Az előző fejezetben szó volt a hanghullámok néhány paraméteréről. Ennek a stúdiók helyiségeire fontos következményei vannak.
Amikor egy hangszer megszólal egy helyiségben, akkor az általa kibocsátott hangok a falakról visszaverődnek és interferálnak a hangszer hangjával, ezért aztán a helyiségben lesznek olyan helyek, ahol bizonyos frekvenciákon a hullámok egymást erősítve hallhatók, míg máshol egymást gyengítik.
A helyiség akusztikája esetén három dologgal kell foglalkozni
- A rezonancia
- A hangok elnyelése
- A hangok visszaverődése
Rezonancia csökkentése
Talán ez a legegyszerűbb kérdés. Mindenki ismerheti azt a jelenséget, amikor egy üres helyiségben - például fürdőben - elkezdünk énekelni és bizonyos hangmagasságon hangosabban halljuk a hangunkat. Ez a helyiség rezonanciafrekvenciája lesz.
A rezonancia frekvencia a helyiség hosszától, szélességétől és magasságától függ + a hang terjedési sebességétől. Ez mindig így van.
f = sebesség / méret. Például egy 5 méter hosszú helyiségben f = 340 / 5 => 66-68 Hz körül van.
Ha a helyiség két mérete megegyezik, akkor a rezonancia duplán érvényesül vagyis a rezonáns frekvencián nagyobb lesz az erősítés.
Nem szabad kör alakúnak, vagy ívelt fallal ellátottnak lennie, mert az úgy működik, mint a homorú tükör.
A megoldás az, hogy a három méret legyen különböző. Ráadásul olyan méretekre kell törekedni, amelyek egymáshoz képest relatív prímek (!) vagyis nincsen közös osztójuk. Nem jó tehát a 2 m x 4m x 8m, mert a 2 mindegyiknek osztója. Ilyen jó méret a 3m x 4m x 5m.
Célszerű minél nagyobb méreteket használni, mert akkor a rezonancia frekvencia lemegy mélyre, illetve a levegő hangelnyelése egyre inkább érvényesül így kevésbé lesznek a rezonanciafrekvenciák erősítők.
Ideális esetben végtelen nagy helyiségek lennének célszerűek, de hát ilyen nincsen.
A hangok elnyelése
Az elnyelés tulajdonképpen a hang energiájának elvétele és elvezetése. Ennek eredményeként a hang energiája hővé alakul és a helyiségben csökken.
Alapszabály, hogy a frekvenciától függ az, hogy mi fogja elnyelni a hangot.
A magas hangok hullámhossza kb. 3-6 cm. Vagyis az ebbe a mérettartományba eső testek anyagok nyelik el ezeket a frekvenciákat. Az emberi test, a drapériák, a plüss állatok és általában a puha anyagú felületek csökkentik a magas hangok energiáját.
A közép tartomány (pl. 1000 Hz) 20-50 cm. Az ilyen tartományban szóló hangok elnyeléséhez célszerűen ilyen méretű üregeket szoktak használni, illetve fából készített és ebbe a mérettartományba eső lemezeket, dobozokat, falakat szerelnek a falakra vagy tesznek a sarokba.
A magas és közép együtt úgy nyelethető el, ha a fából készült lemezekre különböző méretű 3-8 cm-es lyukakat fúrunk szabálytalan elrendezésben.
A mély hangok elnyelésére nagy méretű dobozok célszerűek a sarkokba. Mivel a mély hangok hullámhossza a méteres tartományba esik, ezért nagy méretű lyukacsos fából készült ládák lehetnek a sarokban és azok nyelhetnek el hangot.
A különböző fent felsorolt elemeket lehet az oldalfalakra is tenni, de ha van hely, akkor álmennyezetként még szerencsésebb. Fontos, hogy az elnyelő elemek rögzítése rezgésmentes, stabil legyen.
Visszaverődés csökkentése
A hang a falakról visszaverődik, mivel akár a téglafal, akár a betonfal szilárd felület. Olyan, mint egy tükör. A hanghullámok visszaverődése minden frekvencián létrejön. Kérdés, hogy baj-e ez? Egy kisebb stúdiószobában - mondjuk 5 méter hosszúságú - a visszaverődő hang kb. 0,015 sec múlva ér vissza a kibocsátás helyszínére. Ez még csak egy zengető, de nem delay ismétlődés. Ugyanakkor ez a visszaverődő hang a közép és magas tartományokban okozhat problémát. A mély hangok ebben az esetben nem játszanak.
Abból kell kiindulni, hogy azok a felületek, amelyek visszaverik a hangot legyenek kellőképpen szabálytalanul rücskösek, hogy ne alakulhassanak ki szabályos interferenciák.
Célszerű olyan falra akasztható fából készült táblákat készíteni és használni, amelyeknek a felülete szabálytalan. A tojástartók használata is egy lehetőség, de az csak a magas hangok esetén fogja szórni a visszaverődő hangokat. Az is játszik, hogy a falfelületen lévő vakolatba kisebb-nagyobb félgömb alakú idomokat helyezünk fel.
A közép tartomány 30-60 cm-es hullámhosszával nagyságrendileg megegyező méretű szabálytalan tárgyak is csökkentik a visszaverődést, tehát. Arra a falra, ahol a visszaverődést csökkenteni kell kisebb-nagyobb bútorok is kerülhetnek. Lehetőség szerint fából és nem nagy felületek. Ezek a bútorok egyúttal dobozok is, tehát csökkentik is a hang energiáját. Természetesen a különböző drapériák is csökkentik a visszaverődést, ha hullámosan helyezzük el őket.
Ne legyenek nagy üvegfelületek vagy tükrök, mert azok kiválóan verik vissza a hanghullámokat. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor legyenek előttük drapériák.
Hangszigetelő / hangelnyelő anyagok
Tojástartó
A tojástartók anyaga préselt papír. Ez az anyag valamennyit elnyel a hangokból, de inkább a magas hangokból, mivel a tojástartó mögötti üregek mérete 3-5 cm, vagyis a magas hangok egy részét képes elnyelni. A közép tartománynál és a mélyeknél nem ér sokat.
Profibb megoldások a boltból
Millió féle megoldás van, amit akár barkácsáruházból megvehetsz, de vannak kifejezetten hangcsillapításra berendezkedett boltok is. Ilyeneket keress:
- Szivacs, habszivacs, amorf felületű táblák, amelyek kb. 60 dB csillapítást érnek el a közép és a magas tartományban. 2-8eFt/m2.
- Cementkötésű fagyapot, amely kellően amorf felületet ad. 10-18eFt/m2
Ezek általában 3-6 cm vastagok és táblákban lehet kapni őket. Nyilvánvalóan minél vastagabb, annál jobban csillapít, de annál drágább is. A felületük általában nem sima, hanem amorf, ezáltal a visszaverődő hangokat is szétszórja.
ezek általában közép és magas tartományban csillapítanak.
Egy stúdió berendezése
Minimum két helyiségből áll egy igazi stúdió. Az egyik a felvevő helyiség, a másik a keverő, lehallgató, masterelő helyiség. Célszerűen akkorára érdemes ezeket a helyiségeket választani, hogy az ott tartózkodók ne érezzék nagyon bezárva magukat. Ez legalább 25 m2 méretű helyiség. A helyiség hossza, szélesség és magassága három különböző érték legyen (lehetőleg relatív prímek), például 4 x 5 x 3 m. Célszerű a magasságot minél nagyobbra tenni, hogy álmennyezettel lehessen megoldani a csillapításokat.
A stúdió különböző helyiségei között nyilvánvalóan ajtók vannak, de azokat is kell hangszigetelni a korábban leírt módokon.
Ha 50-60 m2-nél ( pl. 6 x 7 x 5 m ) nagyobb vagy sokkal nagyobb helyiségünk van, akkor a falakra érdemesebb diffúzorokat tenni, ami általában szabálytalan felületű fából készült "műtárgy". Ez fajlagosan olcsóbb lesz, mint ha az egészet hangszigetelő anyagokkal raknánk tele és akár kellemes hatást is kelt és szanaszét szórja a közép és magas hangokat.
A mély hangok ekkora méretnél már nem annyira számítanak.
A felvevő helyiségek általában kisebbek, hiszen ott egy vagy két zenész tartózkodik tipikusan, míg a lehallgató helyiség nagyobb.
Felvevő helyiség
A felvevő szoba az a helyiség, ahol a zenészek feljátsszák a zenét. A szintetizátor, a villanygitár esetén a zenésznek nem kell süketszobában lenni, de az akusztikus hangszereket és az éneket olyan helyiségben kell felvenni, amely nem zeng, nincsenek felesleges rezonanciák, nincsenek visszaverődések, minden frekvencián egyenletesen csillapít. Nem süketszobáról beszélek, de legyen jelentős csillapítás.
A lehallgató és a felvevő helyiség között általában van egy ablak, amelyen keresztül a felvételvezető és a zenész látja is egymást. A felvevő helyiségben ott van a gondosan kiválasztott mikrofon vagy mikrofonok és a megfelelő számú zárt kontrol fejhallgató.
A lényeg az, hogy a fejhallgató zárt legyen, hogy a mikrofonokba ne menjen be az zenei alap, amire játszik a kolléga.
A helyiség tetején álmennyezet fából, szabálytalan rendben kisebb-nagyobb lyukakkal. A falakon vastag szabálytalan felületű drapéria esetleg a fent felsorolt hangcsillapító anyagokkal bevonva.
A helyiségben levegő befúvós légkondicionálás biztosítja a kellemes hőmérsékletet és a légcserét. Ez fontos, mert a felvevő szobában a zenészek akár több órát is eltöltenek.
Az ének felvételénél széles sávú, egyenletes átvitelű mikrofonokat - kondenzátor mikrofon - célszerű használni - popfilterrel.
A dob felvételére szolgáló helyiség általában nagyobb, mivel a dobszerelés is több helyet foglal el. Mivel a dobolás során mély hangok szólalnak meg, ezért ebben a helyiségben célszerű basszuscsapdákat elhelyezni. Ezek lehetnek fából készült bútorok, ládák, nagy méretű hangfalak, pl. Marshall ládák, kombók a sarokban. Mivel a hangfalaknak vannak saját rezonanciáik és az anyaguk jó vastag, ezért csillapítják a mélyeket.
A dob bemikrofonozása során legalább 6-7 mikrofont érdemes használni. Vannak kifejezetten dobok hangosítására kifejlesztett mikrofon készletek.
A lábdobhoz mély átvitel kell, a tamokban, a pergőben vannak közép és magas hangok is, a cinekben viszont csak közép és magas hangok vannak. A közepeket csillapítani kellhet utólag keverésnél - ízlés szerint.
Új lehetőség az, hogy a mikrofonok csak triggerek, amely az ütésre egy elektromos jelet ad ki és a jelet egy "dobagy" értelmezi, amely kiválasztott hangkészletből ad hangot a dobnak. Az is lehetőség, hogy az agy csak midi jeleket küld ki a keverőbe és a keverés során jönnek létre a hangok.
Lehallgató helyiség
Ebben a helyiségben vezényli a hangmérnök a felvételt és itt kever, ha a stúdió multifunkcionális.
Viszonylag nagy méretű, nagy belmagasságú. A hang csillapításra a korábban megbeszéltek alapján különböző anyagokból teszünk a falakra táblákat, tojástartó, drapériák, a sarkokba kisebb-nagyobb szekrényeket.
A keverőpult a terem hosszabbik végével párhuzamosan áll, a faltól kb. legalább 1 méterre. A stúdió hangfalak fej magasságban vannak. Ha nagy méretű falakról van szó, akkor a középsugárzó legyen fül magasságban.
A lehallgató helyről a két hangfal összesen 90 fokos szögben látszik. A lehallgató pontosan középen ül, legalább 1-3 méterre a falaktól. Ideális esetben a stúdió hangfalak a falba vannak süllyesztve, mert ilyen módon a helyiség akusztikája nem hoz létre felesleges rezonanciákat.
A stúdió hangfalak lineáris átvitelűek, általában aktívak, jó minőségű erősítőket tartalmaznak. Az egyszerűbbek két utasok (mély-közép, magas), a nagyobb teljesítményűek 3 utasok (mély, közép, magas). Célszerűen 80-100Wat körüli teljesítményűek.
A felvételeknél és a keverésnél általában a lehallgatás hangereje olyan, mintha beszélgetnénk. A keverésnél néha és főleg a masterelésnél időnként hangosabban is meghallgatjuk a zenét, hogy ott is jól szól-e.
