A klasszikus és a könnyű zenében is kétféle dallam irányzat figyelhető meg.
A viszonylag statikus énekdallam egymás utáni hangjai nem nagyon távolodnak el egymástól, vagyis az énekdallam viszonylag nyugodtan mozog hangról, hangra. Az ilyen énekdallam, főleg ha a ritmikája is egyenletes, statikus érzést sugall. Ilyenkor a ritmika lehet idegesebb, izgatóbb.
A másik véglet amikor a dallamban nagy ugrások vannak. Ilyenkor akár kvint, kvart vagy oktáv ugrások is lehetnek. Az ilyen énekdallam izgató, furcsa, felhívó lehet. Stingnek több száma ilyen. Ebben az esetben a ritmikának visszafogottabbnak kell lennie.
Énekdallam
Az énekdallam leggyakrabban emelkedő és ereszkedő részekből áll. Az egymás utáni sorok felváltva lehetnek emelkedő és ereszkedő dallamrészletek.
Ha ugyanannyi emelkedő és ereszkedő dallam van, az nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad a zenének.
Ha többségben van az emelkedő dallam, akkor az felhívást, várakozást, izgalmat sugároz.
Ha az ereszkedő dallam uralja a zenét, akkor az spleent, búbánatot, negatív érzéseket sugároz.
A blues zenében gyakori, hogy az énekdallam utolsó hangjait a tonika hangja alá viszik egész hanggal. A blues a lemondás és a keserűség zenéje.
Az énekdallam megalkotásakor figyelni kell az előadó hangterjedelmére, hangfajára és technikájára is.
Hangterjedelem
Az énekesek hangtartományának alsó- és felső végén a hangok kiadása bizonytalanná válik. Ennek fiziológiai, élettani okai vannak. A hangszálak által énekelhető hangtartományt a hangszálak hossza határozza meg elsődlegesen. Minél rövidebb, annál magasabb az énekelhető hang. A férfiaknak a hangszálai hosszabbak, ezért mélyebb a hangjuk. Mélyebbek azok a hangok, amit ki tudnak énekelni, mint a nőké. A nőknek viszont a felső kiénekelhető hangjuk magasabb.
Ha egy énekesnek a hangtartományának az alsó határán vagyunk, akkor a hangszálai már nem nagyon feszülnek meg, a hang levegős, lebegő, suttogós és bizonytalan lesz. Ezt valamennyire lehet fejleszteni, hogy az alsó hangok is jól jöjjenek ki, de túl sokat nem lehet rajta segíteni.
Az énekesek hangterjedelmének felső határa közelében a hangszálak nagyon megfeszülnek és alkalmanként nagy levegővel, préselve éneklik ki a hangot az énekesek. Ha sok ilyen dalt énekel, akkor az énekes hangja gyorsan elhasználódik és különféle gége- és hangszál betegségek támadhatják meg. Az ebben a tartományban énekelt hangok bizonytalanná válnak, amit gyakorlással lehet fejleszteni, sőt a hang tartomány felső végét egy kissé ki is lehet tolni énektanár segítségével.
A zeneírás szempontjából az énekes hangtartományából a legalsó és a legfelső hangokat célszerű kihagyni. Esetleg más hangnemet választani.
Hangfajok szerint
A férfiaknál basszus, bariton és tenor hangfajok vannak. Az alsó és felső tartományok is ennek megfelelően változnak. A nőknél ugyanezek az alt, mezzo, szoprán kategóriák. A zeneirodalomban az egyes dalokat általában megfelelő hangfajra írják, ugyanakkor nincsen két egyforma hang, vagyis két azonos hangfajú énekesnek is máshol van az alsó és a felső határa.
A basszus és az alt hangfajok esetén a gyors hangváltások nem javasoltak, mert ezek a hangok "lassabbak"
A dallam ritmusa
Ha a dallam egyenletes hosszú hangokból áll, akkor az egy kicsit unalmas előadásmódot kényszerít az előadóra. Másképpen az ilyen számok inkább az észre, mint az érzésekre hatnak.
Ha a dallam változó hosszúságú hangokból áll, akkor természetesen egy kicsit izgalmassá is válik és érzéseket vált ki.
Ha szöveges számról van szó, akkor a dallam ritmusát természetesen meghatározza a szöveg. A szöveg és a dallam ritmusa oda-vissza hat egymásra.
Instrumentális szám
Az instrumentális számok esetén érdemes azt végiggondolni, hogy a vezető hangszeres mire képes és mi az, amit jól tud játszani.
A pop és rock zenében a vezető szólam vagy a szólógitár vagy egy szintetizátor. alkalmanként a fő szólamot hozhatja szaxofon és más fúvós hangszer is vagy zongora.
A fő szólam megírása gyakran a hangszerelt zene után zajlik, mert így a teljes kíséret hallgatásával inspiráltabb dallamot lehet írni.