A Kőbánya Blues Band a 40+ emberek szórakozását nyújtja. Azok hallgatják szeretettel, akik az elmúlt ifjúságukat érzik ebben a zenében. Ez nem csak Deák Bill Gyulát, hanem a P. Mobilt, Piramist és más zenekarokat is jelent. A '70-es '80-as és '90-es évek zenekarait, zenéit. Egy letűnt kor emlékeit.
Van-e ennek létjogosultsága?
Azt hiszem, hogy nem sok. A mai koncertre járó, fiatal generáció számára nem mond semmit a Kopasz Kutya, a "Kőbányán születtem, ott is nőttem fel" és az ehhez hasonló sorok. Lehet, hogy ott született és talán ott is nőtt fel, de a világ mai tizenévesei nem a Pongrác úti kocsmába járnak piálni, hanem a Gozsdu udvarba és más hasonló helyekre.
Bár most is vannak bőven lepukkant arcok azon a környéken és szerte a városban, de azok nem büszkélkednek vele, hiszen a mai világ nem erről szól.
Mégis mi lehet a KBB sikere?
Ad egy nosztalgikus életérzést, amit néhány sör után sokan éreznek. Van-e továbblépés? Ezt a hangulatot továbbvinni tényleg csak azok tudják, akik benne élnek. Szokták mondani, hogy a művészethez meg kell járni a poklot. Én inkább azt mondom,hogy tapasztalni kell. A tapasztalás pedig lehet Kőbánya is. Azok, akik itt nőnek fel és van tehetségük képesek lehetnek írni olyan szövegeket, amelyek az itt élő vagy az ide kötődő, vagy az ilyen életet élő embereknek ad értelmet. Ez az esélytelen emberek zenéje.