A zenében a legató szó azt jelenti, hogy: "kötve". A gitározásnál ez egy olyan technikát jelent, amikor két egymás utáni hangot nem pengetünk ki, hanem az ujjunkkal ráfogva a gitár egyik bundjára a hangot így szólaltatjuk meg.
Mikor érdemes ezt használni?
- Ha a zenei kifejezés ezt kívánja,
- ha nem vagyunk elég gyorsak, hogy kipengessük a hangokat.
A második indok persze nem feltétlenül valós, mert gyakoroljunk annyit, hogy ki tudjuk pengetni, de a gitárosoknak mindig vannak korlátaik, kinek hol. A technikára részletesen áttérve:
Ha a skála hangjai felfelé mennek, csak akkor pengetjük meg a húrt, ha az 1. ujjunkkal átlépünk a következő húrra, a többi ujj által lefogott hangokat úgy szólaltatjuk meg, hogy rácsapunk a megfelelő bundra és megszólal a hang.
Ha a skála lefelé megy, akkor a 3. vagy 4. ujjal lefogott hangot pengetjük ki, majd ezzel az ujjal egy kicsit meghúzzuk a húrt lelfelé. Amikor elengedjük a húrt, akkor a többi ujj által lefogott alsóbb hang szólal meg.
Végül az 1. ujjal lefogunk egy hangot megpengetjük, majd valamelyik további ujjal rácsapunk kalapácsként a megfelelő feljebb lévő hangra, majd utána azt elendejük és újra megszólal az alaphang. Ez a klasszikus zenében egydíszítésnek felel meg. Ha afelsőbb hang a 2. ujjé, akkor az alaphanghoz képest egy kis szekunddal lesz magasabb a díszítés.
Ennek a technikának hátránya a pontatlanság, a hangok elkenése. Hacsak lehet ne alkalmazzuk, kivéve a fenti két esetet.
Ez a technika alapvetően elektromos gitárokon műköik, mert ott a hang kicsengése hosszú és a nem megpengetett hang az erősítőknek és a többi effektnek köszönhetően elég hangosan szólal meg.