Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Végzős diákok, Kedves Szülők, Hozzátartozók és Kollégák!
Mondhatnék nagy frázisokat a Szily szalagavató estéjén
Az emlékek zsinórra fűzött gyöngyeinek hosszú sorát
Vagy példálóznék a folyóval mibe nem tudsz kétszer belelépni?
Vagy dobálóznék nevekkel, Arisztotelésszel, Einsteinnel?
Nem teszem, mert azt hiszem, hogy nem nagyon érdekel senkit sem a diri beszéde, ezen a napon.
Az öltönyös srácok a folyosón állnak, izzad a tenyerük és izgatottak
Felkerül rájuk a mágikus szalag, ami jelzi rajtuk, az idő szalad.
És táncolnak is majd kis idő múlva, igaz, hogy a múltkor dúlva-fúlva
nyávogtak, a próba után:
„Tanár úr kérem, nem akarok égni! Nem szeretek soha szerepelni,
mert béna a lábam és béna vagyok, röhögnek rajtam majd a csajok!
Igaz, a nőmnek csillog a szeme, belém karolva sétáltam vele
A Nagymami anyámnak mondja rólam: Tisztára mintha a nagyapja volna!”
Valamit érzek a levegőben, lehet, hogy különleges ez a nap?
Tapintható, az izgatottság, a felfokozott hangulat.
Te Nagylány és Te Nagyfiú, ma este nyugodtan légy hiú
Téged éltet kicsi és nagy, a reflektorfényben Te vagy
És ha évek múlva visszanézel, a mai napra úgy emlékszel,
hogy voltak gondtalan, szép élmények kellemes percek és csodás fények
Nagyon Tisztelt Publikum! Mielőtt mindenki megun!
A verselést nem folytatom, a szalagavató bált megnyitom
Fábián Zoltán
igazgató