A minőségbiztosítás eredetileg arról szólt, hogy az ipar mindig azonos minőségű terméket tudjon előállítani, illetve ha hibás egy termék, akkor meg lehessen állapítani, hogy a gyártási folyamat melyik pontján hibáztak, és ennek folytán a hiba okát meg lehessen szüntetni. A minőségi termék minden példánya ugyanolyan, és használható vagy jól használható. Akkor változhat a termék minősége, ha a gyártási folyamat egyik pontján változó minőség eszközök, anyagok, félkész termékek vagy nem ugyanúgy dolgozó munkaerő van.
Később bevezették a minőségbiztosítási módszereket a szolgáltatásokra is. A szolgáltatások minősége is korrektül leírható. Egy szolgáltatás akkor jó, ha a szolgáltatást igénybevevő elégedett a szolgáltatással, ami azt jelenti, hogy gyors, pontos, hibátlan és mindig ugyanolyan. A szolgáltatások esetén a minőség a fenti paramétereket jelenti. Mikor nem lesz egyenletes a minőség? Ha a munkaerőnek megváltoznak a szokásai és nem ugyanúgy végzi minden esetben a feladatait.
Mi tanárok szolgáltatunk (mostanában szolgálunk). A nevelés-oktatás rendkívül összetett feladat és nem lehet automatizálni - mondják egyesek. Minden gyerek egyéniség, nem lehet automatizálni módszereket. Mit keres itt a minőségbiztosítás?
A válasz egyszerű:
Bár a gyerekek különböznek egymástól, de az elvégzendő feladatok mégis újra meg újra ugyanazok vagy hasonlóak. A tanárok a tanévet, a tanórákat megtervezik, végrehajtják, majd értékelik. Ha rutinosak, akkor ténylegesen nem írják le papírra az óravázlatokat, de gondolatban azért végigveszik a teendőket.
A munkaközösségek megtervezik az évet. Az iskola vezetősége megtervezi az évet. Az elvégzendő feladatok évről évre hasonlóak.
Így szükséges, hogy amikor a munka egy szakaszának vége van, akkor minden szervezeti szint értékelje az elvégzett munkáját. Állapítsa meg, hogy mit tervezett, ahhoz képest mit végzett és ez alapján határozza meg a jövőbeni változtatásokat.
Az értékelésnek több módja van. Egyik sem üdvözítő önmagában, de együtt a reálishoz közeli képet hozza létre.
- Külső értékelés - amit külső szakértő, munkahelyi vezető végez el és dokumentumok, óralátogatások, illetve a vezetői értékelés esetén egyéb információk alapján folyamatosan zajlik.
- Önértékelés - az értékelés alanya értékeli saját tevékenységét
- Megrendelői értékelés - azoknak az értékelése, akik velünk megrendelői, kapcsolatban vannak (szülők, tanulók, stb...),
A külső szakértői értékelés csak a közvetlen tanári (oktatói) munka minőségét mutathatja meg. A munkahelyi vezető értékelése már több információforráson alapul, tehát árnyaltabb képet fest egy tanárról.
A külső értékelés a vezetők részéről folyamatosan zajlik. Annak leírása csak adminisztratív pont. Minden kezünkből kiadott dokumentum, aláírt irat, minden időben el nem készített irat, minden beírt jegy, tanmenet, levél a szülőnek stb. az értékelés tárgya.
Az önértékelés sokszor - és ez természetes - szebb színben tünteti fel a tanár munkáját, mint a valóság, de rámutathat olyan pontokra, amelyek egy külső szakértő, munkahelyi vezető előtt rejtve maradnak. Az önértékelés választ adhat a miértekre, a jövőbeni tervekre és olyan cselekményekre, amelyek a napi munka során esetleg elsikkadtak.
A megrendelő értékelése azt jelzi, hogy az elvárásaikhoz képest mi hogyan teljesítünk. Az iskola megrendelői a szülők, a diákok, a külső partnerek és a fenntartó. Mi tanárok állandóan egy színpadon vagyunk,a közönség pedig az általunk tanított diákokból és azok szüleiből áll. A közönség pedig értékel, ha tetszik, ha nem. Azt értékeli, amit lát. Lehet, hogy némelyik elfogult és biztosan nem szakszerű az értékelése, de ha sokan értékelnek minket és azok statisztikailag egy irányba húznak, akkor nagyon nem tévednek.
Mit kezdjünk azzal, ha van egy értékelés a kezünkben?
Tekintsük át, állapítsuk meg, hogy egy-egy nekünk nem tetsző vagy tetsző pontnak mi az oka és szükség esetén módosítsunk a terveinken a hozzáállásunkon, a viselkedésünkön a módszereinken.
Én így gondolkodom az iskolai minőségbiztosításról.