2008 The Thunder Tour SMV

Default book

Most értem haza a Stanley Clark- Marcus Miller - Victor Wooten, a  három fenomenális basszgitáros koncertjéről a Millenárisról.

Fantasztikus volt!

A nyitány egy lendületes funky alapokon nyugvó szám volt (talán a Maestros de Las Frecuencias Bajas), amiben mind a három basszista megmutathatta, hogy mit tud. Utána további funky számok jöttek. A harmadik szám Wooten játékára épülő lassú ballada volt, amiben megmutatta, hogy nem hiába tartják napjaink legjobb basszistájának.

Utána egy Wooten magánszám következett egy kis dob kísérettel.

A következő szám egy lírai billentyűs szólóban végződött. A szóló végén a zenekar beszállt és egy valahonnan ismerős ritmust kezdett játszani. Egyszer csak Marcus basszus klarinétot kapott a nyakába és azon folytatta a koncertet, majd megszólalt a Tutu egy furcsa feldolgozása. Szerintem a koncert legérdekesebb szakasza volt.

Később Marcus önálló száma következett egy funkys dob alapra, amiben Stanley akusztikus bőgőn kísérte a többieket. A szám végén Stanley önálló száma következett. A zenekar ki is ment pár percre a színpadról. Ekkor mutatta meg Stanley, hogy bár elmúlt 60 éves, de a bőgőn veri a fiúkat. Vagy 10-15 percig szórakoztatta a nagyérdeműt.

Mikor a zenekar visszajött, továbbment a az akusztikus varázs és a 'Classical Thump (Jam)' című számban végződött. A számban az volt az érdekes, hogy a három basszista egy meredek futamon osztozott, azaz mindegyikük csak a futam egyik részét játszotta, teljes összhangban. Óriási volt!

A koncert vége felé visszatértek a funkys és a kicsit rockos témák, ahol a fiúk megmutathatták, hogy milyen nagyszerű a technikájuk.

Az utolsó szám a Grits című funky volt, de természetesen volt ráadás is.

A ráadás Stanley Clark - School Days című nótája lett, amit természetesen elhúztak vagy negyed óráig.

Összesen játszottak két órát.

Úgy érzem a színpadon a szerepek úgy oszlottak meg, hogy Stanley volt a nagy öreg, akinek a fogai még nem koptak el és van tarsolyában egy-két fogás, Marcus a kiváló zeneszerző és virtuóz játékos és sokoldalú zenész, Wooten pedig a legkiválóbb technikájú, de talán a zeneszerzés nála kicsit háttérbe szorul.

A zenekar többi része, a dobos és a billentyűs kiválóan nyomták alájuk a ritmus alapot és a mindenkor szükséges harmónia szőnyeget, de természetesen mindkettőjüknek csak egy-egy rövid szóló adatott meg, amit persze kiválóan és élvezetesen oldottak meg.

 A zenészek előéletéről pár mondat.

Stanley Clark a Chick Corea basszusgitárosaként tűnt fel a hetvenes években a Return To Forever zenekar tagjaként, később önálló zenekart alakított. Fergeteges játékával zenekar többi szólistájával egyenrangú muzsikusként szerepelt. Jaco Pastoriussal együtt a kor legjobb basszusgitárosának számított. 

Marcus Miller, fiatalabb zenei fenomén, zeneszerző, producer, szólista és még ki tudja, hogy milyen szerepet tölt be a zene világában. Alaphangszere a basszusgitár, de bőgőn, gitáron, zongorán, klarinéton, basszusklarinéton, és szaxofonon is játszik. Miles Davis basszusgitárosaként robbant be az élvonalba és az első közös lemezükön a Tutu című szerzeménye világhírűvé tette. Játékstílusában kiemelt szerepet kap a slapping technika, de természetesen a hagyományos technikákban is kiváló. Játéka, a fúziós jazz és a funky körül található meg. A 2007-es évben Magyarországon is fellépett saját zenekarával, kiváló koncertet adva a Pecsában. ( Marcus Miller koncert után készült képe). Itt megmutatom milyen, amikor csak játszogat a hangszerén:

http://www.youtube.com/v/NHdN_O5k3WM&hl=en&fs=1

Victor Lemonte Wooten, aki közülük a legfiatalabb a föld egyik legnagyobb élű basszusgitárosa. Két évtizede került be a zene világába, azóta karrierje töretlen. A világ a Bela Fleck & The Flecktones tagjaként ismerte meg, de ma már bármit csinálhat, figyelnek rá. Be-beugrik Chick Corea projektjébe, Marcus Millerrel és Stanley Clarke-kal „szupergrupozik” vagy saját zenekarával, a Victor Wooten Banddel turnézik. Itt egy szólót hallgathattok meg:

http://www.youtube.com/v/3FvXUVHECwM&hl=en&fs=1

 És végül, de nem utolsósorban hallgassuk meg a szupergrup egyik felvételét, ami hűen visszaadja a konceret hangulatát:

http://www.youtube.com/v/mrav_MSMjNs&hl=en&fs=1

Tags