Nem!
Az újságírás legalább 200 éves múltra tekint vissza és azon belül is az oknyomozó vagy tényfeltáró újságírás ( angolul investigative journalism) is legalább 40 éves.
A hír hatalom. Ez egy közkeletű igazság és a világ minden politikusa ezzel szembesül és előbb-utóbb megpróbálja kihasználni. Ezt az igazságot általánosan is meg lehet fogalmazni. A hír mások befolyásolásának eszköze. Az emberek jelentős része hírfogyasztó, mert kíváncsi a világ dolgaira. Mindenki valamilyen módon fogyasztja a híreket politikáról, celebekről, zenekarokról, a szűkebb környezetéről, hiszen az ember így tud ismereteket szerezni a világról, és ebben is különbözik az állatoktól, hogy valaki által felismert tudást átad másoknak, például hírek formájában. A tanulás során idegenek által létrejött tudást a tanuló átvesz, megtanul és igaznak hisz el.
Visszatérve az újságírásra, már a XX. század elején felismerték az újságírók, hogy események hírként való megjelentetése egyeseknek érdeke lehet és a megjelentetni kívánt hír lehet hamis. A celeb világban ma is igaz, hogy a paparazzik olyan fotókat készítenek, amely lehetőség szerint furcsa, szégyenletes helyzetben jeleníti meg a sztárokat.
A mérvadó újságírók ezért, bizonyos esetekben csak olyan információkat hoznak nyilvánosságra, amelyeket legalább két független forrás megerősít!
Fontos, hogy legalább kettő (de lehet több is) és a források legyenek egymástól függetlenek! Ez biztosíthatja, hogy a megjelenő információ nem valakinek az érdekében jelenik meg, hanem egy megtörtént valós eseményt vagy tényt ír le.
Na és az internet?
A mai világban, amikor minden internethasználó hírfogyasztó és minden internethasználó potenciális hírforrás hamis híreket roppant egyszerű elterjeszteni. Kell hozzá egy internetes cikk, amelynek esetleg semmi valóságalapja nincsen. Lehetőleg olyan hírt kell leírni, amely igaznak tűnhet és sok embernek tetszhet. Fontos, hogy a cikkben valamiféle hivatkozások legyenek korábban ismertnek, vagy igaznak hitt tényekre. Az sem baj, ha adott esetben olyan kutatási eredményeket sorolunk fel bizonyítékként a cikkben, amelyet senki sem bizonyított, de sok ember elhisz. Ezt a hírt a közösségi médiákban el kell terjeszteni. Facebook, Twitter, Google+ vagy más közösségi felületeken meg kell osztani, fel kell rá hívni a figyelmet. Ha a hír elég sok embernek érdekes, akkor azt meg fogják osztani, lájkolni fogják, hivatkoznak rájuk további cikkekben, sokszor az eredeti cikk elolvasása nélkül.
Amikor már az interneten valaki hivatkozik egy széles körben elterjedt, sokak által igaznak gondolt hírre, akkor a rá hivatkozó hírt is igaznak gondolják az emberek, mert nagyon kevesen keresik vissza a hivatkozások láncolatát és nézik meg, hogy az eredeti hír igaz volt-e.
Ezek lesznek a terjedő álhírek, más szóval a szemenszedett hazugságok. Angolul ezt úgy hívják: HOAX
Minden internethasználó legyen tisztában azzal:
Az internetes portálokon olvasott hír nem biztos, hogy igaz.
Ha egy média - TV, rádió, újság - nem független egy politikai párttól, politikai hatalomtól, akkor az a hatalmi politika kiszolgálójaként csak a híreket propaganda szempontok alapján szűri. Ezért fontos, hogy a média ne a politikától függjön.
Kulcsszavak: politikai propaganda, kádárkorszak újságírása, kommunista propaganda, nácizmus, Putyin, Erdogan török államfő és világa, hoax.