1957 február 8-án születtem.
Anyám a Harminckettesek tere környékén egy mellékutcában dolgozott (a Duna felőli oldalon a gyerek nadrágját tépő kutya szobra mellett megy be az utca) bölcsődében (Krúdy utca). Még emlékszem rá - bár lehet, hogy csak elbeszélésből - hogy villamoson jártam be vele a bölcsődébe végig a Körúton, de azt tudom, hogy a szobortól féltem a kutya miatt. Elég sokáig féltem a kutyáktól, mert anyai nagyanyámat egyszer Vigántpetenden, amikor egy távoli rokonnál voltunk látogatóban, bokán harapta egy kutya. A mai Felhévízi úton féltem is járni, több ugatós kutya is volt a házaknál...
Kisiskolásként (első osztály) az Ürömi úti általános iskolába jártam, (ma Újlaki általános iskola), mellette, a Lublói úton volt egy óvoda, oda jártam óvodába.
Azt tudom, hogy legalább egy olyan kemény tél volt amikor óvodás korú voltam - szerintem nem csak egy -,
hogy végig lehetett szánkózni a Csejtei utcán (az egy meredek utca ma is. A József hegy még nem volt beépítve ennyire, a József hegyi kilátótól kis megállással végig le lehetett szánkózni a Csejtei utca aljáig, ahol a Pusztaszeri úton keresztben jött a busz. Tudtuk, figyeltünk rá, nem emlékszem gázolásra.
Nyáron is "szánkóztunk", volt valaki a házban, aki némi deszkákból meg 4 golyós csapágyból "gokartot" csinált. Még kormányozni is lehetett, az első tengely elfordítható volt egy csapszegen.
1965 telén - akkor voltam másodikos - a karácsonyi szünetben Karácsony és Szilveszter között elköltöztünk a Csejtey utcából Lágymányosra, az akkor épült lakótelep utolsónak átadott házába. A szüleim szövetkezeti lakásra fizettek be harminc éves részletfizetésre. Ez 1995-ben járt volna le, de már évekkel előbb kifizették egy összegben a hátralékot. A részletek kezdetben terhet jelentettek, biztosan - még kicsi voltam - de nem változtak később sem, így egyre könnyebb lett. Rémlik, mintha beszélgettek volna róla, érdemes-e egy összegben kifizetni a maradékot, de aztán kifizették.
A második félévet már a Baranyai utcában jártam iskolába, noha a körzet szerint a ház a Bogdánfy utcai sulihoz tartozott. De közben volt a Budafoki út, már akkor (1965) is forgalmas volt. Zoli azonban oda járt óvodába. Akkorra már velünk lakott anyai nagyanyám, Varga Lajosné, született Hoffmann Mária is.
Mire felsős lettem, 4 évre hozzánk költözött unokanővérem, Locsmándy Edit, apám nővérének idősebb lánya. Ő a Hunfalvyban érettségizett. Nagyanyám 1976-ban halt meg.
Én 1975-ben érettségiztem a József Attila Gimnáziumban a Villányi úton. 1975 őszétől 1976 nyár végéig (11 hónapot) katona voltam, 77-től 1981-ig jártam egyetemre az ELTE TTK Földtudományi szakára geológus hallgatóként.
Közben táncoltam. Éjjel-nappal. Heti 3 próba az ELTE táncegyüttesben - ahol, mint kb. tíz évvel később megtudtam tőle - anyám is táncolt valamikor - korábban sosem mondta -, aztán szombatonként táncház, vagy keddenként táncház e Fehérvári úti Művelődési Házban a Muzsikás együttessel, stb.
A Molnár utcában vagy a Kassák klubban ismerkedtünk meg anyátokkal Katival.
Valahol van itthon egy Biblia, egy kis méretű, fekete, a borító belső oldalán van egy családfa dátumokkal, amelyeket összeszedtem, majd apám halálát is be kell írnom.