A beállásnak az a célja, hogy a zenekar a helyi körülmények között megfelelő hangerővel és tisztasággal szóljon.
A dobnak mindig hallhatónak és kivehetőnek kell lennie a közönség részére
Az énekesek hangjának jól érthetően, tisztán kell szólnia.
A lábdob és a basszusgitár hangjának elkülöníthetőnek kell lennie!
A többi hangszer kísérete során annyira kell szólnia, hogy a háttérben hallatszódjék.
A hangszeres szólók emelkedjenek ki a hangképből, hogy jól hallhatóak legyenek
A hangképben egyenletesen kell megszólalnia minden frekvenciának.
A hangképnek eléggé hangosnak kell lennie, de ne legyen sehol sem olyan hangos, ami már az emberi fül észlelését torzítja.
Miután korábban beállították a végfokokat, a hangládákat és a terem átvitelének megfelelő korrigálták equalizerrel a terem hangzását, utána kell a zenekarnak beállnia.
A hangszerek beállítása
A beállás során érdemes az alábbi sorrendet követni.
A dobossal a keverőnél lévő technikus elkezdi beállítani a hangzást.
Először a lábdobot állítja be
a pergőt
a tamokat és végül a cineket.
A legvégén komplett ritmusképletet játszik a dobos és annak hangzása alapján állítja be végsőre a hangzást a technikus.
A jó beállítás során a lábdob és a pergő, továbbá a tamok ugyanolyan hangosak lesznek.
A jó keverőkön csatornákat csoportba lehet kötni és a csoportnak egyszerre lehet állítani a hangerejét. A beállított dob hangzásához koncert közben nem szabad hozzányúlni, csak ha valami oltári nagy gáz jönne ki koncert közben. A csoportba kötött dobszerelést azonban lehet egyszerre hangosítani és halkítani.
Gitárok beállítása: A gitárosok szeretnek a színpadon hangosan szólni, hogy jól hallják magukat. Ennek ellenére ha a gitár ki van hangosítva, akkor annak halkan kell szólnia a színpadon, mert így lehet a közönség felé jól állítani az arányokat. A gitárok hangszínén csak akkor szabad állítani, ha a gitáros a színpadon valami miatt félreállította a hangszínt. A gitár (főleg a torzítós gitár) hangjában nincsen basszus, ezért azt le kell venni és nincsen magas sem.
Basszusgitár: A basszusgitárosok is szeretnek hangosan szólni, de ha mikrofonnal vagy vonalban ki van erősítve, akkor a színpadon felesleges túl hangosan szólnia. Ha a basszust vonalban viszik ki, akkor a keverőn lehet állítani kívánság szerint hangszínt. Ha nincs kierősítve, akkor arra kell figyelni, hogy a basszusgitárban ne legyen túl sok basszus, azaz ne szóljon össze a dob lábdobjával, inkább legyen benne egy kis mély-közép hangszín (~100-200Hz) emelés, illetve alatta vágás.
A szintetizátorok beállítása során nem kell hangszíneket állítani. A szintetizátor hangszínének eleve olyannak kell lennie, amilyet beállít a hangszeres.
Utolsó előtti lépés a fő énekes mikrofonjának beállítása, ami általában abból áll, hogy odaáll az éneke a mikrofon elé és belebeszél, beleénekel. A keverőnél lévő technikus megállapítja, hogy milyen tartományból van sok vagy kevés az énekes hangjában és azt kompenzálja egy kicsit a keverő megfelelő csatornáján. Nem nagyon! Ha a keverőn van parametrikus közép, akkor azzal lehet a közép tartományban játszani. Alapszabály, hogy inkább egy frekvencián csökkentsünk, mint növeljünk másokon. Az EQ nem több, mint +-15 dB változtatást enged. Általában 1-2 dB változtatás már elegendő.
Utolsóként a vokalisták mikrofonjait állítják be hasonlóan. Az ő hangerejüknek 5-10 dB-lel kisebb hangerővel kell szólnia, mint a fő énekesnek. Ezen kívül ha még vannak fúvósok és/vagy egyéb akusztikus hangszerek, akkor jönnek azok. Ez az utolsó eltarthat akár plusz 20-30 percet is.
A beállítás utolsó köre, hogy a keverőről minden kontrollba visszaküldenek valamilyen jelet azokból a csatornákból, amelyet a zenész kér. Főleg azt, hogy milyen hangot kér vissza a nála lévő kontrollba. Kisebb színpadon az énekeseket érdemes visszaküldeni, a többit nem nagyon.
A zenekari beállás
Ha az eddigiek megvoltak, akkor jön a zenekari össz próba. A zenekar elkezd játszani egy számot, amiben minden hangszer megszólal. A keverő ember ekkor hallja meg egyben a teljes zenekart és igyekszik az egyes hangszerek szintjeit úgy beállítani, hogy minden hangszer hallható legyen.
A beállás során a zenészek jeleznek, ha valami a kontrollba nem elég jön vissza, ezt az előttük lévő mikrofonba is belemondják akár vagy az ujjukkal jeleznek fel-le, ha kevés vagy sok a kontroll. Előfordul, hogy amikor elkezd játszani a zenekar, akkor a keverő ember kéri a gitárosokat, hogy vegyenek vissza a hangerőből (gyakran!).
Az énekeseket és a hangszereseket a keverő ember egy kicsit panorámázza, lehetőleg a színpadi beállás alapján, így a nézőkben a színpadkép hallhatóan is beállítódik.
A beállított és elfogadott hangzást koncert közben az első-második szám után már nem illik módosítani vagy csak minimálisan, mert a technikusoknak is elfárad a füle koncert közben. Legfeljebb a hangerő arányokon szabad módosítani.
Effektek.
A beállás során főleg az énekesek visszhang (delay), zengetés (reverb) kéréseit lehet figyelembe venni, de az effektezéssel óvatosan kell bánni, hogy ne menjen az érthetőség rovására.
Az effekteken esetleg még koncert közben is lehet módosítani.
Gyakorlott zenészek és gyakorlott technikusok esetén a dob 10-20 perc, a gitárok 1-2 perc hangszerenként, az énekes 1-2 perc, tehát fél óra alatt egy egyszerű zenekar simán be tud állni.