Szakképzés 2010-től - Duális képzés

Magyarországon a szakképzéshez - ugyanúgy, mint az oktatáshoz vagy a focihoz - mindenki ért, és azt gondolja, hogy a szakképzés egyfajta furcsa oktatás, amely egyébként oktatás, de van ott még valami szakma, szakmai gyakorlat és ehhez hasonló néhány dolog...

Először is a szakképzés sokkal eszközigényesebb, anyagigényesebb, mint a közoktatás valaha is volt és lesz.

A szakképzésben a közoktatás összes nehézségén kívül a szakmák megtanulásának nehézségei is megjelennek.

Ráadásul a lakosság úgy gondolja, hogy a "SZAKMA" valami szitokszó. A szülők a gyerekeiket gyakran nem akarják szakmát tanulni hagyni, hanem a felsőoktatás bűvkörében élnek

A szakképzés a magyar oktatás-képzés egyik sarkalatos pontja. A szakképzést az igények hozták létre korábban. Az volt a cél, hogy legyen elég szakmunkás, akik a kétkezi munkákat el tudják megfelelő minőségben végezni. Az utolsó 20 évben a szakképzés elrugaszkodott a valóságtól.

Az oktatás liberalizációja arra ösztönözte az iskolákat, hogy saját tanterveket, tananyagokat hozzanak létre és ennek kapcsán nem mindig megfelelő minőségű tananyagokat oktattak az iskolák. A liberalizáció miatt az iskolák nem mindig szabványos vagy eléggé korszerű berendezéseket és gépeket szereztek be, ráadásul a gazdasági változások odavezettek mára, hogy bizonyos szakmákban nem lehet oktatókat találni. Mindezek együtt azt eredményezték, hogy a szakmai oktatás színvonala változó lett, semmiképpen sem lehetett általánosságban magas színvonalú szakmai oktatásról beszélni.

Az utolsó húsz év társadalmi változásai is olyan irányban hatottak, hogy az ifjúságnak derogált a szakma tanulása és kialakultak hiányszakmák, például a fémmegmunkálás területén is.

Más szakmák, mint például az informatikai szakmák jó része hihetetlen technológiai változáson mennek át folyamatosan. A tudásanyag 5 évente teljesen megújul, és a szakembereknek a naprakész ismeretek elsajátítása óriási feladat, az iskoláknak ezen ismeretek átadása problematikus.

Le kell szögeznem, hogy gyakran nem a tanító tanárok tudásával, lelkesedésével vagy a diákok minőségével van a baj, hanem a rossz tananyagszerkezet okozza a hatékonyság hiányát.

Az elmúlt évtizedekben többször elindult a szakmai képzés megújításának programja, amely először az új OKJ bevezetését, majd Budapesten, és szerte az országban Területi Integrált Szakképző Központok TISZK-ek létrehozását eredményezte. Később a Szakképzési Centrumok létrehozásában látta az aktuális kormányzat a Szent Grált. 2020-tól bevezetett új rendszer visszahozza a 90-es évek elejének technikusi (5 éves) képzési koncepcióját, keverve a duális képzési koncepciójával.

TISZK-ek

A TISZK-eknek az a koncepciója, hogy a fenntartó, tulajdonos szakmaterületenként összevonja a különböző iskolákban meglévő eszközöket, szakembereket, azaz koncentrálja az erőforrásokat és nem engedi kialakulni párhuzamos képzéseket azonos szakmaterületeken.

Melyek a gondolat előnyei?

  • Nyilvánvalóan kevesebb épületet, tanár és eszköz szükséges ilyen módon, tehát költséghatékonyabb az oktatás.
  • Az koncentráció miatt magasabb színvonalú oktatást lehet végrehajtani így, mint korábban.
  • Az ipar és a kereskedelem különböző ágai jobban meg tudják fogalmazni igényeiket azzal kapcsolatban, hogy milyen tananyagot és hogyan oktasson a TISZK, mivel általában egy területen csak egy iskolát kell meggyőzni az igazukról.
  • A fenntartó jobban bele tud szólni abba, hogy az egyes iskolák milyen anyagot és hogyan kell tanítsanak.

Melyek a problémák?

  • Az intézkedések több tízezer tanár érdekeit sértették, mivel egyes iskolákban feleslegessé válnak szakmai oktatók, míg más iskolákban feleslegessé válnak közismereti tanárok. A pedagógusok eddig nem látott mértékű kényszerített mozgása indult el.
  • Az egyes intézményvezetők jó magyar szokás szerint foggal-körömmel ragaszkodtak korábban megszerzett eszközeikhez és az esetek jelentős részében a szakmai eszközök végülis nem állnak rendelkezésre a TISZK-ekben, mégis újakat kell beszerezni. Ez persze odavezetett, hogy a TISZK-ek tényleg új eszközökkel lettek felszerelve, de ez rengeteg pénzbe került.
  • A TISZK-ek óriási szakképző központként valójában a korábbi koedukált oktatás helyett újra egynemű diákokat tanító intézményekké válnak, mivel kevés olyan szakma van, amelyet mind a két nem képviselői gyakorolnak. Köztudott, hogy az ilyen egynemű osztályokban az osztályközössék tagjainak viselkedése deviánsabb,  mint a koedukált közösségek tagjaié. Az 1960-as években vált általánossá a koedukált oktatás, vagyis visszatértünk erre a pontra.

Centrumok

A centrumok létrejüöttének oka ugyanaz, mint ami korábban a TISZK-ek létrejöttének. A különbség a koncentráció minősége. Míg a TISZK-ek laza szövetségek voltak és az EU-s projekt lejártával értelmetlenekké váltak, hiszen kiderült, hogy az oktatás átszervezése szinte minden iskolában hatalmas anyagi, erkölcsi veszteségekkel járt. A Centrumokban a pénzügy, munkaügy és általában az irányítás 8-16 iskolát fog össze. A Centrumok fenntartóként viselkednek - hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az önkormányzatok - és koordinálják a Centrum iskoláinak munkáját. A Centrumok Budapesten szakmai alapon szerveződtek, míg vidéki városokban, megyékben területi alapon. Bár a pénzek elosztása a Centrumokban optimálisabb, mint korábban, de mivel az állam nem tesz bele elegendő pénzt, ezért az iskolák lassú romlásának lehetünk tanúi.

2020-as Szakképzési törvény

A 2020-ban életbe lépett szakképzési törvény lehetőség, de fenyegetés is. Az igazi hatását csak néhány év múlva tudjuk megmutatni. A 2010 utáni oktatáspolitikának az volt a központi gondolata, hogy a tanároknak legyen egy életpálya modellje, amely majd mindenkinek megteremti az anyagi biztonságot. Mivel az állam az oktatást tudatosan alulfinanszírozza, mint sok más egyéb területet is - hiszen stadionokra kell a pénz - ezért az oktatási törvény különösen a szakképzésben a tanárok bérének emelkedését elerodálta. Ma már (2020-ban) a szakképzésben dolgozó tanárok bére az országos átlagtól messze elmarad.

A törvény tartalmazza azt az ígéretet, hogy a tanárok bére emelkedhet átlagosan 30%-ot, ami persze nem mindenkire igaz, hiszen kikerülnek a tanárok a korább közalkalmazotti területről és "egyéni alkuk" lesznek a bérek emelkedésének a forrásai. Nyilvánvalóan az egyéni alkuk csak látszólagosak lesznek, hiszen lesznek központi irányelvek - parancsok - , hogy milyen kategóriában milyen tól-ig határok között lehetnek a bérek. Azt gondolom, hogy az iskolavezetők - újból igazgatók - kezébe hasznos irányító eszköz kerül, mert valójában ők tudják, hogy kire van szükségük. Másrészt a belengetett összeg, főleg a szakmai oktatás területén nem elegendő arra, hogy a vállalati szférával versenyezzenek a szakmai tanárok.

Az új törvény minden szakképzésben tanuló számára előírja a duális képzésben való rélszvételt és ösztöndíjat, illetve speciális bért is ad a tanulóknak. ez is ösztönözhet.

Szerintem

A legfontosabb probléma a diákság minősége. Ez óriási, szinte megoldhatatlan probléma. A diákság az elmúlt évtizedekben gyökeres változáson ment keresztül. A mai diákok teljesen racionálisak a világ dolgaival kapcsolatban, másrészt irracionálisak. Csak azt hajlandók tanulni, ami nekik fontos, de valójában azt sem. Bizonyos szakmák anyagi elismertségük ellenére hiányszakmák, mert a diákok egyszerűen nem akarják tanulni, más szakmák pedig túltelítettek, holott nem bizosítják a megélhetést.

A középiskolás korosztály tisztelt képviselői sokszor írni és olvasni sem tanulnak meg az általános iskolában. Ezt az általános iskolában kellene orvosolni!

Hogyan képzelem el a problémák megoldását?

  • Differenciált bérezés - A problémák egy része megoldódik magától. A pedagógusok csak beilleszkednek az új környezetükbe, sokan elhagyják a pályát, mások megmaradnak. A magasan kvalifikált, bizonyítottan jó oktatókat mindenképpen megtartanám, anyagilag ösztönözném, sőt továbbképezném, azaz a humán erőforrás menedzsment rendkívül fontos. A jó szakembereket bűn kiengedni az intézményből és a pályáról. Általában is igaz, hogy az intézmény céljait világosan megfogalmazva a jutalmaznám az intézmény céljainak megfelelő munkát végző dolgozókat.
  • Az erőforrásaikat ne csak a középiskolás diákok kiszolgálására fordítsák, hanem cégek részére végezzenek béroktatásokat is, és az ilyenekbe kapcsolódhassanak be mindazok a tanárok, oktatók, akik valamilyen területen képesek magas színvonalon oktatni.
  • Az iskolák olyan szakmai területeken működjenek, amely kapcsán a koedukáció megvalósul.
  • Ösztöndíjak vagy bérek rendszere a tanuló diákok számára.
  • Propaganda a különböző szakmáknak, a területen dolgozó cégek részvételével.
  • Az új képzések kidolgozásába a tanárokat be kell vonni és folyamatosan karbantartanám az oktatás tudásbázisát. A tudásbázist einformatikai alapokon lehetne használni.
  • A szakmai oktatásnak az alapja a gyakorlat. A gyakorlati oktatás alapja az, hogy a tanár egyénileg is foglalkozik a tanulócsoport minden egyes diákjával.
  • A fenti gondolatokon kívül mindenféleképpen a diákokat meg kell tanítani az adott szakmában való létezés elemeire, tehát kirándulások, szakmai kiállítások, gyárlátogatás, üzemlátogatás. Ezeknek a fogalmaknak vissza kellene adni a régi jelentésüket.