Az ellenfél hátul tartása a mérkőzéseken alapkövetelmény. Ehhez az kell, hogy a játékos labdái akár laposak és erősen megütöttek, akár felpörgetettek az ellenfél alapvonalánál érjenek földet.
Támadó ütés majd röpte
Az edző keresztben adja a labdát. A játékos egyre hosszabb ütéseket üt keresztbe az alapvonal és az oldalvonal kereszteződése felé. Az ellenfél előbb-utóbb egy rövidet ad vissza. Ekkor be kell futni röptézni a hálóhoz és az ellenkező oldalra nyerőt kell ütni, körülbelül az adogatóudvar külső felébe. Nem nagy ütésnek kell lennie, de hosszúnak és pontosnak. Ha visszajön, mert eléri a partner, akkor le kell röptézni.
A gyakorlat elején a kereszt azért fontos, mert hosszú a labda pályája és nehéz túlütni a labdát a vonalon, ráadásul sokáig megy a labda, így van idő a rövid válasz esetén befutni a hálóhoz. A befutáskor arra kell ügyelni, hogy ne középre, hanem kicsit arra az oldalra érkezzen a játékos, amely oldalról jött vissza a labda. A befutáskor figyelni kell arra, hogy tényleg a játékos gyengén üsse vissza, és addigra a hálónál legyen a befutó, illetve lehetőleg az ellenfél fonákjával üsse vissza a rövid labdát.
Gyakorlat az ellenfél hátul tartására
Az előző gyakorlat segítségével keresztlabdákkal hátul lehet tartani az ellenfelet, azonban a legritkább esetben játszik egy single játékos keresztben, főleg amatőr szinten. Ezt hogyan lehet gyakorolni?
Az edző labdákat tesz le az alapvonal és az adogatóudvar között majdnem félúton, kb. alapvonaltól másfél-két méterre. A játékosnak azt kell gyakorolnia, hogy az edző által visszaadott labdák az alapvonal és a lerakott labdák között érjen földet. Ilyenkor a felpattanó labda az ellenfelet hátrébb kényszeríti és nehezebben tud indítani támadó ütéseket. Ha az ütések fele - két harmada itt ér földet, akkor az már visszatartó erő. Nem kell ezeknek a labdáknak először erősnek, a háló felett közvetlenül laposan átrepülőnek lenni, hanem nyugodtan lehet magasan felpörgetett és utána magasra pattanó. Az edző a labdákat változatosan adja vissza, tenyeresre és fonákra is, persze az elején viszonylag kevés futásra buzdítva a tanítványt. Ha már a labdák nagy része az alapvonal közelében ér földet, akkor a feladatot nehezíti az edző. A labdákkal a sarkokban jelöl ki egy 2x2 métere négyzetes területet és először keresztben tenyeressel, majd fonákkal kell beütni a négyzetbe a labdát, majd egyesen beütni tenyeressel később fonákkal.
A fenti gyakorlatok eredményeként jól lehet gyakorolni a játékban tartást.
Általában a játékosok ezt a fajta játékot akkor tudják sikeresen végezni, ha a labdák a megjelölt területen érnek földet. Ha az ellenfél megunja a visszaívelgetést, akkor támadni kezd, ami általában azt jelenti, hogy laposabban nagyobb erővel üt. Ez elég nehéz ütésfajta, így könnyen hibára lehet kényszeríteni az ellenfelet.