Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Végzős diákok,
Kedves Szülők, Hozzátartozók és Kollégák!
A szalagavató beszéd olyan megtiszteltetés, amely az igazgatótól komoly kutatómunkát igényel, hogy képes legyen elmondani azokat a gondolatokat, amelyeket mások már ezerszer szebben, jobban elmondtak. Ne legyen unalmas, főleg ne legyen hosszú és a tipikus frázisokat lehetőség szerint kerülje.
Kedves Diákok!
Ezen a szép kora téli napon gyülekezni kezdtek a viharfelhők eddigi eseményekkel és vígasságokkal teli szép életetek egén és körülbelül 4 hónap múlva lecsap az égzöngés, tájfun – elkezdődnek a szakmai és érettségi vizsgák.
Ti pedig ott fogtok állni és azt gondoljátok, hogy ez most komoly?
Hűha, itt akarnak tőlem valamit!
Az élet már csak ilyen. Pár éve még azt gondoltátok az utolsó évről, hogy milyen messze is van az még, aztán puff! Itt feszengtek öltönyökben, talpig nyakkendőben a beszédemet hallgatva azon tűnődve, hogy hogyan múlhatott el ez a végtelen és felelőtlen középiskolás kor ilyen gyorsan?
A magamfajta élettapasztalatokkal megterhelt ember mondatja velem nektek, akiknek a virtuális tarsolyában ott van a jelképes marsallbot: az élet kihasználatlan lehetőségei.
A tapasztalatok szerint a középiskolás kor gyorsan elmúlik.
A felnőtt lét pedig hamar elkezdődik. A Facebookot böngészve gyakran látok fényképeket pár évvel ezelőtt végzett diákjaink gyermekeiről, akik hasonlóan hallgatták a beszédemet.
Ők már tudják, hogy a felnőtt lét nem különleges állapot, ahogyan Pázmány Péter írta:
„Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek
Csupán tiszta szív és sok-sok szeretet”
Nem kíván tőlünk az élet, nagy tetteket és heroikus küzdelmeket,
„Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen.
Már az is nagyon szép, Ha valaki ember tud lenni.”
Ezt Albert Camus a XX.század filozófusa mondta.
E komoly szavak után úgy érzem, hogy a teremben fokozódik a drámai feszültség. Szinte tapintható a szülői, baráti, tanári figyelem és büszkeség.
Kedves Diákok!
A mai nap ti vagytok a főszereplők. Titeket ünneplünk és reményeim szerint Ti pedig minket szórakoztattok.
Persze többen közületek kétségekkel és kételyekkel kezdtétek el a próbákat. Sokan megkérdőjeleztétek azt, hogy egyáltalán képesek lesztek-e megfelelni a színpad követelményeinek.
Mi pedagógusok tudjuk, hogy a kezdeti kétségek a sikeres szereplést követően egy csapásra eloszlanak, és később már csak a tapsra, a siker mámorító érzésére emlékeztek majd.
Tisztelt Vendégeink
A szalagtűzés ceremóniája után fogadjuk szeretettel a gyerekeink produkcióit, nézzük el az esetleges csetléseket-botlásokat, csodáljuk meg gyermekeink erőfeszítését, fedezzük fel bennük a szunnyadó tehetséget, ahogy eddig számunkra ismeretlen területen is megcsillogtatják képességeiket.
Kívánok a tisztelt jelenlévők számára szép élményeket, kellemes perceket, gondtalan ragyogást a mai estén, és azt, hogy váljon valóra minden álmuk!
Fábián Zoltán
igazgató