Már kezdő tanár koromban tudtam, hogy van egy olyan terület a kezemben, amellyel szeretnék a lehetőségek szerint sok pénzt keresni. Sajnos azonban 1986-1992 között ez nem valósulhatott meg, mert az egyetemen szerzett tudásom kevés volt hozzá, éppen csak kezdtem a pályát és sok egyéb dolgom is volt. Először az informatikai tudásomat 1992-be tudtam használni, amikor is egy három hetes útra Sheffieldbe vitt a jó sorsom. Egy távoktatási kurzuson vettem részt, amely alapjaiban megváltoztatta az életemet, de erről majd később.
Ezután elkezdtem olyan szoftverek és informatikai dolgok iránt érdeklődni, amelyből a későbbiekben kereshetek pénzt. Addigra már biztos voltam abban, hogy a tanári pálya anyagi lehetőségei és kilátásai nem elégítenek ki, ezért egyre inkább erősödött bennem az a gondolat, hogy informatikai vállalkozást kellene indítanom és később abból kellene megélnem.
1993-ban először is belevágtam néhány apróbb fejlesztésbe, amelyek közül volt amelyik sikeres lett és volt amelyik nem. Ez a tapasztalatszerzés ideje volt. Egy ügyviteli alkalmazást kezdtem fejleszteni egy cégnek, amelynek fejlesztése sokáig tartott - több, mint fél év - közben a cég a mindenkori igényeit többször is módosította és végül az alkalmazás nem született meg, de azért kerestem vele valamennyi pénzt.
1995-ben néhány barátommal alakítottunk egy céget Europr BT, majd később Kft lett, amelynek a célja informatikai szolgáltatások nyújtása és kereskedelem volt. Mi alapítók szám szerint 6-an voltunk és abban egyeztünk meg, hogy az addig külön végzett tevékenységek a továbbiakban is külön maradnak, de egy cég alatt. A kezdeti felbuzdulás után ketten kiváltak a cégből és végül András, a felesége Mary, Misi és Én maradtunk a cégben. Így is dolgoztunk benne. Sajnos Andrásnak olyan koncepciója volt, amely csak hosszú idő múlva vált teljesen világossá. Ezt a céget ő tulajdonképpen egy tevékenység fedőcégének hozta létre és a tevékenységből akart megélni és minden másra sajnálta a pénzt. Misire és rám is. A cég fő területe az elején számítógép és alkatrész kereskedelem volt. Volt egy zavaros elszámolási metódus. András és Mary ebből élt. Misi és én a saját bevételeinkből éltünk, azaz ami tevékenységet bevittünk a cégbe annak eredményét tudtuk kivinni. Egy idő múlva Misi különböző tevékenységeket és háttérmunkát végzett, míg én elkezdtem a számítógépek összeszerelésével, javítással foglalkozni, illetve rendszergazdai szolgáltatásokat is végeztem.
Később túl sok volt a feladat és szükség volt egy-egy alkalmazottra, illetve külső vállalkozók bevonására is. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az alkalmazottaknak nem elég a bér és nagy volt a fluktuáció, de ekkorra a számítógép javítást, szervízelést, beszerzést már nem én végeztem, hanem csak rendszergazdai feladatokat láttam el partnereknél. 2000-es évek elején két nagyobb lélegzetű fejlesztésben vettem részt, amelyből az egyik eredményét sok éven keresztül használták is, míg a másik fejlesztése nem fejeződött be. Ezek webes alkalmazások voltak.
Ennek kapcsán további fejlesztési tapasztalatokra tettem szert és úgy döntöttem, hogy én inkább a webfejlesztések felé orientálódom, mint hálózati rendszergazda leszek. Azért 2010-ig dolgoztam ezekben a projektekben és bár egyre kevesebb időt töltöttem a céggel, de azért hasznos volt nekem. Kb. 2008-ban András egyszer átvágott engem majdnem félmillió forinttal úgy döntöttem, hogy a jövőben kikerülöm és nem fogok a cégen keresztül semmiféle szerződést hozni. Végül 2012-ben kiszálltam a cégből és annak minden tevékenységéből. Innentől már csak az igazgatóságra koncentráltam.
Mit adott a cégesdi?
Egy fontos szemléletet. Azt, hogy az ember sokszor csak magára számíthat. Azt, hogy az ember sok olyan dolgot is meg tud valósítani, amit korábban nem is képzelt. A profi hozzáállást egyes dolgokhoz. Azt, hogy vigyázni kell, mert az, aki a barátomnak mondja magát nem biztos, hogy a jóakaróm. Legalább annyi pénzt, mint amit a tanárkodással kerestem. Ebből tudtam elutazni Nyugat Európa sok városába, nyaralni Horvátországba és így tovább. Ha ez nem lett volna...
Mit vett el a cégesdi?
Időt, energiát és a kapcsolatok ápolását. Valójában nagyon sok mindent a cég miatt feláldoztam, többek között az egészségemet is. Amikor cukorbeteg lettem 2004-ben, akkor határoztam el, hogy nem leszek életem végéig négykézlábon mászkáló rendszergazda és nem dolgozom halálra magamat. Ekkortájt fordultam a fejlesztés felé és ekkor határoztam el, hogy iskolavezető leszek egyszer. Az lettem.