Ez még egy régi történet. 1986 környékén kirándultunk Ausztriában és a Skoda 100 nevéhez méltóan majdnem 100 km/h sebességgel döngetett egy országúton (lehet, hogy csak 80 volt). Mögöttünk jött egy kamion. Egyszer csak csörgést hallottam a kocsi hátuljától. Mint tudjátok a Skoda 100, 120 esetén hátul van a lényeg, a motor és annak tartozékai. Ezért kitettem az indexet és leálltam az út szélén. Kinyitottam a motorháztetőt és azt láttam, hogy a hűtőventillátort forgató ékszíj csak lóg a motortérben és a két tárcsa közül az egyik, ami a forgatta eltűnt, vagyis nincsen hűtés. Vakartam a fejem, hogy mit csináljak. elindultam visszafelé az úton és kb 100-150 méterre hátrafelé megtaláltam a leesett tárcsát. Visszamentem a kocsihoz és mivel a szocialista időkben midig volt nálam szerszámosláda, benne mindenféle csavarokkal, szerszámokkal, drótokkal és kötelekkel, ezért kerestem egy megfelelő méretű csavart és visszatettem az ékszíjat, a tárcsát meghúztam. Hogy még egyszer ne essen le a cucc, ezért egy kontra anyát még rácsavartam. Így soha többé nem volt ezzel problémám.
Ezzel az autóval történt meg az is, hogy Kelenföldön mentem vele és rángatni kezdett. Körülbelül 5 perc alatt leszedtem a karburátort, kitisztítottam, és visszaraktam.
Ezen az autón tanultam meg azt is, hogy a gyertyáknak hogyan kell állítani a hézagját, illetve az előgyújtás állítását is.
A fékhez nem mertem hozzányúlni.
Ennek az autónak a vége az volt, hogy egy Mazda hátulról 80-al beleszállt a mostani Allee, akkor Skála előtti piros lámpánál. Nem én vezettem a kocsit, hanem a volt feleségem, aki alatt az ütéstől kiszakadt az ülés a helyéről, de különösebb baja nem lett. Az ütközéstől a motort tartó, körülbelül 5 cm vastag acélcső ráhajlott a motorblokkra. A kocsi így végül totálkáros lett.