Tegyük fel, hogy már hóekével meg tudsz állni, kanyarodni is tudsz valamennyire. Hogyan tovább?
Súlypontáthelyezés, a sebesség fokozása
A síelést könnyebb lendülettel végezni, mint lendület nélkül. Ezért egyre nagyobb ívekkel kell lecsúszni a lejtőn. A kezdő síelők szinte állandóan keresztbe akarnak síelni, hogy ne gyorsuljon fel a lécük. Ezt a félelmet le kell külzdeni, előszőr lehetőleg széles pályán. Ha felgyorsul a siklás, akkor széles pályán keresztbe kanyarodva le lehet lassulni, ahelyett, hogy fékeznénk. A kanyarodáshoz először tudatosan, majd utána reflexből helyezzük a súlypontunkat a völgy felé lévő léc fölé. A kanyarodás automatikusan létrejön. Hogyan lehet ezt tudatosítani, begyakoroltatni.
Az egyik jó megoldás, ha arra az oldalra kicsit leguggolunk, amelyik fölé akarjuk a súlypontot vinni. Szokták ezt úgy gyakoroltatni, hogy a kezünkkel fogjuk meg az egyik cipőnek a szárát. Ilyenkor kénytelenek vagyunk leguggolni és a súlypontunk is elmozdul. Az is jó, ha a súlypontot úgy helyezzük át, hogy kinyújtjuk a karunkat és oldalt hajolunk. Ezek gyakorlatok persze, de végeredményben ugyanoda vezetnek.
Párhuzamos lécek
A kezdő síelők először terpeszben fognak síelni, mert így biztosabban érzik magukat, jobban megmarad az egyensúlyuk. A cél az, hogy amikor egyenesen siklik a léc a két láb minél közelebb kerüljön egymáshoz, azaz párhuzamosan legyen egymás mellett a két léc.
A test a völgy felé nézzen
Amikor a kezdő síelők fordulnak a teljes testük fordul az ív irányába, vagyis keresztben haladva a hasuk keresztbe néz a lejtővel. A cél az, hogy majd keskenyebb pályán is meg tudjanak fordulni. Ha a test a mozgás irányában mutat, akkor az irányváltáshoz a teljes testet is fordítani kell, ami idő- és energiaveszteség. Lassabb lesz a fordulás, kifutunk a pályáról. Az a cél, hogy szlalomozásnál csak a lécek forduljanak, de a test mindig a lejtő felé nézzen, mert így az ellenkező irányba könnyebb és gyorsabb lesz a fordulás. Hogyan lehet ezt begyakorolni? Az alábbi gyakorlatot először kis sebességnél, nem túl meredek lejtőn gyakoroljuk.
Fogjuk össze a két botot és úgy forduljunk, hogy a két bot mindig a lejtő felé legyen keresztben. Ezzel kényszerítjük a felsőtestet, hogy a megfelelő irányba álljon. A derék ilyenkor egy kicsit elcsavarodik, és kikényszeríti az ideálishoz közelítő tartást. Az így sikló lécek kezdenek párhuzamosan, kisebb terpeszben siklani...
Kanyarodás a fenék "riszálásával"
Biztos sokan láttak már olyan síelőket, szinte egyenesen mennek lefelé a lejtőn, ugyanakkor szinte másodpercenként fordulnak jobbra balra a lécekkel, ezáltal lassítják a csúszásukat. Ezt olyankor lehet használni, ha a lejtőn keskeny a hely, de van egy olyan sáv, amin le lehet gyorsan és biztonságosan csúszni, ugyanakkor nem akarunk nagyon felgyorsulni. Az a technika, hogy a súlypontot úgy helyezzük át a külső lábra, hogy a testet derékban , ívben behajlítjuk jobbra-balra. A hasunk végig a lejtő felé néz. A fenékkel kicsit pucsítunk. Kicsit úgy, mint Balu medve a Maugli a dzsungel fia című filmben. A mozdulat hatására a síléc keresztbe fordul a lejtőn, tehát lassul. Az irányváltást pedig az ellenkező irányba hajlással végezzük el. A tempót lehet növelni, ha a kihajlás során a silécek az élükre kerülnek, mert ekkor a kanyarodás stabilabbá válik, hiszen a síléc élének pont ez a feladata.
A súlypont előrehelyezése és lejjebb vitele
A kezdő síelők megpróbálnak úgy síelni, mint a nagyok, azaz egyenes háttal, nyújtott lábakkal. Ez nem fog menni. A sílécen fontos, hogy hova helyezzük a súlypontunkat. A kezdő síelők ösztönösen kicsit hátradőlnek, ezáltal a súlypontjuk a kötés mögé kerül. Ez azért baj, mert ekkor a testet a combizmokkal kell megtartani, amely gyorsan el fog fáradni, a síléc eleje megemelkedik, felgyorsul (!) és mivel a léc iránytartásáért is a léc eleje felel, ezért bizonytalanabb lesz. A síbakancsok olyan kiképzésűek, hogy síelés közben kicsit előredől az alsó lábszárunk. A helyes síelési pozíció olyan, hogy a sípcsont rátámaszkodik a síbakancs nyelvére (ezért úgy kell felvenni a bakancsot, hogy a nyelve és a lábunk között ne legyen semmi gyűrődés, csomó, mert egész napos síelés alatt megőrjítheti az embert, ha ott valami bántja). Ha lassan megyünk, akkor nyugodtan felegyenesedhetünk, hogy a súlypont a kötés fölött legyen, de ha gyorsítunk, vagy kanyargunk, akkor érdemes a súlypontot kicsit előrehelyezni. Erre lehet használni például a botot tartó kezünket, amit előretartunk, vagy lejjebb gugolva előredőlni.
Ahogy a sebesség egyre nő egy lejtőn, annak arányában mélyebbre kell guggolni, mivel az alacsonyabban lévő súlypont stabilabb síelést eredményez. Kisebb lesz az elesés esélye.
Kanyarodás, kontra fékezés
A kezdő síelők először mindig fékezéssel akarják a sebességüket csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy nem használják ki a a síléc élében rejlő lehetőséget, hanem a menetiránnyal szembefordítják a lécet és lefelé csúsznak a lejtőn, de csak egy kicsit kanyarodnak, inkább fékeznek. Ez nagyon igénybe veszi az izmokat, gyorsan fárad az ember, ezért a helyes megoldás az, hogy a lécet annyira be kell dönteni, hogy a síléc éle vágjon bele a hóba. Ekkor a modern carling síléceknek csak az eleje és a vége ér a hóba, ráadásul a síléc ívben hajlik, így elkezdenek kanyarodni. Ezt a mozdulatot a korábban említett riszáló mozgással lehet kivitelezni. Ilyen módon a sebesség csökken, de nem erőből kell a lejtőn visszatartani magunkat, hanem technikából.
Egyébként félelmetes érzés, amikor a korábban csak fékezéssel közlekedő síelő, először megérzi, hogy a kanyarodás mennyire jól megy a mai modern carling lécekkel. Szinte kijelöli a pályán a kanyar ívét a léc. A rövid, rugalmas carling lécek akár 10-12 m-es sugarú körben is meg tudnak fordulni, de a keményebb lécek is 13-16m-es sugarat tudnak. Minél kisebb sugarú körben lehet fordulni egy léccel, annál könnyebb vele szlalomozni. A nagyobb sugarú lécek jó síelőknek ajánlottak.
Megállás fékezéssel - hokifék
Hosszabb pályán a síelők egyszer-kétszer mindig megállnak, hacsak nem az a cél, hogy egy-két perc alatt ledöngessenek a csúcsról a felvonó aljáig. Ha a pályán meg akarunk állni, akkor persze nem hóekével lassítunk le, hanem keresztbe tesszük a lécet, a külső lécet majdnem élre fordítjuk, a belső lécet kis terpeszben stabilizálásra használjuk és a lejtővel ellentétes irányba dőlünk. Ilyenkor a léc túrja a havat és pár méteren belül meg lehet állni. Nem jó az, hogyha ilyenkor egy köríven haladunk, mert ha a lécek előre mozognak, akkor előfordulhat, hogy a megállás után hátraesünk. A súlypontnak a menetirányhoz képest hátrafelé kell lennie, de csak annyira, hogy amikor lelassult a léc, akkor fel tudjunk egyenesedni. Aki tud korcsolyázni, annak annyit mondok, hogy ez olyan, mint a hokifék.
Udvariatlan és veszélyes dolog, ha nagy sebességgel megyünk egy álló társaság felé és csak az utolsó pillanatban akarunk "hokifékkel" megállni. Elsősorban a fékezéskor nagy mennyiségű havat kotrunk a többiek arcába, másodsorban ha elrontjuk a féket, valamiben megakadunk, vagy nem tökéletes a kivitelezés, akkor belevágódhatunk az álldogáló csoportba, balesetet is okozva. Mint korábban említettem mindenképpen a szélén álljunk meg. Ha egy csoport áll a pálya szélén, és hozzájuk akarunk csatlakozni, akkor ne a csoport legfelső tagja fölött akarjunk megállni, mert ha nekimegyünk, akkor az egész csapat borul, hanem a csoport alsó végére álljunk be. Különösen igaz ez kezdőknél is. Ha sorban haladnak a kezdő síelők, akkor mindig sorban álljanak meg egymás mellett és a következő mindig a sor legaljára álljon.