon békésen vitorlázó pár 10 méteres vitorlás hajójára. Nem voltam még ilyen helyzetben, de szerintem, ha egy vitorlásban derékig ér a víz az várhatóan elsűllyed. Ennek ellenére a főhősnő Tamit (Shailene Woodley) egy kis kézi szivattyúval rövid idő alatt szinte szárazzá varázsolja a hajó belsejét. Szigetelő szalaggal befoltozza a hajó oldalán lévő lyukat - na jó csak egy kis rés - , hogy ne ömöljön be tovább a víz. Azt is elfelejti, hogy a víz alatt az elektromos rendszerek nemigen működnek. Miután kimászik a hajó belsejéből szép csendes víz látszik mindenhol. Keresi a párját. Sehol nem találja a hajón, de pár száz méterre megpillantja a mentőcsónakot lebegni a víz felszínén és rajta sárga esőkabátban kapaszkodni szerelmét Richardot (Sam Claflin). A film vége felé mutatják, ahogy a férfit az eltörő és kidőlő árbóc lökte a vízbe az elszabaduló mentőcsónakkal egyetemben, miközben több méteres hullámok simogatják a hajó oldalát. A valóságban valószínűleg hasonló esetben nem pár száz méter, hanem több kilométer messze lett volna az a csónak. A baleset miatt a pasi bordája és nyílt sebbel az egyik sípcsontja is eltörött. A hősnőnk persze felállítja az orr árbócot, felszereli az új orrvitorlát és odakormányozza a hajót, majd kiúszik a párjáért, visszarángatja a hajóhoz - mindenzt felfújható mellény nélkül -, majd a 4 fokú létrán keresztül felrángatja a kb 75 kg-os embert, aki félhalott és lefekteti egy árnyas sarokba. Hiába a drámához egy kis költői túlzás is jár. Szeritnem a forgatókönyv írójának meglódult a fantáziája.

A történet azonban hiteltelen, minden valószínűség szerint van valóságalapja, de valószínűleg fele sem igaz. A szereplők papírmasé figurák, mert a pasi sármos, világutazó, aki mindig mindent meg tud oldani, hiszen eddig is megoldott. Sajnos a baleset miatt tehetetlenül fekvő, semmire nem alkalmas beteg ember lett belőle, aki a kiszáradás határára ér a végére. Szerencsére nem jajgat. Tami a telljes filmben kitart a vegán életmódja mellett, mert az aranyos kis halacskákat nem akarja megenni még akkor sem, amikor már csak 3 befőttesüvegnyi nagymama lekvár maradt a hajó készleteiből. Igaz erőtlenül próbálkozik egy kis halfogással, szigonyt használva, de sikertelenül. Azt tudjuk még róla, hogy hakjószakács volt egy szkúneren és nem akar visszamenni Santa Barbarába. A filmből az derül ki, hogy rendkívül hős, erős, találékony, hiszen a romos hajót a tehetelen párjával együtt elkormányozza 3000 km messzire Hawaira. Sokszor vehetne részt a film alatt vizespólós versenyeken, így bátran kijelenthetjük, hogy jó dudái vannak. Persze a kritikus helyzetekben valószínűleg van rajta melltartó is... A végén persze kikötnek Hawainál és felszedi őket a parti őrség hajója.

A belső jelenetek természetesen stúdióban készültek, de ezt nem rovom fel, hiszen a költségvetésbe bele kellett férni. A külső jelenetek szigorúan csendes vízen készültek, valószínűleg pár kilométerre valamelyik sziget partjától és természetesen úgy filmeztek, hogy a környéken ne látszódjanak a szigetek sziluettjei. Ezzel nincsen baj.

Az IMDB-n 6.1-re értékelte a nép. Körülbelül ennyire érintett meg a film. Egyszer nézhető...