03. Második alkalom - bánat és szomorúság, majd megvirradt a nap

2020 elejéig eltelt majdnem egy év és a már saját felszereléssel visszatértem Donovalyba egy két napos deszkázásra. Első nap felálltam a deszkára és rögtön estem is egy nagyot. Nem részletezem, de az előző évi gyakorlatok egy óra múlva már mentek, de roppant mennyiségű izommunkát kellett végezni. Mivel háttal a lejtőnek tudtam falevelezni és az hosszú távon nem pálya, ezért megpróbáltam többször is megfordulni, de mindannyiszor esés lett a vége. Miután rájöttem, hogy pontosan ott tartok, mint egy évvel azelőtt és semmit nem fejlődtem, előkerült Tóth Béla és mintegy fél órát foglalkozott velem.

Levelezés

Válasszam ki az első lábat, ami nekem a bal. Amikor háttal állok a hegynek, fordítsam a deszkát a völgy felé, guggoljak mélyre, a kezeimet széttárva, dőljek az első lábra, majd a hátsó lábbal kormányozzak. Mivel a hátsó lábon ilyenkor kicsi a terhelés, ezért ha a lábamat hátrahúzom, akkor befordulok a völgy felé, ha előretolom, akkor visszaállok. A cél az, hogy arccal a hegy felé forduljak.

Mivel ez a nap végén volt és fáradt voltam, ezért egy-két próbálkozás után, amely félig-meddig sikerült közöltem Bélával, hogy lemegyek, ahogyan tudok. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok, amikor megsejtettem, hogy mit is kell tenni.

Tehát az elöl lévő lábra terhelek, alacsonyra guggolva és a hátsó lábat elhúzom, akkor fordul a deszka. Arra kell figyelni, hogyha a lejtő felé áll a deszka, akkor húzzam tovább a lábat és arccal leszek a hegy felé. Közben a súlypontomat is helyezzem át a hegy felé, de maradjon a terhelés az első lábon.

A második napon ezzel kezdtem, de délelőtt 12 körül azt mondtam, hogy nem megy és volt bennem kétség, hogy meg tudom-e tanulni. Azon tűnődtem, hogy a következő síelésre már csak sílécet viszek, mert azt tudom.

Éppen letörve

Miután a pihenő után visszamentem a pályára, a kevésbé meredek részeken elkezdtem az előző napon hallottakat csinálni és képes voltam kanyarogni egy kicsit. Később Béla is megérkezett és néhány tanács után, amelyet egy jó edző módján kiabált, elkezdtem kanyarodni hátról, arcra. Ekkor már arccal a hegy felé térdelésből álltam fel,és rögtön utána stabilan át tudtam kanyarodni.

A nap végére képes voltam néhány kanyart megtenni esés nélkül, persze után mindig jött a jó öreg esés. Sőt a kacskaringót néhány alkalommal a meredekebb részen is meg tudtam csinálni.

Felvirradt tehát a reménysugár, hogy lesz ebből a snowboardozásból valami. A következő alkalomra viszek snowboardot, de a biztonság kedvéért sílécet is...