06. Akkordok fordításai, hangvezetés

Akkordok fordításai

Amikor egy akkordot leírunk, akkor elmondjuk a hangokat. Például a C dúr hármashangzat: C, E, G. Ez az alap, ugyanakkor ez is C dúr akkordot jelent: E, G, C' és ez is: G, C, E.

Ugyanazok a hangok, ugyanaz az akkord, de mégsem szólnak ugyanúgy. Ezek az akkordok fordításai.

Az előző részben írtam az akkordmenetekről és az akkordmenetek tipikus fajtáiról. A könnyű zenészek és azon belül is főleg a gitárosok gyakran úgy gondolkodnak, hogy egy akkordot szinte mindegy, hogy hol fogunk le a hangszeren, szinte mindegy, hogy milyen fordítással játszunk, mert az csak egy akkord lesz akárhol is játsszuk.

Zeneszerzés az akkordok fordításainak figyelembevételével

Valójában ha egy akkordot különböző fordításokkal játszik a hangszeres, annak más és más lesz a hangzása és az érzet, amit kelt. Ennek alapján - főleg, ha két akkordhangszer is játszik egy zenekarban - egyáltalán nem mindegy, hogy a két hangszer ugyanazt a harmóniát hol és hogyan játssza le. Ha mind a kettő ugyanazt a fogást, ugyanazt a fordítást játssza, akkor a zene hangzása rendkívül "tömör" lesz, de ilyenkor a legkisebb eltérés a hangszerek ritmikájában inkább zavart okoz, mint erősíti a hangzást.

Ha ugyanazt az akkordot egy billentyűs és egy gitáros vagy két gitáros más hangfekvésben és/vagy más akkord fordítással játssza, akkor a zene kiteljesedik, izgalmasabbá válik és ráadásul az apróbb hibák sem tűnnek fel. (Ez utóbbi megjegyzés nem a zeneszerzésről szól).

A zeneszerző - mert most erről van szó - előírhatja, hogy hol, milyen fordítással és hogyan szólaljanak meg az akkordok.

Hangvezetés

Amikor a zenében a harmóniák egymásutánjában gondolkodunk, akkor a megszólaló akkordok hangjait vertikálisan figyeljük. Tipikus eset, amikor egy gitáros az egymás utáni akkordokat barréval fogja le és a kezét csúsztatja a különböző fekvésekben. A hangok együtt mozognak és ha sokat hallgatjuk, akkor egy kicsit unalmassá is válnak. Pl. F, B, C akkordokat le lehet fogni barréval.

Gyakran jobb hatást kelt, ha az egymás utáni akkordok hangjait megvizsgáljuk és figyelembe vesszük, hogy a vertikálisan felépített harmóniák egymás utánjaiban az akkordok egyes hangmagasságai ne nagyon változzanak, csak fél- vagy egy hangot emelkedjenek vagy csökkenjenek.

Orgonánál, kórusműveknél gyakori, hogy a különböző énekszólamok úgy vannak kitalálva, hogy a harmóniák változása során a szólamok hangjai keveset változzanak. Ez meglehetősen harmonikus érzést hoz a zenébe.

Érdemes úgy kitalálni a harmóniákat és/vagy az énekdallamot, hogy az egymás utáni akkordok hangjai szép sorban kövessék horizontálisan egymást.

Példa erre, amikor: D (A, D, F# hangok) akkord után játszunk egy F#0 akkordot (B, D, F#). Csak egy fél hang a különbség a két akkord között, de jelentős feszültséget ébreszt a második akkord! ennek az akkordmenetnek.

A teljes akkordmenet: D, F#0, G