Hosszú évtizedek után eljött hozzánk a Mester (John McLaughlin) és aktuális zenekara a 4th Dimension 2019. április 20-án. És persze most meg tudtam nézni. Utánanéztem a Mester 76 éves. Igen annyi! Nem látszik rajta. A MOM Sportcsarnokba bezsúfoltak legalább kétezer embert kis székekre és a sorokat egy Fiat 127-es üléstávolságára méretezve. A szomszédom feneke (nem volt éppen kicsi) hozzám simult, az előttem levő székét rugdostam. Szerintem méltatlan volt és méltatlankodtam is.
Amikor a zenekar bevonult - a kötelező színházi 7 perc után - a John felkonferálta a tagokat, elmondta, hogy mindenféle korból származó számokat játszanak, majd belecsaptak a lecsóba.
Körülbelül ezt a setlistet nyomták le (a magyarországi setlistet nem találtam)
- Trilogy (Mahavishnu Orchestra cover) Play
- Gaza City Play
- Abbaji (For Alla Rakha) Play
- Hijacked Play
- New Blues Old Bruise Play
- The Creator Has a Master Plan (Pharoah Sanders cover) Play
- Call and Answer Play
- Light at the Edge of the World (Pharoah Sanders cover) Play
- Echoes From Then Play
Ráadás
- Sulley (Gary Husband song)
- You Know You Know ( #Mahavishnu Orchestra cover ) Play
Aki ismeri John McLaughlin munkásságát, az tudja, hogy mire számíthatott. Hihetetlenül virtuóz még ma is a 77 éves Mester. A hangzása egyedi. Amikor zúz, akkor zúz. A villámgyors futamok nem azért vannak, hogy bizonyítsa milyen jó gitáros, hiszen a ma gitárosai előtt negyven évvel már jó volt. A torzító csak azért van, hogy kemény legyen a hangzás. A futamok sokszor csak díszítések. Máskor líraian játszik, a kórussal megbolondított hangzást használva.
A zenekar többi tagja is nagyszerű. Az indiai dobos, a fekete Afrikából származó basszusgitáros és a billentyűs is hangszerüknek virtuózai. Mindegyikük megmutathatta a szóló tudását és persze az együtt zenélés alatt is mindegyik folyamatosan improvizált, ugyanakkor végig összhangban játszott. Ha voltak kaotikus részek, csak azért voltak, mert a Mester így akarta. A dalok nagy részében 7/8-os lüktetés van. Ez egyfajta folyamatos feszültséget teremtett és persze ez volt a cél. Több régi Mahavishnu szám is megszólalt.
Volt lírai szám is, amely persze csak a saját módján lírai. A koncert végén jött a kötelező két ráadás szám.
Azt persze meg kell mondanom, hogy a párom, aki érdeklődéssel jött velem a koncertre nehezen viselte a 7/8-adokat, a villámgyors futamokat, és általában a szólókkal és improvizációval megtűzdelt, nem szabályos jazz-rockot. De azt látta, hogy komoly a dolog.