A kapukat kb. 17.00-kor nyitották ki, de a legelvakultabb rajongókon kívül a tisztelt publikum a környékbeli sörözőket és benzinkutakat látogatta meg inkább, hogy az arénába betérve kellő hangulatban tudja a koncertet végigugrálni.
Kb. fél nyolckor kezdett az előzenekar, de a küzdőtér legelső részein kívül a többi területen alig lehetett hallgatni és kb 61 bit/s-os MP3 minőségben szóltak. Mikorra mi beértünk a stadionba (Ez kb fél órás túra volt, három sorbaállással, de mi jó magyar szokás szerint az első sort beelőztük, ezzel még fél órát takarítva meg.) az előzenekar már az utolsó számokat nyomta. Ekkor a keverők távolságában voltunk és komolyan aggódni kezdtünk a hangzás miatt. Nos nem kellett.
Miután levonultak a fiúk, a színpadot átszerelték és várták a sötétet, ami 9 körül meg is érkezett menetrend szerint. Mi közben 50 méterrel közelebb kerültünk a színpadhoz. A hanggal kapcsolatos aggodalmam akkor tűnt el, amikor az egyik road beült a dobszerkó mögé és belőtte a lábdobot. Rálépett a lábgépre és a mellkasomon éreztem a hangnyomást.
A koncert valamikor 9 után kezdődött.
Az első fél óra tömény zúzást hozott. A Metallicára jellemző hangnemeket váltogató számok és nem túl nagy énektartományt hozó énekhangok. Számomra összefolytak a dalok. Mindegyik tempója nagy, általában a ritmusképletük sokáig 4/4-ed, majd egy-egy plusz beütéssel a dobos Lars Ulrich kizökkenti a jónépet az ütemes ugrálásból. Így jön létre a tipikus Metallica őrjöngő néző, aki mire ráérezne a ritmusra, már pont más ütemben ugrál, mint a lábdob, ezért aztán inkább csak ugrál, rázza a haját és üvölt együtt az énekessel. Robert Trujillo a basszusgitáros jól hozta a gyomordöngető mély hangokat és gyakorlatilag együtt mozgott a dobossal.
Az első félóra után az énekes-gitáros James Hetfield és a gitáros Kirk Hammett egyik számban sikerrel eljátszottak egy kivehető dallamot, amitól a közönség boldog lett és ujjongani kezdett. Ekkor látszott, hogy mind a két zenész a zúzáson kívül gitározni is tud.
Majd jött egy lassabb szám. Majd megint a zúzások. Gyakorlatilag a koncert 90%-ban zúzás volt.
A buli végén elhangzott a Nothing Else Matters, majd az Enter Sadman.
A vége után persze jött az előre betervezett plusz két ráadásnóta, majd a végén I fell good, do you fell alright Budapest? és ehhez hasonló dumák. Énekeltetés a koncert alatt.
A vége után, miután a villanyokat felkapcsolták, a zenészek még pengetőket, kitűzőket és ehhez hasonlókat dobáltak a nép közé és láthatólag nem akartak lemenni a színpadról. A basszusgitáros, és a dobos is mondott valamit a mikrofonba még akkor is, amikor már a nép elindult hazafelé. Azt hiszem ők is jól érezték magukat.
A 60 méteres színpad fölött végig egy kivetítő volt és a színpad két oldalán is még két kivetítőn láthattuk az eseményeket, mert ahol mi álltunk a színpadon nemigen láttuk a tömeg, a testmagasság és a távolság miatt. A színpad előtt és a színpadon vagy három operatőr mutatta a képeket, tehát így is tökéletesen láttunk mindent.
A végén volt egy kis pirotechnika, tüzijáték, lángcsóvák az égbe, robbanások és ehhez hasonlók.
A buli holt profi volt, a zenészek megdolgoztak a pénzükért, a hangzás a lehető legjobb volt.
Sajnos engem a Metallica zenéje nem érintett meg, de a koncerten lévő kb. 50 000 ember jól szórakozott.
Egy kis hangulatteremtő a Youtube-ról: Enter Sadman
http://www.youtube.com/v/1QP-SIW6iKY&hl=hu_HU&fs=1&
Ez itt egy 2004-es koncert részlete:
http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&videoid=4394538
Itt van a számlista:
Creeping Death For Whom The Bell Tolls Through The Never Harvester Of Sorrow Fade To Black That Was Just Your Life The End Of The Line The Day That Never Comes Sad But True Cyanide One Master Of Puppets Blackened Nothing Else Matters Enter Sandman - - - - - - - - Helpless Motorbreath Seek and Destroy
És itt van egy kissé lehúzós cikk a koncertről "Langyos metálhakni" címen.
Néhány kép innen, onnan