Az egyik legalapvetőbb ütésfajta. A mérkőzésen minden labdamenet ezzel kezdődik. A mérkőzéseken a pontos és erős szerva a labdamenet megnyerésében 40-50%-ot jelent. Ha a szerva elég jó, akkor például a kemény pályákon az ellenfélnek alig van esélye a labdamenetet megnyerni.
A szervát mindig keresztbe ütjük, azaz a pálya egyik oldalán állunk a pálya középvonala és a szélső vonal között és a labdát a keresztben álló adogatóudvarba kell ütni. A nehézség a hálóban van.
Az adogatás végrehajtása
A szerva kezdetén a testünk oldalt fordul és a vállaink párhuzamosak a pályával. A mozdulatsort folyamatosan kell végrehajtani, mint más ütéseknél is. A mozdulatsor kezdetén a labdát kinyújtott kézben tartva az ütő felének és nyelének találkozásához tesszük. Az ütőt hátrafelé körözve indíjuk el, miközben a labdát függőlegesen felfelé dobjuk. Én például ahogyan az ütőt indítom abban a tempóban egy kicsit leeresztem a labdát és nyújtott (!) kézzel dobom fel függőlegesen. A nyújtott kéz azért kell, hogy a függőlegestől ne dobjam el semmilyen irányba a labdát. Nagyobb erőt lehet adni a szervának, ha a hátravitt ütő ütemében a törzsünket meghajlítjuk és ahogyan megy felfelé az ütő közben azt is kiegyenesítjük.
Az ütő leírva a körívet a fej felett már nyújtott karral halad és pontosan akkor ér a fej fölé, amikor a labda lefelé szállva az ütő fejének magasságába kerül. Az ütő pályájának felső részén felgyorsítom a kar izmaival, illetve a testem is elfordul szembe a pályával. A törzs is kiegyenesedik. Szokás néha, hogy fel is ugrik a játékos. Szokás még az ütés végén a csuklót is behajlítani, amivel még nagyobb sebességgel találjuk el a labdát. Fontos, hogy minél magasabban üssük meg a labdát, mert akkor könnyebben átmegy a háló felett és nem lesz hosszú. A két méter körüli játékosok gyakran védhetetlen szervákat ütnek (egy mérkőzésen 20-30 ász és védhetetlen szervából számtalant)
Mivel a feldobott labda kissé előttem repül felfelé, ezért a labda eleve egy kissé lefelé indul el.
Első adogatás
Az első szervát a játékos a lehető legnagyobb sebességgel és pontossággal üti meg. Megpróbálja az adogatóudvar valamelyik vonalának közelébe ütni a labdát, vagy a szélekre, vagy a T vonalhoz. A gyakorlatlan adogatók az első szervát gyakran elhibázzák, de mivel a szerva egyszer megismételhető, ezért a másodikra úgynevezett biztonsági szervát ütnek. A jól kivitelezett első szervát nehéz visszaadni.
Biztonsági adogatás
A biztonsági szervát ugyanúgy kell kivitelezni, mint az első szervát, csak kisebb sebességgel, inkább átívelve a háló felett, mint egyenesen bombázva és a pontosságra figyelve. Lényeges, hogy a megfelelő adogatóudvarban érjen talajt a labda. Sajnos a biztonsági szervára a fogadó számít és gyakran letámadja, vagyis éppen az adogató kerül hátrányos helyzetbe. Biztonsági szervát érdemes úgy ütni, hogy magasra pattanjon, mert a magasra pattanó labdát nehezebb kezelni, mint a szokásos derékmagasságban jövőt.
Az adogatások fajtái
A szervákat leggyakrabban úgy ütjük, hogy a tenyeresként fogott ütővel a labdát szemből, kicsit fentről és oldalról találjuk el. Ilyenkor a labda pörög előre és oldalt is.
Lapos adogatás
A labdát kissé előre dobja fel az adogató és a teste előre mozog ütés közben. Teli lappal üti meg a labdát, a lehető legmagasabban. A labda egyenes irányba megy és a lehető legnagyobb sebességgel ér át az ellenfél oldalára. Mivel a labda nem túl magasan megy a háló felett, ezért kockázatos és leginkább első adogatásnak használják. Ha eléggé a szélre megy, akkor a fogadónak komoly problémákat okozhat.
Pörgetett (topspin) adogatás
Az adogató a feje fölé, kissé hátra dobja a labdát. Az ütővel felülről üti meg a labdát, így a labda előre pörög. Mint a pörgetett ütésénél, ekkor is a háló után lecsapódik a labda, nem megy túl a T vonalon. A pörgetett szerva lepattanás után magasra pattan. A fogadónak hátrább kell állnia, hogy megfelelően vissza tudja adni a labdát. A fonákra ütött pörgetett szervát nehéz visszaadni. Második szervának szokták alkalmazni.
Oldalt pörgetett, ún. vágott szerva
Ha oldalt találjuk el a labdát, akkor a tenyeres irányának megfelelően elkanyarodik a pályáján. Az oldalról megütött labda az indulási irányától akár másfél - két méterre is eltérhet, mire a fogadóhoz ér. A fogadónak ilyenkor oldalt kell mozognia, el kell találnia a megfelelő oldali ütőtávolságot, tehát gyakran kényszer vagy védekező ütést tud csak ütni.
A vágott szerva ütéséhez a labdát egy kicsit oldalt kell feldobni, hogy nagyobb szögben lehessen átütni a túlsó oldalra. A vágott szervákat az amatőrök úgy tudják megütni, ha a pörgetés iránya szerint elmozdulnak a szokásos szerva pozíciójukhoz képest. A fogadó játékos innen tudhatja, hogy most vágott szerva következik.
Ha egy balkezes játszik egy jobbkezes ellen, akkor a bal oldalról megütött vágott szerva annyira kikanyarodhat, hogy a jobbkezes fonákjával nem éri el, vagy csak röviden tudja visszakotorni, kinyílik a pálya és a szerváló belépve nyerőt tud ütni. Persze ez fordítva is igaz, de a balkezesek gyakrabban játszanak jobbkezesek ellen, ezért ők kicsit előnyben vannak.
Keveset találkoztam vele de találkoztam már kifelé ütött kick vágott szervával is. Ilyenkor a szerva során a labdát a másik oldalon ütjük meg. Tehát nem keresztbe megy a labda, hanem egyenesen, illetve kissé kifelé halad. mivel így nem lehet annyira megpörgetni a labdát oldalt, ezért ha a fogadó felismerte, hogy ilyen labda következik, akkor egy lépéssel a megfelelő irányba mozdulva gyorsabban eléri a labdát.
Kick szerva
A kick szervánál a labdát úgy dobjuk fel, hogy az ütő a fej felett érje el.
Az eddigi szerváknál alapvető volt, hogy a feldobott labdát a csúcspontjáról lefelé indulva találjuk el. A kick szerva a labdát felfelé menő állapotában találja el, illetve a jól kivitelezett kick szervánál a labda éppen a csúcspontjára ér, amikor eltaláljuk. Ennek a szervának a lényege, hogy az ütő vagy teli lappal üti meg a labdát, vagy enyhén alulról találja el. A labda így vagy nem pörög, vagy kissé hátrafelé pörög, mintha megnyesték volna. A teli lapos ütésnél a szerva a lehető leggyorsabb lesz, de nem rövidül. A nyesett verziónál is gyors lesz a labda, de a pattanás után laposabban megy tovább, mert megcsúszik a pályán. A kick szerva általában egyenesen halad, ezért a fogadása miatt nem kell oldalra mozogni.
Honnan adogatunk?
Ha a szerváló a felezővonalhoz közel áll, akkor vélhetően a felezővonal mellé akarja ütni a szervát, ha az oldalvonalhoz közelít, akkor pedig keresztbe akarja ütni a szervát. Ha a szerváló közvetlenül a szélső vonalhoz áll, akkor az első szerva hatásos lehet, mert a fogadónak sokat kell mozdulnia, de egyúttal az adogató is hátrányba kerülhet, mert "kinyitja" a pályát. Ha a fogadó vissza tudja üti az ellenkező oldalra a labdát, akkor az adogatónak sokat kell futnia, hogy elérje.
A rutinos szerválók gyakran a középvonal és az oldalvonal között kb. fél úton kezdik a szervát, kissé közelebb a középvonalhoz. Roger Federer a filmfelvételek tanúsága szerint a szerváját mindig ugyanúgy kezdi és csak a szerva mozdulat utolsó harmadában módosítja úgy az ütő pályáját, hogy azzal különböző szervákat tudjon ütni.
Az adogatás fogadása
A szervák fogadása fontos feladat a labdamenet megnyerése szempontjából. Az adogató eleve nyert helyzetben van, ő csak elrontani tudja az adogatását. Különösen igaz ez kemény pályákon, mert ott a szervák nagyon gyorsak tudnak lenni. Salak pályán a szervák lelassulnak. A fogadó sikeresen visszaütött labdáját return-nek nevezik.
Amikor a fogadó feláll a szervához, akkor az addigi szervák alapján el kell döntenie, hogy hova álljon. Általában az oldalvonal és a középvonal között fél úton állnak meg a játékosok, kissé úgy, hogy a tenyeresüknek nagyobb helyük legyen, mivel a fonákot lassabban tudják visszaadni.
A szerva erősségétől függően általában az alapvonal mögé állunk, esetenként például akár több méterrel is. Mindezt azért, hogy az első szerva nagyobb sebessége miatt legyen elég időnk az ütőnkkel a jövő labda elé érni megfelelően. A mérkőzéseken rövid idő alatt ki lehet tapasztalni az adogató szokásait. Kemény pályán eleve fél-egy méterrel hátrébb állunk, mint salakon. Ez arra is jó, hogy a szélső vonalakhoz ütött szervákat is elérjük lábbal.
Figyeljük az ellenfél szerválási szokásait, akkor már abból, hogy hova áll az adogatóudvarban ki tudjuk találni, hogy milyen szervát akar ütni. Lásd az előző fejezetet. Az is gyakori, hogy a vágott szervához más lendítést végez az adogató. Mindezek alapján már az elhelyezkedés, és az ütő lendítése alapján célszerűen elmozdulhatunk a megsejtett irányba, akár egy métert is, ami az érkező szervának a sikeres visszaütését is jelentheti.
A második szerva fogadásához legalább egy méterrel előrébb kell állni. Sokszor ismervén az ellenfél második szerváját akár az alapvonalon belülre is állhatunk és onnan letámadhatjtuk a szerváját.
Ha a fogadó tenyeresre kapja a szervát és nem késik le róla, akkor egy pörgetett erős kereszttel is megpróbálkozhat. Ha elég jó a fogadó fonákja egy külső oldali fonák egyenes is csodákra képes. Nekem balkezesként a jobbkezesek szinte mindig fonákra ütik a szervájukat, ezért a fonák return-jeim elég jók. Ha nem kések le róla, akkor hatásosan tudom visszaütni őket. A jobbkezesek jobb kezes ellen játszva nehezebben tudnak a fonákjukra szervát ütni, ezért a fonák return-jük általában gyengébb.
A korábban említett kifelé vágott szervát adogató partnerem éppen ezért szervál így mert így tud a jobbkezesek fonákjára szerválni, ellenem pedig ez nem jó, mert nekem könnyebb kilépnem tenyeresre és visszaadnom keresztbe hosszan.
Mi történik, ha egy első szerva a fonákra érkezik?
Ilyenkor az ütőt bele kell tenni és lehetőleg nyesett labdaként ütni vissza. Az erős szerva energiája az ütőnkre pattanva elegendő, hogy visszamenjen, a nyesés pedig elegendő időt ad, hogy helyezkedjünk az adogató következő ütéséhez.