Mitikus isteni lény. A komodói sárkányok és a gőték leszármazottja. Képes repülni.
A zurzibák mély barlangokban a sötétben élnek legszívesebben, de átmenetileg meghúzzák magukat a modern világban házak pincéjében, vagy hálószobák szekrényeiben is. Lehetőség szerint sötét helyeken. A sötétben, vagy enyhe fénynél a legmozgékonyabbak. Testfelépítésük és szárnyaik alkalmasak arra, hogy hangtalanul, vagy kevés zajjal közlekedjenek. Hiányzanak a pigmentek a bőrükből, ezért a nappali fényben haloványak, áttetszőek lehetnek, ezért nehezen láthatók és nehezen felfedezhetők. Nem is szeretnek nappal mutatkozni.
Étrendjük alapján a mindenevők közé soroljuk őket. Növényi eledelt is elfogyasztanak, de a barlangokban bogarakra, kis gyíkokra vadásznak. Néha egy-egy denevért is elkapnak. Ha betévednek a városokba, akkor a házak pincéjében poloskákra, csótányokra és egerekre vadásznak. Éjszaka be tudnak osonni a nyitott ablakon át a lakásokba és ott élelmet keresvén elmozdítanak tárgyakat a helyükről. A plüss állatokat meg szokták csócsálni.
A kisgyerekekhez különösen vonzódnak, bár nem bántják őket. Gyakran odaosonnak az alvó gyerekek ágyához és hallgatják a szuszogásukat. Ilyenkor morognak, mocorognak. A hanghatásokra különösen érzékenyek. Nagyon jó fülük van. A zajok hatására elbújnak. Ha a kisgyerek felsír álmában, akkor pillanatok alatt elbújnak. Ronda a pofájuk. A piréz népek között él a mondás: Olyan ronda vagy, mint egy zurziba. A pirézeknál a reggel az ágyból felkelő kócos, gyűrött arcokra is mondják ezt.
Cikkemben látható az egyetlen ismert zurziba ábrázolás!