A hangszereléshez az oldalamon és máshol található eszközökre van szükséged. Kezdeni akár egy gitárral és ingyenes vagy fizetős szoftverekkel is el lehet indulni. A különböző hangszerek hangját - a gitáron kívül - szoftveresen is elő lehet állítani, úgynevezett VST pluginokkal. Természetesen ehhez sok tudásra és gyakorlásra van szükség, de lényegében egy teljes zenekar összes részét fel lehet játszani.
Dob alap, basszus, billentyűs alap (zongora, szintetizátorok), fúvós hangszerek, stb.
A hangszerelés azt jelenti, hogy a fő témához kitalálom azokat a szólamokat, amelyekből összeáll végül a dal. Eleve el kell dönteni, hogy milyen stílusú lesz a dal. Ezt már az alap témáknál a zeneszerzők kitalálják, illetve az akkordmenet, a ritmika eleve ad egy stílust. Ezekhez kell összeválogatni a szükséges hangszereket. Én elsősorban gitáron, basszusgitáron játszom és alkotok, ezért az általam hangszerelt dalokon ezek a hangszerek dominálnak és csak ritkán teszek hozzá billentyűs vagy fúvós hangszert.
Akármilyen furcsa ezt is úgy alkotom meg, ahogyan általában a stúdiózást is. ( Itt írom le a stúdiófelvételek technikai hátterét. ).
Röviden:
Megvan a dal szerkezete, akkordmenete, dallama
Felütöm a dobokat
Feljátszom a mankót
Feljátszom a biztos szólamokat - basszus, egy gitár, még egy gitár
Esetleg: fúvósok, billentyűsök, különböző ütőhangszerek
Idáig mindig ugyanaz a menet. Ha már megvan az énekdallam is, akkor jönnek ezek:
Énekdallam
Kórus vagy kórusok, vokálok
Szólók
Egyéb díszítések (bejátszható zajok, színesítés, ütősökkel, fúvósokkal)
Az énekdallam feljátszása előtt összeállítok egy olyan hangzást, amely még nem az igazi, de például koncerten nagyjából így szólna. A hangszerek hangszínei, a hangosság arányok, a hangszínek és az effektek nem véglegesek.
A dobszerelés hangjait úgy állítom be, mintha szemben állnék a dobossal. A lábdob, a pergő és a lábcin középen szólal meg, míg a beütő cinek a két különböző oldalon. A tamok középtől kicsit jobbról indulnak és a mélyülés sorrendjében mennek át bal oldalra. A dobszerelés tekintetében kissé konzervatív vagyok, a hangzásból száműztem az elektronikus dob hangzást.
A sztereo térben általában basszus középen van, egyik kísérő gitár egyik oldalon, nem teljesen szélen, a másik kísérő gitár a másik oldalon.
Ha van harmadik gitárszólam is, akkor azt a középre teszem, enyhén eltolva valamelyik irányba. A gitárok szinte sohasem játsszák pontosan ugyanazt a ritmikát és akkordokat. A hangszíneik is különböznek egymástól. Ez tudatos, mert így gazdagabb lesz a zenei szövet. Gyakran van olyan, hogy a harmadik gitár nem is akkordokat játszik, hanem egyedi hangokból álló dallamocskákat. Eric Clapton számaiban van a verzék sorai között ilyesmi gyakran. Ha olyan zenét írok, amelyet aztán színpadon is elő akarok adni, akkor a két gitárra kell hangszerelni, nem lehet harmadik szólam.
Billentyűt akkor teszek bele, ha egy kicsit lazább, könnyebb dalt akarok írni. Mivel nem vagyok se jó, se rossz billentyűs, ezért azt vagy egyszerű akkordokból és dallamokból építem fel, vagy egy VST szintetizátor plugin segítségével hangról hangra beírom. Ugyanez igaz, ha hegedűt, fúvóst vagy más "egzotikus" hangszert használok. ezzel persza azt kockáztatom, hogy a dalt soha sem fogja egyik zenekarom sem eljátszani.
Én a basszus szólamot úgy írom, hogy annak is legyen dallam szerepe. Most kitérhetnék az ezzel kapcsolatos álláspontomra bővebben, de maradjunk annyiban, hogy szeretem, ha a basszus szólama is hallható és nem csak egy mély brummogás van valahol a dalban. Persze vannak más megközelítések is...
Ha elkészült a zenei ötlethez a szükséges hangszerelés, akkor jöhet a fő dallam.