Az internetes kommunikáció sablonja:
Az internetes kommunikáció párbeszéd jellegű. A kommunikációt rendszerint egy böngésző kezdeményezi egy felhasználó számítógépéről úgy, hogy a böngésző parancssorába beírjuk egy internetes tárhely címét.
A kérés elindul az internet felhőn keresztül egy szerver felé, amely valahol a világon van. Lehet a szomszéd szobában, de lehet a világ másik felén is. Az sem érdekes, hogy közben milyen technológiát felhasználva kerül át a kérés a szerverhez. Egyébként a kérés tulajdonképpen egy fájl, aminek szerkezete van. Erről majd később lesz szó.
A szerver számítógépen fut valamilyen WEB kiszolgáló program (webszerver: Apache, IIS, NGINX vagy valami más), amely fogadja a kérést.
A kérés jellegétől függően a saját háttértárán megkeresi a kért fájlt. Ha az egy sima HTML oldal ( vagy kép, vagy film, vagy CSS, Javascript fájl), akkor a tartalmát beolvassa és kiküldi a kérést feladó számítógépnek.
Ha a kérés egy szerver oldali programozási nyelv fájlja (PHP, JAVA, stb...), akkor a szerveren lévő futtatómotornak átadja a kérést. A futtató motor megkeresi és beolvassa a megfelelő fájlt, és lefuttatja a programot a szerveren. Ha a szerveren futó program még a szerveren lévő adatbázis-kezelő programhoz is hozzá akar férni, akkor elküldi neki a saját programozott kéréseit, az adatbázis-kezelő válaszol neki és a program feldolgozza a kapott adatokat. Végül a szerver oldali program valamiféle kimenetet produkál, például kiír egy szöveget. Ezt a szöveget a futtató motor visszaküldi a web szerverének, és az pedig visszaküldi az interneten keresztül a böngészőnek.
A végén tehát megérkezik a kimenet a böngészőhöz.
A böngésző ezt a szöveget értelmezi (HTML, CSS, Javascript, stb.) kódként és ennek alapján megjeleníti a tartalmat. A megjelenítéséhez gyakran segédprogramokat használ a böngésző különleges tartalmakhoz.