Kedves Végzős diákok, Tisztelt Szülők, Kedves Kollégák!
Csak elérkezett ez a nap is! Sokkal gyorsabban, mint korábban gondoltam! Hiába pörögnek az események, felgyorsult a világunk! Ifjú koromban úgy éreztem, hogy egy tanév mérhetetlenül hosszú és szeptemberben nem láttam a végét, most pedig pislogok egyet és máris itt van a május.
Kedves Diákok!
A vonat lassan begördül az állomásra. Ti leszálltok róla és folytatjátok az utat tovább. Ki így, ki úgy. Lesznek olyanok, akik dolgozni mennek és lesznek, akik tovább tanulnak.
Itt van egy gyönge kis vizsgaidőszak, amit mindenkinek képességei, felkészültsége alapján meg kell oldania. Sajnos a vizsgaidőszakra való felkészülés nem voltak zavartalan.
A két éve tartó járvány megváltoztatta nemcsak az oktatás formáját, hanem a közös ünnepeinket is. Két év óta először köszönhetünk el a ballagó diákoktól, tőletek úgy, ahogy évtizedek óta szokás ez az iskolánkban. Újra átélhetjük a búcsúzás megható, mégis szép és felemelő alkalmát. Tudjuk azonban, hogy nem messze tőlünk diákok ezrei ezen a tavaszon nem élhetik meg ezt a pillanatot. Számukra a felnőtté válás nem jelképes, hanem a háború iszonyú valósága.
A tovább tanulóknak az a feladata, hogy a választott szakmájukból igyekezzenek minél több ismeretet felszívni a következő időszakban. A tudás a tiétek, azt tesztek vele, amit akartok. Ez a hamuban sült pogácsa. Ha jól sáfárkodtok vele, akkor eligazodtok a világban, ha nem, akkor sokszor megvezetnek benneteket.
Szükség van rátok a jövőben is. Nem kell zseninek lenni, csak átlagosan jónak. Az elégséges nem elég, mert akkor a fűtés csak két év múlva kezdi felmondani a szolgálatot, a számítógépes hálózat csak másfél év múlva pusztul meg, a kinyomtatott oldalak csak kicsit állnak ferdén!
Azt remélem, hogy a vizsgákon és utána is odateszitek magatokat! Ez lesz az első igazi vizsgátok, de nem az utolsó! Az élet folytonos vizsga.
Társak nélkül nem megy! A szüleitek, barátaitok, tanáraitok sokat tettek azért, hogy ide eljuthattatok. Köszönjétek meg nekik!
Legyetek jók, ha tudtok...
Az Ukrajnában élő diákokra gondolva, értük engedjük majd égnek ezt a két léggömböt.