Mit jelent a politikában a bal és a jobb oldal? Gazdaságban, társadalomban, gondolkodásban, vallásban?
Szélső bal oldal - kommunizmus
A szélső baloldali politika azt gondolja, hogy a termelő eszközöknek a "dolgozó nép" tulajdonában kell lennie. A magántulajdon szükséges rossz és mindenképpen elvetendő. A dolgozó népnek kell minden felett uralkodnia és a megtermelt javakat egyenlően kell elosztani. Az egyenlősdi miatt a tehetségesebb, szorgalmasabb emberek ugyanannyit kapnak, mint a tehetségtelen, lusták, ezért egy idő múlva. az emberek nem közvetlenül érdekeltek abban, hogy dolgozzanak, termeljenek. Persze ideológiát lehet gyártani, de az emberek gondolkodását az csak nagyon kis mértékben tudja változtatni a mindennapokban. Ezt hívják kommunizmusnak. A közelmúlt és a jelen működő kommunista változatai mindig a nép elszegényedésével járt együtt. A gazdaság visszaesik, a hibák, a munka elkerülése rontja a termelést, a motiváció eltűnik a munka iránt. Az egyenlősdi azt is eredményezi, hogy a különböző típusú munkákért kapott fizetés nem tükrözi a munka valódi értékét. Egyes emberek alulfizetettekké válnak, míg mások több fizetést kapnak, mint megérdemelnek.
A szélsőbaloldali gondolkodás az egészségügyet, az oktatást fontosnak gondolja és egyenlő esélyeket próbál nyújtani minden ember számára. Ez az ideológia a megtermelt javakból is mindenkinek azonos "mennyiséget" próbál adni. A kommunista országokban az áruk ára elszakad az áru értékétől. Ez hiánygazdasághoz és a feketepiac kialakulásához vezet. A magas színvonalú egyenlő szolgáltatások fenntartása hosszú távon nem lehetséges, mert közben romlik a gazdaság teljesítőképessége és a szolgáltatások minősége is romlik. A kommunista országokban az áruk ára elszakad az áru értékétől.
A szélsőbalos hatalmon lévők megpróbálják az addigi elit esélyeit lerontani (kulákok nem mehettek egyetemre) és létrehozni az új elitet (munkásegyetem).
A kommunizmusban az emberek egyenlősége a társadalmi viszonyokban úgy nyilvánul meg, hogy mindenki egyenlő szinten van látszólag, de természetesen az ilyen társadalomban is kellenek irányítók, akik egy idő múlva "egyenlőbbek" lesznek másoknál, vagyis a közösből nagyobbat markolnak. Lehet, hogy látszólag ezek az emberek is átlagosan élnek, de valójában megteremtik maguknak a luxus lehetőségét. Oroszországban a "dácsa" fogalma, Magyarországon a "pártüdülő", Kubában a dolláros boltok és még sorolhatnánk azokat a különbségeket, amiben a kommunista elit jobb életet teremt magának, mint az átlagember.
Az ilyen országokban a bevételek gyakran a termelő munkából származnak, ezért a bevételeket leginkább a munkából lehet megtermelni. A kommunista országok előbb-utóbb nem tudják a saját privilegizált embereiket eléggé megfizetni, ezért azok elmennek és így a gazdaság még jobban leromlik.
Az egyre fokozódó nyomort csakis autoriter, diktatorikus módszerekkel lehet fenntartani, ezért az ilyen országokban minden állami kézbe kerül. A propaganda nem a valódi híreket közvetíti, stb.
A gazdasági és társadalmi döntések minden esetben a hatalmi elit fennmaradását szolgálják. Az ilyen államoknak a gazdasági mélyrepülés hozhatja el azt, hogy esetleg megváltozhatnak. Közép- és Kelet Európában 1980-1990 között több ország szinte egyszerre jutott el a kommunista ideológiáktól, a nyugati típusú demokrácia felépítéséig.
A szélsőbaloldali gondolkodás kizárja a hagyományos vallást, mert az ideológiai versenytársa. Valójában elsősorban hatalmi okok miatt nem fér össze a vallással, mert a papság más ideológiát hirdet, mint a szélsőbalosok.
A szélsőbal gyakran az addigi hagyományok, társadalmi normák helyett új normákat, hagyományokat próbál megteremteni, azonban az új gondolatok gyakran a nép addigi életével szöges ellentétben vannak és szinte sohasem tudnak gyökeret ereszteni, ezért eleve kudarcot vallanak.
Szociáldemokrata
A szociáldemokrata, baloldali gondolkodás azt gondolja a gazdaságról, hogy a gazdasági törvényszerűségeken belül a dolgozó embereknek - ne nevezzük dolgozó népnek - olyan jövedelmet kell biztosítani, amely megfelelő életszínvonalat biztosít számukra nyújtani. Lehetnek különbségek a különböző munkát végző emberek között, amelynek nyomán vannak társadalmi különbségek, de bizonyos alapvető emberi jogok, értékek mentén a társadalom minden tagjának alanyi joga van bizonyos szolgáltatásokhoz hozzájutni. A társadalmi különbségeket a jövedelmek progresszív adózásával csökkenti. A kis jövedelműek alig fizetnek adót, a nagyobb jövedelmekből pedig arányaiban egyre több adót kell fizetni. Ez elméletileg oda vezet, hogy a nagy jövedelmű emberek a társadalom működéséhez arányában többet fizetnek be a közösbe, amit aztán az állam úgy oszt el, hogy bizonyos mindenki számára szükséges és jó szolgáltatásokat visszaoszt. Ilyen módon ez a társadalom a szegényebb és a gazdagabb embereknek is biztosítja a megélhetéshez szükséges erőforrásokat.
Az ilyen társadalomban az emberek motiváltak a munkájuk iránt, mert a munkájuk eredményét élvezhetik. A motiváció azt is jelenti, hogy érdekli őket a fejlődés. A különböző fajta munkák, az áruk, a szolgáltatások ára a valódi értékükhöz közeli állapotban vannak. Csak ritkán vannak túl- vagy alulértékelt munkák. Ebből az következik, hogy egy átlagos kétkezi munkás hasonló bért kap, mint egy szellemi dolgozó vagy adminisztrátor egy hivatalban. Ez a társadalmi megbecsülést is segíti.
A szociáldemokrácia a jogállam nélkül nem működhet. A jogrendszer biztosítja a kereteket arra, hogy a lefektetett elvek valóban érvényesüljenek. Mivel az "erősek" szinte mindig megpróbálják a magánérdekeiket érvényesíteni, ezért az állam feladata az, hogy aki jogtalan előnyöket szerez magának, azt felderítse és megbüntesse. Ez azt feltételezi, hogy a bűnüldözés hatékony, de jogszerűen működik, a bíróságok függetlenek a végrehajtó hatalomtól, mert a hatalom birtokosai között is szinte mindig vannak elkövetők és a törvényhozók (jogalkotók) sem függnek a végrehajtó hatalomtól és a bíróságoktól.
Konzervatizmus
A konzervatív ember = maradi - gondolják sokan, de ez nem igaz. A konzervatív ember a meglévő helyzeteket, a társadalom meglévő állapotát akarja megtartani, megőrizni a jövőnek, hiszen a múltban bevált, működik. A konzervatív ember nem akarja megmagyarázni, hogy ez vagy az miért jó, mivel azt nem kell megmagyarázni. Ilyen módon a konzervatív emberek dogmák szerint élnek, mivel általában nem gondolkodnak el azon, hogy valami miért alakult ki így vagy úgy. A konzervatizmus tiszteli a társadalomban magasabb grádicson álló embereket, mert azt gondolja, hogy azért kerültek olyan helyre, mert megérdemlik. A konzervatív ember bizonyos mértékig becsüli a nála alacsonyabb sorban lévő embereket, de valószínűleg nem tiszteli őket, hiszen fölöttük állónak gondolja magát.
A konzervatív gondolkodásmód a működő rendszerek további változatlan működését tudja szolgálni. A konzervatizmus persze nem szakad el az önérdektől, tehát a konzervatív ember ha egy kis plusz, esetleg nem teljesen legális keresetre szert tud tenni, azért azt elveszi. Erre mondják, hogy konzervatív vagyok, de nem hülye. A konzervatív ember gyakran előíÍtéletek mentén gondolkozik. Szinte sohasem veszi a fáradtságot arra, hogy az igazságnak mind a két vagy több oldalát megismerje. Elegendő neki az, ami igazolja az amúgy is meglévő véleményét.
A konzervatív abban hisz, hogy a jelenlegi rendszer jól működik és azon nem kell változtatni, de kapkodja a fejét, ha váratlan eseményekkel találja magát szembe, legyen az társadalmi (migránsáradat), gazdasági (világválság) vagy magánéleti (az egy szem kislánya elszökik egy nincstelen fiúval).
A konzervatív gazdaság hisz a bizniszben és azért dolgozik. A konzervatív ember nem eredendően jobb- vagy baloldali, de gyakrabban áll a jobb oldalon. A konzervatívok gyakran vallásosak, hiszen a vallások mindegyike tekintélyelven, dogmákon alapul. A vallás talán a legkonzervatívabb jelenség a világon.
A konzervatívok erkölcsösek, mivel a működő társadalom része az erkölcs, ezért azt megpróbálják betartani.
Jobboldaliság
A jobb oldali ember tiszteli a társadalomban felette állókat és nem kérdőjelezi meg azok hatalmát. Ebben a konzervatívokra hasonlít. Nem tiszteli a nála szegényebbeket, elesetteket. A jobboldali embernek fontosak a külsőségek. Milyen autója van, hova megy nyaralni, egyáltalán megy-e nyaralni. A jobb oldali ember lehet, hogy keményen dolgozik és lenézi, semmibe veszi azokat, akik nem dolgoznak, nem úgy élnek, mint ő. Úgy gondolja, hogy aki dolgozik annak jusson, aki nem dolgozik, az legfeljebb alamizsnát kapjon. Nincsen szolidaritás! Akkor esik pofára, ha valamilyen okból őt is az árnyékos oldalra sodorja a szél, mert az elvbarátai őt is kiközösítik.
A jobb oldali ember sokszor konzervatív, mert ha a "biznisz" jól megy neki, akkor miért is változtasson. A jobb oldali ember gyakran előítéletes. Üldözi a másságot, legyen az más bőrszín, más szokások, más nemi identitás, más gondolati megközelítés. A jobb oldaliak gyakran a bal oldali gondolkodókat lenézik és ellenségnek tekintik. Gyakran kirekesztő módon beszélnek, tesznek, hiszen úgy gondolják, hogy a jelenlegi a világok legjobbika. A jobb oldaliak nem feltétlenül vallásosak, de gyakran úgy tesznek, mintha azok lennének. Tisztán érdekből.
A gazdaságban a jobb oldali ember a magántulajdon szentségében hisz. Amit valaki egyszer megszerzett, az már az övé és senki sem veheti el tőle. Valójában mindegy, hogy milyen módon szerezte meg. A jobb oldali ember sokszor "vállalkozó", ami azt jelenti, hogy saját vállalkozását üzemelteti és a neki dolgozó emberek az ő tulajdonai. Annyit juttat a vállalkozás hasznából számukra, amennyiért nem mennek el máshová dolgozni.
A jobb oldali ember gondolkodásának sorrendje: enyém, a családomé, a barátaimé, a környezetemé, ....... esetleg a társadalomé. Vagyis a jobb oldali emberek minden esetben a saját csoportjukból indulnak ki és ha lehet nem törődnek másokkal. Ezt az önző, harácsoló attitűdöt csak a törvények tartják kordában, illetve a bűnüldözés és a lebukástól való félelem. Mivel ezek az emberek a legritkábban törődnek másokkal, ezért kényszeríteni kell őket az adózásra is, amit legszívesebben elkerülnek. Ha egy jobb oldali kormány hatalomra kerül, akkor általában csökkenti az adókat, olyan módon változtatva, hogy a jól kereső emberek még jobban keressenek. A közszolgáltatásokat lehetőség szerint a minimális szintre fogja vissza. A munkanélküliekről feltételezi, hogy nem akarnak dolgozni és ezért a segélyezést is csökkenti. Az ilyen országokban a biznisz be szokott indulni, azonban a társadalom elszegényedik. Az ilyen társadalomban a hatalmon lévő elit - a nélkülözhetetlenek - rohamosan gazdagodni kezd, a nép - a lecserélhetők - szinte minden csoportja szegényedni fog. A szegényedés mértéke csak attól függ, hogy a nép mennyire ellenálló, a társadalmi rendszer mennyire képes kivédeni a törvénytelen, korrupciós folyamatokat.
A jobboldaliak alapvetően korruptak, ha megtehetik gondolkodás és erkölcsi gátlás nélkül elveszik a másét. Utána pedig az már az övék. Persze ha más veszi el az övékét, az már baj, de az ellentmondás nem ingatja meg a nézeteiket. A fentiekből adódóan a jobb oldali politikusok gyakran populisták is, hiszen tudják, hogy például egy szélesebb választói réteg ki fogja vágni őket a hatalomból, ha kinyilvánítják a foguk fehérjét, ezért ilyenkor azt mondják, amit a nép hallani akar és nem az igazat.
A populista gondolatok, szavak és tettek addig jellemzőek a jobb oldali politikusokra, amíg a hatalmuk nem lesz szinte korlátlan. Ha a hatalmuk korlátlan, akkor jönnek a fasiszták.
Szélsőjobboldali, fasiszta gondolkodás
A szélsőjobboldali emberekre minden igaz, amit a jobboldaliakra elmondtam. A különbség az, hogy ők már nem akarnak tetszelegni a világ előtt. Nincsenek gátlásaik azzal kapcsolatban, hogy saját maguknak milyen módszerekkel szerzik meg az előnyöket, az anyagi javakat és általában az erőforrásokat. A gondolkodásuk gyakran sematikus, hatalommániás. Szeretik az egyenruhás testületeket, mert akkor érzik jól magukat, ha megmondják nekik, hogy mit kell tenni. A fasiszta vezérek persze nem buták, hanem árnyaltan gondolkodnak és kihasználják a náluk ostobábbakat. A szélsőjobbosok és a fasiszták feltétlen tiszteletet adnak a fölöttük állóknak és lenézik az alattuk állókat. Semmiféle társadalmi szolidaritás nincsen bennük. Ha lehet, akkor nem is foglalkoznak az elesettekkel, a gyengékkel, betegekkel. A másként gondolkodókat gyakran meg akarják semmisíteni, ki a akarják zárni mindenből, hiszen a másság alapvetően kérdőjelezi meg az egysíkú gondolkodásukat.
Az ilyen gondolkodású emberek a hatalomban bármit elvesznek bárkitől, erkölcsi gátlásaik nincsenek és a lecserélhetők nagy tömegei általában nyomorba kerülnek. A hatalomra kerülő szélsőjobbos politikusok gyakran autoriter, vezérelvű államot hoznak létre és egy központból irányítják a folyamatokat. A vezér szava szent. Aki nem áll be a sorba, azt "kilövik" és senki sem tehet mást, mint amit a vezér mond. Az ilyen állam először lassú, majd később gyorsuló hanyatlásnak indul, bár a legszűkebb elit - a nélkülözhetetlenek - gazdagodása folyamatos. A középosztály elveszti vagyonát, hiszen ők a lecserélhetők részei.
Nem vallásosak, mert a vallás erkölcsi tanokat is előír, márpedig ők az egyéni érdekeiket mindenek elé helyezik. Az ilyen emberek már nem is populisták, hiszen úgy gondolják, hogy nem szükséges takargatni a saját életüket.
A kör körbeér
A jobb- és baloldal kifejezés a XVIII. század francia parlamenti ülésterem beosztásából származik. Az elnöktől jobbra helyezkedtek el a királyság képviselői, a társadalom konzerválását akarók, míg a bal oldalon a forradalom, a polgárság képviselői. A fentiek alapján a szélsőjobb és szélső bal kifejezések már talán nem csak az ülésrendből származnak, hanem a gondolkodás szélsőséges megnyilvánulásaiból is.
A szélsőbalos és szélsőjobbos - kommunista és fasiszta - jellemzőket visszanézzük, akkor jól látszik, hogy mind a két gondolkodásmód kirekesztő és kizáró jellegű. Az ilyen gondolkodás, főleg ha politikai hatalomhoz jut egyenesen vezet el az autoriter, gondolkodásig, a vezérelvű egyszemélyi hatalomig. Véleményem szerint az autoriter hatalomnak mindegy, hogy fasiszta vagy kommunista. Mindegyik esetben a rendszer működési zavarai előbb-utóbb olyan romlást idéznek elő a társadalom és a gazdaság minden területén, hogy a problémákat már csak eltakarni lehet, ködösíteni minden áron - populistának lenni, és a különböző társadalmi csoportokat a lehető legjobban elnyomni. Ebben a tekintetben tehát a kommunisták és a fasiszták nem különböznek egymástól. Abban a pillanatban, ahogyan egy társadalomban megjelenik a vezér gondolata (Führer!) az már fasisztoid, vagy kommunisztikus irányú lesz.
Mérsékelt ideológiák és a siker
Az emberi társadalom annyira összetett, annyira sok rétegű, a benne szereplő emberek egyéni gondolati annyira esetlegesek, hogy nem létezik olyan egységes eszmerendszer, amely mindenkinek jó lenne. Nincsen tiszta megoldás! Véleményem szerint egy bonyolult rendszert egyszerű megoldásokkal nem lehet működtetni, csak elrontani. Sok szélsőséges politikus, és közember is azt hiszi, hogy a társadalomban a problémákat meg lehet oldani egyszerű eszközökkel.
A XX. század második fele azt bizonyította, hogy ha a politikai, illetve a gondolkodásbeli ellentéteket a résztvevők képesek tárgyalások, megbeszélések és kompromisszumok mentén feloldani, akkor a társadalom egészségesen tud fejlődni és az emberek életszínvonala - ami talán a legfontosabb - ennek mentén gyorsan tud emelkedni.
Véleményem szerint egy társadalomban a különböző véleményen lévő embereknek kommunikálni kell egymással, megérteni a másik álláspontjait és ütköztetni a véleményeket. Csak ez a módszer alkalmas arra, hogy a társadalom sok területéről érkezők igényei kielégíthetők legyenek. Igenis szükség van bal oldali és konzervatív gondolatokra is! A bal oldali gondolatok a különböző okokból alacsony sorban lévő emberekről való gondoskodást jelenti, a jobb oldali gondolkodás pedig azt a húzóerőt, amely a gazdaságban a vállalkozást erősíti, a gazdasági hasznot hozza. A jobb oldali gondolkodás a fennálló rendet működteti a bal oldaliak pedig megpróbálnak válaszokat adni a világ változására. Könnyebben fogadják el az új kihívásokat és adnak rájuk újfajta válaszokat, ráadásul a társadalom csak akkor marad egészséges, hogyha a különbözően gondolkodó, cselekvő emberek újra és újra meg tudják kérdőjelezni a fennálló rendet és a változásokra tudnak változtatásokkal reagálni.
Erre sokan azt a választ adják, hogy Kína társadalma évezredek óta szinte változatlan, de azt a nyugat-európai emberek nem tudják elképzelni, hogy ez milyen áldozatokkal járt és jár. Nyugat Európában és az Egyesült Államokban töredéknyi ember él Kínához képest és a jólét ennek ellenére általános.