07. A dallam

A klasszikus és a könnyű zenében is kétféle dallam irányzat figyelhető meg.

A viszonylag statikus énekdallam egymás utáni hangjai nem nagyon távolodnak el egymástól, vagyis az énekdallam viszonylag nyugodtan mozog hangról, hangra. Az ilyen énekdallam, főleg ha a ritmikája is egyenletes, statikus érzést sugall.

A másik véglet amikor a dallamban nagy ugrások vannak. Ilyenkor akár kvint, kvart vagy oktáv ugrások is lehetnek. Az ilyen énekdallam izgató, furcsa, felhívó lehet. Stingnek több száma ilyen.

Az énekdallam leggyakrabban emelkedő és ereszkedő részekből áll. Az egymás utáni sorok felváltva lehetnek emelkedő és ereszkedő dallamrészletek.

  • Ha ugyanannyi emelkedő és ereszkedő dallam van, az nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad a zenének.
  • Ha többségben van az emelkedő dallam, akkor az felhívást, várakozást, izgalmat sugároz.
  • Ha az ereszkedő dallam uralja a zenét, akkor az spleent, búbánatot, negatív érzéseket sugároz.

A blues zenében gyakori, hogy az énekdallam utolsó hangjait a tonika hangja alá viszik egész hanggal. A blues a lemondás és a keserűség zenéje.

A dallam ritmusa

Ha a dallam egyenletes hosszú hangokból áll, akkor az egy kicsit unalmas előadásmódot kényszerít az előadóra. Másképpen az ilyen számok inkább az észre, mint az érzésekre hatnak.

Ha a dallam változó hosszúságú hangokból áll, akkor természetesen egy kicsit izgalmassá is válik és érzéseket vált ki.

A dallam ritmusát természetesen meghatározza a szöveg. A szöveg és a dallam ritmusa oda-vissza hat egymásra.