A masterelés nem egyenlő a keveréssel. A masterelés célja, hogy a felvétel minden lejátszó eszközön közel azonos minőségben legyen meghallgatható. Ez rengeteg kompromisszumal jár együtt, hiszen ahány lejátszó eszköz, annyiféleképpen torzítja az eredeti hangképet. A jól masterelt anyag egyformán jól szól az olcsó és a nagyon drága rendszereken is, az autóban és a laptopon is. A keverés tehát egy dolog, míg a masterelés egy másik.
Ha úgy gondolod, hogy a keverés hiányosságait majd a masterelés helyrehozza nagyot tévedsz. A mastereléssel alapvetően a felvétel hangosságát állítod be.
A kulcsszó a hangosság. A hangosság egy érzés, amely arról szól, hogy a hallgatott zenét milyen hangosnak halljuk más anyagokhoz képest.
Egy kis fiziológiai kitérő. A fül szerkezete olyan, hogy a hallgatott zene hangosságától függően változik az érzékenysége a különböző hangmagasságokban. A halk zene esetén a mély és magas hangok érzése kisebb, mint a közepesen hangos hangok esetén, míg a nagyon hangos zenék esetén közel lineárissá válik az emberi fül frekvencia és hangosságérzése közti összefüggése. Ez azt jelenti, hogy ha egy bizonyos módon hangosan beállított hangszínen szóló zenét halkan hallgatom, akkor a mély és magas hangok aránya látszólag lecsökken - a hallgató érzése szerint. (Az erősítőkön ezt szokták pótolni a Loudness kapcsolóval). Erről egy grafikon található itt.
A fenti képen a vonalak azt mutatják, hogy a különböző frekvenciákon mekkora teljesítménnyel kell szólnia a zenének, hogy ugyanolyan hangosnak halljuk. A lényeg az, hogy k-b. 1500 Hz - 5000 Hz között a halkabb hangokat ugyanolyan hangosnak halljuk, mint az alatta vagy felette lévő frekvenciáknál a sokkal nagyobb hangerejű zenét.
A fentiek alapján tehát nem mindegy, hogy a masterelésnél milyen hangosságon milyen magas, közép és mély hang mennyiséget állítok be!
A 90-es években a pop és rock zenét úgy masterelték, hogy volt benne dinamika, azaz voltak benne halkabb és hangosabb részek is. Mostanában az a divat, hogy a zene mindig a lehető leghangosabb legyen, azaz kompresszor/limiterrel bőségesen megküldik a felvételt, amitől a zene hangzása hangos, de összenyomott lesz.
Szerintem a cél egy olyan hangzás kialakítása, amelyben a halk részeken a mély és magas hangok kissé nagyobb szerepet kapnak, míg az elég hangos részeken a zenének ezek a tartományai nem erősödnek. Ezt a módszert olyan compressor -ral, limiterrel lehet megvalósítani, amely frekvenciatartományonként változó erősítést és kompresszálást képes elérni.
Jó cél az is, főleg rock zene esetén, hogyha a masterelés eredményében a mély hangok aránya egy kicsit kisebb, mint a megszokott, ugyanis majdnem minden lejátszó eszköz a mély hangokat erősíti és a hallgatók hozzászoktak a mély hangok túlsúlyához. Egy hangszínt hozzáadni még mindig könnyebb, mint levágni.
A 20 Hz alatti hangokat mindenképpen ki kell venni az anyagból és a 100 Hz alatti hangokat is csökkenteni 20dB-lel. A 20 000 Hz feletti hangokat eleve ki kell vágni.a 300-400 Hz-es tartományban megszólaló hangok a zenei hangok, arra vigyázni kell. .
A masterelés több próbálkozás után válhat véglegessé. A házi stúdiót érdemes felszerelni jó minőségű stúdió hangfalakkal. Ezeknek az a jó tulajdonsága, hogy középteljesítményen közel lineáris a karakterisztikájuk, a jel-zaj viszonyuk 100 dB felett van, ráadásul nem túl nagyok. A keverés és a masterelés eredményét először ezen a készüléken hallgassuk meg, utána pedig értékeljük más rendszereken és körülmények között is.
Meg kell hallgatni halkan, középhangosan, hangosan, autóban, fejhallgatóban, fülhallgatóval, konyhai lejátszón, mp3 és DVD / CD változatban és HIFI cuccon is. Nincsen olyan felvétel, amely minden körülmények között ugyanúgy szól, ezért a végső hangzás mindig kompromisszumok eredménye lesz. Érdemes az elkészültnek gondolt zenét egymás után többször is meghallgatni a fenti készülékeken, majd félretenni és mondjuk egy héttel később megint meghallgatni. Addigra már egy kicsit friss füllel olyanokat is észreveszünk, amelyeken korábban a megszokás miatt átsiklottunk.
Különböző rendszerek és szabványok
Manapság a legtöbb felvevő rendszer lebegőpontos fájlba veszi a sávokat és a kevert anyag is ilyen lesz. Ebben az esetben a sávok dinamikája nagyon pontosan beállítható. Amikor a végleges hangzó anyagot előállítjuk, akkor a CD szabványt használjuk, vagyis sztereo 16 bites anyag jön létre. Ez a csatornák dinamikájának egy részét eltünteti. A nagyon halk csatornák nem fognak halltszani.
Manapság szinte mindenki tömörített formátumban hallgatja a zenét. Bár az mp3 szabvány úgy jött létre, hogy elvileg az emberek döntő többsége nem hallja egy mp3 és egy CD közötti különbséget, a gyakorlat azt mutatja, hogy az mp3-ba konvertálás eredményeként egy kicsit elmosódottabb lesz a hangkép, ezért úgy kell masterelni, hogy mp3-ban is jól szóljon az anyag.
Gyakori, hogy a stúdió hangfalakon szépen szól a zene, de az autóban vagy az mp3 lejátszóban sok a mély, akkor bizony vissza kell venni a mélyeket, ahogyan korábban leírtam. A mélyeket ugyanis minden lejátszó rendszeren utólag hozzá lehet adni, mert manapság a dübörgő basszusra optimalizálják a zenei eszközöket.
A zene kimeneti szintje, kompresszor, limiter használata
Mivel ezt a cikket olvasók reményeim szerint rendelkeznek valami tudással a hanghullámok és a digitális megjelenés kapcsolatáról, ezért azt tudom mondani, hogyha betöltjük egy zene szerkesztőbe a zenét, akkor célszerűen a csúcsok legyenek -0,2 dB környékén.
A mastereléskor érdemes limitert használni, amely a maximális hangosságú zenét egy kicsit összenyomja, de a beavatkozás tényleg csak a maximum közeli jeleknél induljon, kb. -3dB-nél. A legnagyobb csúcsok pedig -0.2 dB-nél ne legyenek magasabbak.
Ha a compresszor limitert túl intenzíven használjuk, akkor a zenében megjelenik egy fajta lüktetés, ami azért van, mert a megszólaló intenzív hangok elnyomják a más frekvenciákat. Ezt el kell kerülni, vagyis ilyenkor csökkenteni kell a limiter hatását. Célszerű olyan kompresszor limitert használni, amelyik különböző frekvenciatartományokban más tömörítést képes alkalmazni. Az is fontos, hogy a kompresszor felfutása milyen gyors legyen (attack - 0ms), és a kitartása (decay) is hosszú legyen, 2-3 sec. Ha a pluginban van előreolvasási funkció, akkor azt is használni kell, így a tranziensek nem tűnnek el a zenéből.
Mivel a felvételek manapság már legalább 24 bitesek, vagy esetleg lebegőpontos fájlok, ezért a végeredményt lekeverni 16 bitre problémát okoz: A 16 bitre lekevert fájlban zajok jelennek meg (http://tarekith.com/assets/ditherexamples.zip). Ezeket a zajokat a "dither" plugin vagy külön alkalmazás segítségével lehet kiszűrni az eredményből.
Levegős, széles sztereo hangzás
A kezdő házistúdiósok nem képesek elérni azt a hangzást, amikor a sztereo térben a hangszerek jól meghatározott irányban szólnak és így kihallatszanak az anyagból. Erre a célra vannak olyan matematikai alapon működő hangprocesszorok, amelyek a sztereo térben megjelenő hangokat széthúzzák. Ennek az eredménye kissé kevésbé dögös hangzás, de a hangszerek jobban hallhatók és azonosíthatók. Olyan érzése lesz az embernek, mintha beülne a zenekar közepébe. A mély hangok kicsit eltűnnek, de ezt a basszus hangszer erősítésével lehet kompenzálni.
Néhány gyakorlati tudnivaló
Amikor a keverést elkészítjük, akkor érdemes a különböző hangszereket -6 és -3 dB közé pozicionálni. Mint tudjuk az éneknek és a szóló hangszereknek olyan hangosaknak kell lenni, hogy a dallamot ők adják, tehát jól hallhatóak legyenek. Ebben az esetben a kompresszor limiternek van dinamika helye a zene hangosságának beállítására.
A teljes zene keverésekor a 20 Hz alatt semmi hang ne legyen, 100 Hz alatt pedig 6 dB / oktáv meredekséggel vágni kell, illetve 20 kHz felett meredeken vágni kell. Valójában az MP3 szabvány 15 KHz felett nem tartalmaz jeleket, ezért lehet 16 kHz-től is vágni.
Ha egy EQ-t ráeresztünk a hangzásra és azt tapasztaljuk, hogy valamelyik frekvencián kiemelés van vagy csökkenés, akkor azt még enyhén korrigáljuk. Nem drasztikusan!
Utána jöhet a Stereo Enhancer és legvégül a kompresszor / limiter. Valószínűleg több masterelést is végig kell próbálnunk, mire elég jó beállításokat találunk. A legjobbat pedig örök életen keresztül kereshetjük...