Az egyik ősszel a "szakadt" haverokkal kódorogtunk a városban és azon tűnődtünk, hogyan üssük el a péntek vagy szombat estét - már nem tudom melyiket. Mivel mindannyiunknak voltak a szakadtakon kívül más haverjaink is, ezért az egyikünk feldobta, hogy a Gellérthegyen egy házban az egyik ismerős éppen házibulit szervez. Ugyan nem vagyunk meghívva, de ha elmegyünk csak nem dobnak ki.
Elmentünk gyalog a házhoz. 1977-78-at írunk. A ház előtt óriási kert volt és egy kanyargós sóderrel felszórt út vezetett a házhoz, az út mentén térdig érő kis lámpákkal. Szóval igazi úri villa volt, úri, gazdag gyerekekkel. Az iskolánk összes, általam nem nagyon kedvelt úri fiúja ott volt, mi pedig beállítottunk szakadtan (rockeresen) legalább hárman-négyen. (Valójában azért nem szerettem az úri fiúkat, mert sikeresek voltak a lányoknál és tényleg nem foglalkoztak semmivel a szórakozáson kívül - gondoltam akkortájt.) egy ideig elvoltunk, megpróbáltunk "beilleszkedni", de ez ab-ovó lehetetlen volt, ezért elkezdtük törni a fejünket valami hülyeségen. Végül azt találtuk ki, hogy az emeleti WC / fürdőszobában az összes tusfürdőt, sampont beleöntöttük a kádba, és megnyitottuk a kádat - de közben eldugaszoltuk a lefolyót. Vártunk, amíg a hab kiömlött a fürdőszobában, majd leléceltünk. Talán a víz is kifolyt. A történetet itt meséltem el. Utána persze elszeleltünk, mert nem akartuk a konfliktust felvállalni. Azt gondolom, hogy a háziak észrevették és megoldották a dolgot.