Anyukám a Budapesti Történeti Múzeum gazdasági vezetője, korábban gondnoka volt, nagy ember. Minden kiállítás lebontása után a lebontott faanyagot felajánlotta az általános iskolánknak - ahova egyébként a bátyám is járt - ilyen módon nekem mindig volt egy kis hátszelem.
Az igazgatóhelyettesünk, aki korábban katona volt, és kémiát tanított nekünk lövészklubot működtetett az iskola alagsorában. Voltak légpuskák és mi rendszeresen jártunk oda lövöldözni öten, hatan. Ilyenkor persze csak néhány lőszert kaptunk, mert a lőszer akkor is drága volt. Annyit gyakoroltunk, hogy tudtuk kezelni a fegyvereket biztonságosan és egész jól is lőttünk. Egy alkalommal a szakkör közben felhívták a főnököt valami indokkal és ott maradtunk egyedül. Akkor már volt olyan, hogy nem csak lőlapra, hanem a lőtérre kitett üres lőszeres dobozra lőhettünk - játszhattunk. Ekkor kidobtunk egy dobozt és az állások két végére állva azt játszottuk, hogy a dobozt be kellett lőni a másik oldal kapujába, Körülbelül húsz perc alatt kiürült a lőszeres doboz, amit valószínűleg legalább egy hónapra szánt a főnök. Mikor visszajött látta az eredményt és az aznapi lövész szakkörnek vége lett. mindenesetre jót szórakoztunk.