Hogyan kommunikáljon egy tanár ebben a változó világban?
Körülbelül 40 évvel ezelőtt a tanári kommunikáció egyszerű volt. A tanár tegezte vagy magázta a tanulót, a tanuló pedig magázta a tanárt és pont. Ma már a tanár-diák kommunikációban a világ változása miatt nagyon sokféle minta és lehetőség van, de a lényeg a következő.
Tisztelet, partnerség
Elmúlt az a világ, amikor a tanár volt minden tudás forrása és a tanulónak egyszerűen csak csüggni kellett a tanár szavain és akkor hozzájuthatott a szent tudáshoz.
Ma már bárki egy számítógép és internet birtokában hozzájuthat bármilyen információhoz és tudáshoz is. A tanár szerepe ma már inkább az, hogy a rendelkezésre álló és elérhető információk közül kiválogassa a fontosakat és azok megtanításával elvezesse a tanulót abba az állapotba, hogy meg tudja különböztetni a lényegeset a lényegtelentől.
Persze ez tényanyag közlését és megtanítását is jelenti, de egyúttal az elsajátítás módszereit is. A módszert, a lényegest és lényegtelent legegyszerűbben konkrét példákon keresztül lehet megtanítani.
A fenti folyamatban szükséges a tanuló aktív munkája is, ami együttműködést jelent a tanárral és nem csak befogadást. Az együttműködés alkalmanként jelent félreértést, pontosítást, meg nem értést és nagyon sok olyan interakciót, amely akár a tanuló és a tanár ellentétes véleményének kifejlődéséhez is vezet. Amikor ellentétes vélemények vannak a kommunikációban, akkor feszültségek is kialakulnak. A feszültségek kialakulását elsősorban a tanár oldalról lehet kezelni.
A feszültségek kezelése tehát elsősorban úgy működik, ha a felek partnereknek tekintik egymást. Partnerség azonban csak akkor lehetséges, ha a felek tisztelik egymást.