Többen panaszkodnak - tanárok is - , hogy nem mernek felnőtt közönség előtt beszélni, félnek a szerepléstől. A tanárok ismerik azt a jelenséget, hogy feleltetéskor az egyik gyerek megnémul, a másik pedig elkezdi magát kivágni és brilliánsan szerepel. Ez az adrenalin két féle hatása és ősi ösztönön alapul. A kellemetlen helyzetből két féleképpen lehet elmenekülni, nekifeszülünk a problémának vagy elbújunk és megvárjuk, míg a probléma elmúlik magától.
Hogyan lehet ezt leküzdeni?
Ajahn Brahm (London 1951) buddhista szerzetes azt írja, hogy egyszer eldöntötte, hogy a szereplései alkalmával jól fogja magát érezni. Remekül szórakozik, vicces történeteket mesél.
Le kell küzdeni azt a gondolatot, hogy a szereplés rossz, kellemetlen, hátrányos, menekülni kell előle. Ez az első. Szerintem a szereplés egy alkalom, ahol az ember kifejtheti gondolatait, érzéseit egy témában. Vitát provokálhat, nyerhet. Ilyen értelemben tehát csak pozitív lehetőségeket tartalmaz. Persze az is szükséges, hogy nézeteiben, véleményében legyen szilárd, higgyen abban, amiről szól a beszéde.
Léteznek autogén technikák, amelyekkel a stresszt oldani, de legalábbis alacsonyabb szintre lehet vinni.
Léteznek előadás alatti trükkök, amelyek technikai jellegű teendők, hogy a közönséget a magunk mellé állítsuk.
És végül az előadó legyen abszolút profi a saját területén.
Felkészülés az előadásra
- A hallgatóság nagysága. Lényegtelen. 10 ember, vagy 10 000 ember előtt beszélni ugyanolyan, semmi különbség nincsen. Azt gondoljuk, hogy a nagy tömeg előtt könnyebb leszerepelni. Nem igaz. A kis közönség ismer minket, a nagy tömeg valószínűleg nem és személyesen soha nem is jelez vissza. Nem lesz rosszabb, ha nagy tömeg előtt szereplünk nem túl jól.
- Pszichológiai gát leküzdése. A nagy tömeg személytelen. Nincsenek ismerősök barátok, csak hallgatóság van. A tömeget másképpen kell kezelni, mint a baráti társaságot. A tömeg tagjaival, mint hallgatósággal, nézővel kommunikálsz még akkor is, ha ismered némelyiket. A tanárok is másképpen kommunikálnak osztályban, mint egyesével a szünetben!
- Az előadó szerepet játszik. A tömeg előadónak tekint téged, még akkor is, ha személyesen ismer. Vagyis szerepet játszol. Az előadó szerepét. Ezt így kell felfogni. Egy szereplésnek. Az ismerősök, barátok meg fognak tapsolni, bármit is mondasz. A többiek udvariasak lesznek.
A sikeresség záloga: profizmus + gyakorlás
Az előadás témájában legyél abszolút tájékozott. Ez a legfontosabb. Különösen a nem túl gyakorlott előadók tegyenek meg mindent, hogy az előadásra felkészüljenek. Minden egyes gondolatot, amit kifejtesz az előadásban végig kell gondolni és hinni kell benne. A témát körül kell járni. Végig kell gondolni a lehetséges kérdéseket.
Gyakorolni kell. Tanárként, amikor diákjaimnak a szóbeli vizsgára való felkészülési technikákat tanítok azt mondom, hogy kedvenc plüss állatukat, gyermekkori mackójukat tegyék az asztalra és otthon mondják fel neki a tételeket addig, amíg folyékonyan nem megy. Annak idején én is így készültem vizsgáimra. Többször hangosan elmondtam a képzeletbeli mackónak a tételeket. Az is jó módszer, hogy tükör elé állsz és magadnak mondod fel a tételeket.
Trenírozni kell magadat. Nem csak a gondolatnak kell meglennie, hanem a szavaknak, a kifejezéseknek is. Minden előadó készít előadásához vázlatot, amit aztán vagy használ, vagy nem. A vázlat ahhoz kell, hogy gondolatainkat mederben tartsd és ne kalandozz el feleslegesen. Csak azt közöld, ami szorosan a tárgyhoz tartozik.
Egy előadás sikerében csak 15%-ot számít az, hogy miről szól az előadás. A hogyan 85%-ot. Ezért fontos, a hogyan.
Az előadás tartalma
Az előadásokon a közönség minden érzékszerve értékel.
Hallás - Az elmondott tényeknek csak a 7%-a marad meg a hallgatóságban!
Látás - Ha az előadás közben képek, ábrák is vannak ez az arány felmehet 20% körülire.
Metakommunikáció
A testbeszéd a kommunikációnk 70-80%-át teszi ki, a maradék 20-30% a beszéd és egyéb ingerek.
Egy előadásról mindenki meg tudja állapítani, hogy az előadó hogyan érezte magát az előadás közben! A metakommunikáció jeleit minden ember örökli a génjeiben, illetve gyerekkortól tanulja. A profi előadók tudják a metakommunikációjukat alakítani. A tanárok az osztályteremben tudják a jeleket módosítani. Ez bizonyos mértékig tanulható.
A közönségnek fontos az, hogy Te hogyan érzed magad az előadás közben - Ha mosolygsz, mint a vadalma, de közben belsődben viharok dúlnak és rosszul érzed magad, akkor a közönség érezni fogja, hogy valami nem stimmel. Ilyenkor érdemes ezt kommunikálni emészthető formában, mert onnantól hiteles leszel.
A közönség látja, ahogyan a témához viszonyulsz - Szereted-e a témát? Elhiszed Te magad, amit mondasz? Értesz-e hozzá, vagy csak úgy teszel.
Egyszer egy céges találkozón az egyik ismerősömmel elmentünk egy partnercéghez. Az ismerősöm volt az "ügyvezető", én voltam a mi részünkről a szakértő. Az "ügyvezető" vitte a szót. A beszélgetés során egy idő múlva a másik fél szakértőivel kettesben maradtunk. Ekkor rákérdeztek arra, hogy a "főnököm" ért-e a témához, mert szerintük nem nagyon. Erre azt válaszoltam, hogy ő a biznisz területet képviseli, ha a technikai területen valami nem világos számukra nyugodtan kérdezzenek tőlem bármit. A partnercég emberei levették a metakommunikációról, hogy az ügyvezető tényleg csak beszél olyan dolgokról, amihez nem ért. Ezzel a partner céggel legalább tíz évig tartó kapcsolatunk lett - mivel mégiscsak volt olyan, akivel szót értettek.
A közönség érzi, hogyan viszonyulsz hozzájuk. - Egyenrangúaknak tekinted-e vagy lekezeled-e őket? Szereted-e, hogy ott lehetsz, vagy pokolba kívánod őket. Túl sok okos ember van ott és alárendeltnek érzed-e magadat?
Előadás előtti technikák
A stressz csökkentése. Mivel az előadás stresszel jár, ha gátol téged a stressz, akkor csökkenteni kell. A stressz hatására felmegy az adrenalin, amitől felmegy a vérnyomás. Ez a szervezet válasza a stressz helyzetre.
- Vegyél néhány mély levegőt. A gyomorba vett levegőt bent tartod néhány másodpercig, majd lassan kifújod. Ez automatikusan csökkenti az adrenalin szintet, lenyugtatja a szervezetet.
- Autogén tréning: Az izomrendszer lazítása. A stressz miatt egyes izomcsoportjaid megfeszülnek. A stressz azonnali csökkenésével jár, ha az arcodon, a nyakadon, a válladon el tudod lazítani az izmokat. A lazítás megtanulható akár otthon, akár egy Agykontroll tanfolyamon pénzért.
- Ha becsukod a szemeid és a szemhélyad alatt enyhén felfelé nézel, ez is relaxációt eredményez, rögtön lejjebb megy a stressz szint. A relaxációs állapot hasonlít ahhoz, mint amikor bevackolod magadat az ágyba és lefekvéshez helyezkedsz el. A különbség az, hogy nem akarsz elaludni.
- Fontos, hogy a relaxálás alatt nem szabad gondolkozni, a figyelmedet az ellazulásra, az ellazítandó izomcsoportra kell fordítani. Technkailag gondolj vagy valóságosan is nézz rá arra a testtájékra, amit lazítani akarsz. Egy idő múlva melegség érzésed támad és érzed, hogy a megfelelő izomcsoport tónusa lecsökken.
Tíz perces relaxáció egy előadás előtt megfelelő technikával teljesen felfrissít és lecsökkenti a stresszt.
A helyszín megismerése és beállítása. Mielőtt elkezdődik az előadás járd be az előadás helyét, mérd fel a mozgásteret, becsüld meg a közönség létszámát, próbáld ki a technikai eszközöket. A koncertek előtt a zenekarok beállást végeznek, amikor a rendszereket kipróbálják és a helyi adottságokhoz adaptálják.
Pozitív vizualizáció. Amikor ott vagy az előadás helyszínén képzeld el, hogy óriási sikered lesz, tapsot kapsz és általában jól fogod érezni magad. Ha így készülsz, akkor ez az érzés segít a jobb teljesítményben.
Az izgatottság plusz energiát ad. A gyakorlott előadók tudják, hogy az enyhe izgalom jobbá teszi az előadásukat, mert ilyenkor plusz energiát kapnak, amit a teljesítmény fokozására tudnak fordítani. Általánosságban mozgalmasabb, érdekesebb lesz az előadás. Ennek az enyhe adrenalin emelkedés az oka, ami élesebbé teszi az érzékszerveinket, az izomtónusunkat megfeszíti, éberebbé tesz. Az előadás előtti relaxálással a szedálás helyett az enyhe izgatottság elérése a cél.
Előadás alatt
Amikor kimész a "színpadra" és elkezdődik a szereplés mindig lesz benned drukk. Keress a tekinteteddel olyan nézőt, személyt, akiről tudod, hogy támogat.
Légzés. Amikor félsz a rekeszizmod összeszorul és tüdőből préseled ki a levegőt a hang kiadásához. Az énektanárok a hasi légzést tanítják, ami annyit jelent, hogy kinyomod a gyomrodat belégzéskor és a rekeszizom szabályozásával fújod ki. Az így beszívott levegő a normális mennyiségnek akár kétszerese is lehet. Így a hangadás lehet erőteljesebb, zengő és nem lihegő. Akár a hang tónusát is lejjebb lehet szállítani. A mély légzés előadás közben az igazgatottságot csökkenti és lenyugtat.
Testtartás. A testtartásodban tudatosan törekedj a laza testhelyzetre - testkontroll, testbeszéd. Ha tudatosan törekszel a laza tartásra, akkor a pszichéd is alakul a laza helyzethez - kevésbé leszel stresszes. Fontos az egyensúly megtartása is. Helyezd a testsúlyodat előre a lábujjhegyre. Ekkor stabilabban állsz, a közönség is érzékeli a stabilitást.
Szemkontaktus, mosoly. Kis vagy nagy közönség, mindegy. Kis közönségnél szinte minden egyes emberrel felveheted a szemkontaktust. Ez erősíti a kapcsolatot az előadó és a hallgató között, ráadásul az előadó le tudja venni, hogy a közönség hogyan reagál. Ha a közönség soraiból valakinek küldesz egy mosolyt, akkor az általában visszamosolyog. Nagyobb közönség esetén a távolabb lévőkkel nem tudsz szem- és mosolykontaktust kiépíteni, de a mimikádat azért leveszik. Ezért célszerűen nagyobb közönség esetén is kinézel a közönség távoli tagjaiból embereket és nekik mondasz egy-egy mondatot. Ha az arcodba világítanak a reflektorok, akkor is ugyanezt kell csinálni. Egy távoli, esetleg csak sejtett személlyel felvenni a szemkontaktust.
Váltogatni kell a "bemért" személyeket a közönség minden területén szinte egyenletesen elosztva. Nem szabad az arcokon ugrálni, hanem célszerűen kiválasztasz néhány embert a hallgatóság különböző helyeiről és felváltva nekik mondod fel a leckét. Legalább 2-5 másodpercig megállapodsz egy-egy hallgatón / nézőn.
Érdekes, hogy manapság a nagy koncerteken a kivetítőket nézve a távolabb álló nézőknek nem jön át az előadás varázsa. Ez azért lehet, mert a kamera szem szöge más, mint a közönségé. Az így kivetített kép nem hozza a kívánt hatást.
Mozgás. Ha valamilyen kényes szituációba kerülsz, akkor a testmozgás segít. Mozogni kell, sétálni, rohangálni. Ez eltereli a figyelmedet a kellemetlen részekről és újra tudsz összpontosítani. Megfigyelhető, hogy egyes emberek telefonálás közben sétálnak fel és alá. Miért? Ezt akkor teszik, hogyha figyelniük kell a másik oldalra és a mozgás miatt önkéntelenül is jobban tudnak összpontosítani.
Pohár víz. Legyen egy pohár víz vagy valami innivaló az előadó keze ügyében. Az előadók gyakran, ha tétovák, húzzák az időt, vagy nem tudják mit mondjanak egyszerűen isznak egy kis vizet. Ezzel időt nyernek, hogy összeszedjék a gondolataikat. A közönség pedig tudomásul veszi, hogy most ivás volt.
Humor. Humor, kép, vizualizáció. A legtöbb beszéd unalmas! Tudom én is ültem értekezleteken. Célszerű a mondandódat vizualizálni, azaz prezentációt készíteni kis képekkel. A prezentáció azonban nem helyettesíti az élő szövegeket. Viccek. Ha egy előadáson a 30. percben a téma kapcsán elsütsz egy jó viccet - ami be is tanulható - hatást érsz el vele, mert felébreszti a szunyókáló közönséget.
Játék a hanggal. Az egyenletes monoton elmondott előadásokba belealszik a hallgatóság, ezért a mondókában hangsúlyokat kell alkalmazni. egyes részeket hangosabban kell mondani, míg másokat halkabban. A hangosabb részre a közönség tagjai felkapják a fejüket, a halkabb részekre jobban koncentrálnak.
Előadás után
Ha sikeres előadást tartottál egy témából, akkor a következő előadás már könnyebben megy. Ha csak túlélted az előadást, akkor az előadás után nem fogsz tudni semmire sem emlékezni, de egy kis idő múlva visszaemlékszel a részletekre. Fel tudod eleveníteni, hogy mit csináltál rosszul és mit jól. Tudod korrigálni magad, így legközelebb már jobban fel tudsz készülni.
Az egyetemen az ember első néhány vizsgája drukkolós. A harmadik negyedik évben már rutinosan megy be az ember a vizsgára, mert tudja, hogy mire számíthat és annak meg tud-e felelni.
A gyakorlott előadók, amikor lejönnek a színpadról tudják, hogy mit rontottak le és mi volt jó.
Érdemes saját magunkat felvenni filmre és utólag kielemezni az előadást.
Javasolt a tanároknak, hogy néhány órájukat rögzítsék és elemezzék ki saját munkájukat. Azt szoktam mondani, hogy minden ember kellemetlenül érzi magát, ha szembesítik saját hibáival. Mások ítélete kényelmetlenséget okoz nekünk, ha akarjuk, ha nem, azonban saját magunknak ne hazudjunk! Ha egy óráját felveszi az ember és otthon megnézi, azonnal nyilvánvalóvá válik számára, hogy mit rontott el, mit kellene másképpen tennie. Milyen gesztusokat ne tegyen és mi az, ami jó benne. Az ilyen filmek tanulságosak és az ott látottak alapján az ember jobb előadóvá tud válni.
Felvettem egy órámat. Jó előadónak tartom magamat, de azon az órán volt néhány kifejezés, amit túl sokszor elmondtam. Rájöttem, hogy mit ne ismételjek sokat.
Zenekarban gitározás közben szoktam furcsa grimaszokat vágni. Ez sajnos berögzült, mint ahogy a teniszezők egyike másika is hülye képet vág ütés közben. Ezen lehet módosítani tudatosan, de nem nagyon.