Ez az írás egy konkrét koncert kapcsán íródott.
A zenekar egy kis koncertteremben játszott és kérték, hogy a koncert előtt két órával legyen ott a banda, hogy a keverést jól be lehessen állítani. Ok.
A gitárokat (szóló + ritmus + 1 basszus) és az énekeket kellett hangosítani. Úgy tűnt, hogy a helyszínen lévő technikus érti a dolgát.
Gitárok beállítása
A srác kérdezte tőlem, hogy van-e a gitáralapon vonal kimenet, mert azt küldené ki a keverőre és abból csinálna kinti hangot. Kérdezem, miért? Mert kicsi a terem, kicsi a színpad és a mikrofonok összeszednek mindenféle zajokat: a gitármikrofon a dobot és így tovább. De ő jól be tud állítani olyan hangzást, ami kint jól szól. A kontrollba pedig eleget vissza tud adni. Az eredmény a közönségnek tetszett, de a beállás során rengeteget kellett korrigálni.
A másik gitárt és a basszust szintén vonalban vitte ki.
Eredmény
A basszusgitár hangja nem volt pregnáns, azaz nem lehetett hallani a színpadon a hangmagasságot, hanem csak valami összefüggő maszatoló mély búgást - tele volt sub basszus -és csattogó bund hangokkal. Kértem a Misit, hogy a magasból vegyen le sokat - a 12 órához képest kb10 óránál volt a magas és a gitáron is le kellett venni a magas csattogó hangokat. Nem tudom, hogy az ő vonal kimenete a hangszínszabályozók után megy-e ki, de a basszusból ezek után már lehetett hallani hangmagasságot is.
Kovi gitárja zizegett a kontrollban és nem lehetett hallani a koncerten végig.
Az én gitárom a kontrollban zizegett, mintha egy HIFI hangrendszerre tettem volna rá a kimenetet. Nem gitárhangja volt, hanem zizegős, recsegő fos. Tisztához közeli gitárhangot csak úgy tudtam hallani a kontrollban, ha a gitáron letekertem a hangerő potmétert felére.
Kértem a srácot, hogy vegyen le a magasakból és adjon 300 Hz körül rá, hogy legyen alja a gitárnak, mire azt mondta, hogy így is sok a mély. Ez igaz, mert a gitárládán más a hangzás és én arra állítottam be az alapot. Végül kompromisszumokkal lett olyan hangzás a gitáromon, amit már tudtam akceptálni.
Mivel az erősítőm vonalkimenete és az erősítőm végfok hangereje külön van, ezért, amikor letekertem nullára a hangerőt, akkor is szólt a hangszer. A hangszínek beállítása után adtam az alapon a hangerőre, így az alapból olyan hang jött ki, amilyet akartam. Így lett a hangzás elviselhető.
Miért írom ezt?
A hangszeresek a próbákon és az otthoni gyakorlásokon hozzászoknak egy hangzáshoz és arra lesznek érzékenyek, azt tudják érzékelni, kontrollálni, ezért koncerten a színpadon is azt szeretnék visszahallani.
Ez azt jelenti, hogy a hangzásnak olyannak kellene lenni a színpadon is, mint az otthon gyakorláson vagy a próbateremben. Ha nem olyan, akkor a zenész rosszul fogja érezni magát. Ezen a bulin ez nem jött össze.
Mi a helyes út?
Ha a hangosító odajön, hogy van-e vonalkimenete az erősítődnek, akkor azt kell mondani, hogy nincsen, mert ha a vonalon akar kimenni a keverőre az ember, akkor az alábbi problémák lesznek:
- A hangszer hangerejét korlátozottan tudom szabályozni
- a kint szóló hangszínt szinte egyáltalán nem tudom befolyásolni
- a kontrollban megszólaló hangot szinte egyáltalán nem tudom szabályozni.
Egyik megoldás - mikrofonozás
- A színpadon a gitárosok állítsák be maguknak azt a hangszínt és hangerőt, amivel jól tudnak játszani. A megszokott, jól begyakorolt hangszíneket.
- A keverő embernek mondják meg, hogy ők vonalban nem mennek ki, csak bemikrofonozva.
- Ezek után a keverő ember még mindig mondhatja, hogy játsszon a gitáros halkabban, hogy a kint szóló hangokat jól tudja állítani.
- A kontrollba is nagyjából ugyanaz jön vissza, mint ami az alapon szól.
Másik megoldás - vonalkimenet
- A vonalkimeneten kijövő hangnál ragaszkodni kell, hogy a hangszín közelítse meg azt a hangzást, amit a próbákon begyakorolt a zenész.
- A szólógitároknál mindenképpen le kell venni a magas hangokból és mély-közép (2-300 Hz) legyen benne, de 100 Hz alatt ne szóljon hang.
- A basszusgitárnál a 100Hz alatt szintén vágni kell, 300 körül kicsit emelni és a csattogó bund hangok miatt a gitáron vagy az alap magas hangszínszabályozóján kell vágni.
Ez a macerásabb és mindenképpen ellenőrizni kell a hangzást. Az sem baj, ha a zenész tudja, hogy a hangszere miért szól jobban vagy rosszabbul.