Furcsa ez az év. Az elzártság, a távolságtartás éve. Mi felnőttek azt reméljük, hogy minden megy majd úgy tovább, ahogyan eddig, de nektek végzős tanulóknak ez az utolsó évetek.
Édesapám 1944-ben ment középiskolába Sopronba egy bentlakásos gimnáziumba. A tanév kezdete után pár héttel a világháború miatt katonák költöztek be az iskolába és a tanulókat hazazavarták. Így a tanév korán ért véget. Pár évvel később viszont elvégezte, majd egyetemre ment és egyenesbe került.
Kedves Végzős diákok!
Megvan bennetek minden tehetség és képesség arra, hogy utat törjetek és a sorsotokat úgy rendezzétek, ahogyan korábban gondoltátok, képzeltétek. Sajnos most ez a kacskaringós ösvény eltérített benneteket az egyenes útról. Reméljük az átmeneti állapot után rendeződnek a dolgok, persze nem lesz minden ugyanaz. Végül ti is újra visszataláltok arra az ösvényre, amelyen korábban indultatok és az átvezet benneteket a jövőbe.
Kedves Tanulók, Kollégák, Szülők és mindenki más!
Menjünk a dolgunkra, folytassuk a munkát tovább…