Úgy hiszem, hogy a művészek, általában (festők, költők, írók, táncosok, színészek egy része) a műveikbe rengetek saját élményt visznek be. Ennek hiányában nem lehetnek sikeresek.
Az ember szeret kukucskálni. Szereti megnézni mások hálószoba titkait, legbensőbb énjük rezdüléseit. A néző / látogató / olvasó kukucskál. Élvezi, ha beleláthat a művész személyiségébe. Ha ez nincs, akkor csak egy távoli és érdektelen, elvont és személytelen alkotást lát, ami általában nem fogja meg.
A művészetbe a művész beleadja az énjét, de a hétköznapi valóságon túl a saját példáját eszközként használja egy magasabb, általános igazság megmutatására, ami miatt a hallgatóhoz / látogatóhoz / nézőhöz eljut az a művész üzenete.
A művészekben gyakran van egy kis exhibcionizmus. Szeretnek "pőrére" vetkőzni, megmutatni a hús-vér valójukat.