02. A hangosítás összeállítása

Default book

A hangrendszer beállítása

Először is össze kell állítani a teljes hangosító rendszert értelemszerűen.

A hangosító rendszer részei

  • Keverő (8, 16, 32 csatornás) A mai keverők
    • mindig el vannak látva csatornánként az alábbi szabályozókkal:
      • Gain - bemeneti hangerő korlátozás, line/mic váltóval (vonal szintű, mint pl. szintetizátor, vagy külső bejátszott hang)
      • legalább 3-4 hangszínszabályozóval -  bass (mély), mid freq (közép frekvencia), mid (kiemelés, vágás szűrése, high (magas) szabályozó
      • Effekt kör - minimum egy, de néha kettő
      • Kontrol kör - minimum egy, de manapság akár kettő
      • Mut - lekapcsolja a csatornát
      • Balance (sztereo hangzás)
    • Ezen kívük opcionális
      • Noise gate (zajzár)
      • A kontroll és az effekt kör kapcsolók
      • akár másik paraméterezhető mid EQ
      • és ezen kívül bármi
      • Több csatornás Equalizer (hangszínszabályozó egység) a terem hangjának kiegyenlítéséhez. Általában 8 csatorna vagy több. Néha különűlló EQ-t használnak rengeteg csatornával.
  • Csoportkábel a keverőtől a színpadig. A színpadon egy stagebox van. A stagebox csatlakozói és a csoportkábel másik végén lévő csatlakozók meg vannak számozva. A csatlakozók általában XLR csatlakozók, mivel annak jobb az árnyékolása. (Ha a keverő a színpadhoz közel van, ez az egység elmaradhat)

  • A kifelé szóló erősítő(k) oldalanként egy db vagy egy csoport. A D osztályú erősítőkből álló végerősítők aránylag kis súlyúak. Az erősítő a ládában van. Az erősítők láncolhatók. Általában XLR (vagy 6,3 Jack) a bemeneti csatlakozók. Kisebb rendszereken egy közép-magas fal és egy basszus fal van. Nagy rendszereknél mindegyikből lehet több is.

  • Kontroll rendszer. Ezek az eszközök a színpadon vannak, a zenészek felé néznek. Minden zenésznek van legalább egy kontroll ládája. Ezek manapság aktív hangládák, mély-közé +magas átvitellel. Egy jobb rendszeren legalább két külön kontroll kör van. Egy az énekesnek és egy másik... A keverőről külön lehet állítani azt, hogy melyik körbe melyik jelforrásról mekkora jel menjen. A kontrollt nem lehet külön effektezni, hiszen ott a tiszta hallás a cél. Mivel a színpadi mikrofonok a hátukkal fordulnak a kontroll ládák felé, ezért nem gerjednek, kivéve, ha gyenge minőségű, vagy konstrukciójúak.

A keverő és a végfokok összerakása

  • Az üres színpadra először a végső hangosítás erősítői, végfokai, a hangfalak és a kontroll ládák kerülnek fel.
    • Ma már a kompakt aktív hangfalak idején gyakori, hogy egy konzol rendszer segítségével az aktív hangfalakat a közönség fölé magasan viszik fel, ahonnan ferdén sugároznak lefelé. Ilyen módon messzire elhallatszik a hangjuk és kisebb teljesítménnyel is be tudják sugározni a teljes tömeget. Kis teremben ez csak annyit jelent, hogy a hangfalakat a hallgatóság feje fölött helyezzük el, így a közönség teste nem csillapítja úgy a hangokat.

  • Áramellátás biztosítása
  • Keverő beüzemelése
  • Csoportkábel bekötése a keverőbe - A csoportkábelen lévő számjeleknek megfelelő helyre dugjuk a keverőben a kábeleket.
  • Kontrollok bekötése a visszajövő jelre
  • Végfokok bekapcsolása
  • Ismert, biztonságos jelforrást beküldünk a keverőbe és meghallgatjuk a kimenetét, ellenőrizzük, hogy minden végfok, minden kontroll láda szól-e és nem hibás.

A kábelek elhelyezésénél mindig törekedni kell arra, hogy a közönség ne férjen hozzá a kábelekhez, a színpadon ne menjenek keresztül-kasul kábelek. Ha már a színpadon kell vezetni több kábelt, akkor azok egy csoportban legyenek és legyenek szigetelő szalaggal vagy taposó csatornával lerögzítve a színpadra.

A hangosítás beállítása a teremhez

Minden teremben mások az akusztikai viszonyok, azaz a terem más és más frekvenciákon emel és nyel el, tehát a koncert végső hangszíne erősen függ a teremtől és a hangosításkor figyelembe kell venni. Sajnos a hallgatók száma is befolyásolja egy terem akusztikus viszonyait, ezért csak a nagyon durva szélsőségeket lehet kiszűrni az üres koncerthelyiségben. Ehhez a keverőn keresztül fehér vagy úgynevezett rózsaszín zajt küldünk át a rendszeren. Ezek olyan jelek, amelyek minden frekvencián azonos teljesítményű komponenseket tartalmaznak. Ideális esetben egy mérő mikrofonnal felszerelkezve megmérjük a teremben az erősítési és elnyelési frekvenciákat. Mérő mikrofon helyett használhatunk egy jó minőségű mobiltelefon mikrofont is. A mérések eredménye alapján a korábban leírt sok csatornás Equalizerrel módosítjuk a terem átvitelét addig, amíg a mérő mikrofon közel lineáris kimenetet nem mutat. Ekkor állítottuk be a terem hangzását. Ha elég jó a technikusok füle, akkor a fülük alapján is korrigálhatják a terem hangzását. Az Equalizert a továbbiakban úgy hagyjuk.

A színpad összerakása

  • A zenekar felpakolja a hangszereit a színpadra, az énekesekkel megbeszélik a technikusok, hogy hol fognak énekelni, hány ének mikrofon kell, be kell-e hangosítani a dobokat, a gitárokat, stb... Egy összeszokott banda minden hangszerese kb. 15 perc alatt összerakja a saját cuccait. A legtovább a dobos szokott szöszmötölni.

A stage boxba be kell dugni a mikrofonok és hangszerek kábeleit. A technikusok tudják, hogy melyik hangszerhez, énekhez milyen mikrofont illik használni. Érdemes rendszert, logikát vinni a csatlakozásokhoz. Például: 1-2-3-4 ének mikrofonok, 5-6-7-8 hangszeresek, 9-.... -16-ig dob mikrofonok. Az utolsó csatorna a külső hangforrás, például magnó, mp3 lejátszó stb...

A kábeleket itt is úgy kell vezetni, hogy a zenészek ne botoljanak bele. Lehetőség szerint a színpad szélén vagy mellette. A nézők se férjenek hozzá. Egy koncerten sok minden megtörténhet ezért fontos az elővigyázatosság.

A zenészek kapcsolják be az erősítőiket és a hangszereiket, próbálják ki, hogy szól-e, állítsák be a megfelelő hangszíneket, majd onnantól ne zajongjanak, csak ha a technikusok szólnak, hogy beállás. Fontos, hogy a zenészek lehetőség szerint már kész beállításokkal és effektekkel menjenek fel a színpadra, ne ott találják ki.

  • Minden gitár elé hangszermikrofon kerül (pl. Shure SM57), a basszus is mehet mikrofonnal vagy vonalból, ha van az alapnak vonalkimenete.
  • Az énekesek énekmikrofonokat kapnak állvánnyal (pl. Shure SM58).
  • A szintetizátorok vonalból mennek ki
  • Az ütőhangszerek dobmikrofonokat kapnak.
  • A dobost legalább 6 - 8 mikrofonnal hangosítják

A hangszínek beállítása

Dobszerelés

A dobszerelés bemikrofonozása szokott a legtovább tartani és a dob hangzás beállítása. Ennek a következő a menete:

  • A dobos a dobokat ütemesen üti egyesével, amíg a technikus azt nem mondja, hogy ok.
  • Sorrend: Lábdob => pergő => felső tam => másik felső tam => alsó tam => lábcin => kísérő és beütő cinek. Az egyes hangszerek beállításához addig üti a dobos az adott dobot egyenletesen, amíg a keverőn be nem állítják a megfelelő hangszínt. A doboknál a pergő a legmagasabb hangzású, a tamok sorban egyre mélyebbek, a lábdob a legmélyebb hangzású szokott lenni. Ha a dobok hangszíne megvan, akkor a dobosnak végig kell menni az összes dobon sorban. Ekkor állítják be az egymáshoz képest a hangerőt. Utána egy komplett ritmust kell játszani, lepörgetésekkel.

  • További beállítások
    • A cineknek mély és közép tartományban nem vagy csak nagyon kevés hangjuk lehet.

    • A reverb (zengetés) vagy delay (visszhang) csak a pergőnél lehet egy kevés!

    • A lábdobnál figyelni kell arra, hogy a dobosok az akusztikus hangzáshoz üresen hagyják a lábdobot. Ilyenkor a lábdob kongani szokott a kihangosításnál. A megoldás az, hogy szőnyeget, inget, párnát, pokrócot tesznek a lábdobba. A tamoknál is szükség lehet csillapításra. Ezt speciális papír / műanyag gyűrűvel vagy a dobban lévő dempfer állításával szokás megoldani.

  • Ha a keverőn lehet csoportokat képezni, akkor a dobot egyszerre lehet feljebb tenni vagy lejjebb húzni, hogy a többi hangszerrel arányosítani lehessen.

  • A dobnak kb. olyan hangosnak kell lenni a hallgatóság számára, mint a szólóéneknek.

Elektromos gitárok

Ha az alapok jól vannak beállítva és szép a képük, akkor a gitár elé rakott mikrofon hangját lineárisan kell kivinni a kifelé szóló falakra. Néha csillapítani kell a magasakat és a mélyeket. A szóló gitár hangjában igazából nincsen 200 Hz alatti hang és 3500 Hz felett sem. Ennek megfelelően kell állítani a hangszíneket. Ha több gitár van, akkor a hangerőket egy szintre kell hozni.

A gitárosok kísérő hangerejének nem szabad egy szinten lenni a dobokkal, hanem kissé halkabbra kell tenni.

A gitárosnak gondoskodnia kell arról, hogyha a pedálsorán vált, akkor ne legyen kisebb-nagyobb hangereje a pedálok kapcsolgatásának. Ezt otthon kell kialakítania.

Egy esetben lehet hangosabb egy gitár - ha szólózik. Ekkor a hangerőnek kb az énekes hangerejével kell szólnia.

Érdemes lehet a gitárokat panorámázni kicsit.

Basszus

Ha az alap jól szól és ezt kéri a zenész, akkor a keverőn lineárisan kell kivinni a jelet, kivéve ha sok a basszus hang. Ekkor csökkenteni kell a mély frekvenciát. Túl sok magas sem lehet a hangban. A basszusgitár hangmagasság érzete kb.200-300 Hz-nél jelenik meg, ezt érdemes kicsit megemelni tájékát. 2-3 000 Hz felett a basszusgitárnak nincsen értékelhető jelösszetevője, ne is legyen. Ha a játékos üti, tépi a húrokat, pl. slappel, akkor jelennek meg csak magas összetevők.

Énekesek

Minden egyes éneklő zenésznek külön kel beállítani a mikrofonját. Ha az énekes hangszíne lineáris, akkor nem kell nagyon hangszínezni. Ha mély tónusú, akkor magasat kell emelni, ha magas tónusú, akkor mélyet kell tenni hozzá. Ízlésesen. A fő énekesnek legyen kb. olyan hangereje, mint egy dobütésé. Az énekesek hangjára lehet egy kis reverb-et vagy delayt (200 ms) tenni. Nem sokat!!!

A fő énekes(ek) hangjához képest a vokálosok csak a fő ének 60-80%-a hangerőt kapják.

Akusztikus hangszerek (akusztikus gitár, hegedű, bendzsó)

Ha mikrofon veszi a hangot, akkor széles sávú mikrofonra van szükség. Az elektroakusztikus gitároknál szokott lenni egy kis állítási lehetőség a hangszínen.

Az akusztikus hangszereknél a gerjedésre kell vigyázni. Az akusztikus hangszerek hangszíne általában adott. A basszussal csínján kell bánni! Mivel ezek a hangszerek általában kísérnek és a zenészek tudnak halkabban és hangosabban is játszani, ezért úgy kell beállítani őket, hogy a többi kísérő hangszer hangerején szólaljanak meg. Lehetőleg lineárisan beállítva a hangszíneket. Ha valamilyen tartományból sok van a hangban, akkor inkább vágni kell a tartományból, mint a többit emelni.

Egyéb ütősök

Ha van konga, bongó és mit tudom én még milyen ütős hangszer, akkor azokat énekmikrofonokkal, illetve irányérzékeny hangszer mikrofonokkal lehet venni. Gerjedésre vigyázni kell. Hangszíneknél a hangszer eredeti hangját érdemes kikeverni, vagyis lineárisra állítani a hangzást.

Billentyűsök

A billentyűs hangszerek hangja eleve adott. Azokat alapvetően nem kell korrigálni, hanem csak a hangerejüket kell állítani. Itt is igaz, hogy a kíséret során halkabbnak kell lenni a billentyűs hangszernek annyira, mint a fent említett gitároknak.

Összjáték

Ha megvan minden hangszer, akkor a zenekar játsszon el egy beálló számot, ahol minden zenész fent van. Ez lehet egy-két perc vagy olyan szám, ami nincsen a koncerten. Ez alatt a technikusok finomítják a hangszerek egymáshoz képesti hangerejét. Lehetnek benne szólók, de minden hangszer és ének szólaljon meg.

Kontroll

Hogy az egyes zenészek, énekesek hallják egymást is, ezért fontosak a kontroll ládák. Alapesetben a technikusok úgy állítják be, hogy minden hangszerből és énekhangból legyen benne valamennyi, lehetőleg ugyanannyi. A beállás során ha az egyik zenész vagy énekes azt kéri, hogy ez vagy az a hangszer legyen hangosabb, akkor az ő csatornájára többet kell tenni az adott hangszerből. A lényeg az, hogy minden hangszerből halljanak a zenészek valamennyit.

Fontos, hogy az énekesek saját hangjukat jobban hallják, mint a többi hangszert, de ne üvöltsön nekik sem a hangjuk!

a dobosoknak általában a saját dobjukat nem kell hallaniuk, a kontrollban, mivel a dob a helyükön elég hangosan szól, de a többi hangszerből és az énekesekből több kell.

Általában a kontroll hangerejének nem kell nagyon nagynak lennie, hanem annyinak, hogy minden hangszert lehessen tisztán hallani. Volt olyan koncertem, ahol úgy szólt a kontrollon a zene, hogy a saját alapomat nem hallottam, mert nagyon feltolták a kontrollt.

Valójában az a jó, ha legalább 4-5 csatorna van a kontroll körben.

További ismereteket innen lehet megnézni: https://keretblog.hu/tiz-hangtechnikus/