Ez az effekt azon alapul, hogy a hangszer bejövő hangját egy keskeny sávú szűrőn vezetjük át, vagyis egy tartományban kiemeli a hangszer hangját. A wah effektpedálon van egy kapcsoló, amelyet a pedál zárt állásában rátaposva lehet kapcsolni. Ez a kapcsoló be- és kikapcsolja az effektet. A pedál amúgy egy "gázpedál", aminek használatával a kiemelési frekvenciát lehet módosítani 200 és 2500 Hz között. Jimi Hendrix és Stevie Ray Vaughan használta gyakran ezt a hangzást.
Hasonló hatást lehet elérni vele, mint amikor a trombitán játszó zenész egy kis sapkával lefojtja a kijövő hangot.
Ugyanezen az elven működnek az auto-Wah pedálok. Ebben az esetben előre beállított ritmusban módosítja az átvitelt az elektronika.
Frank Zappa elszeretettel használta a Touch-Wah effektet. Ekkor a hangerőtől függ a kiemelési frekvencia. Két eset lehetséges. Vagy a hang kezdeténél indul a mély tartományból a hang, a felfutással végigsöpör, majd a lecsengéssel visszatér az alsó tartományba vagy fordítva.
A Wah pedált vagy az effektsor elejére vagy a legvégére szokás tenni, mivel meglehetősen erőteljesen módosítja a hangzást. Ha az effektsor, elején van, akkor a hatás kevésbé durva. Ritmusgitárosok kíséret esetén például funky zenében. Egyes szólógitárosok szóló közben szokták használni.
Ha a kiemelés intenzitását lecsökkentjük, akkor finomabb hatást is el lehet vele érni.
Az alábbi képen egy hagyományos, klasszikus wah pedál látható: Cry baby
Basszusgitárosok is használhatják ezt a bass wah pedált, hogyha a ritmust ki szeretnék emelni vagy szóló közben. Például a korai Yes lemezeken használta a basszusgitáros többször is.
